SZEMLE
HÍREK VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Napi Magyarországban (Mi címkézés nélkül akarunk... július 25., 12.o.) Jakab Gábor esperes-plébános, a Kolozsvárott megjelenő Keresztény Szó főszerkesztője nyilatkozik. Elmondta: célzott olvasórétegük a katolikus értelmiség, amely most van kialakulóban. Igyekeznek számot adni a világban zajló folyamatokról és teológiai irányzatokról. A lap érdeklődése messze túlmutat a hitélet kérdésein. Jakab atya leszögezte: "Mi címkézés nélkül akarunk magyarok lenni, a magyar üzenetet magyar emberekhez eljuttatni. Az nem sokat ér, ha csak nagy szavakat pufogtatunk, de mögöttük nincs tartalom. Az a célunk, hogy úgy legyünk hitelesen magyarok, hogy az olvasó érezze, ez a lap a magyarokhoz szól, jóllehet keresztény." A pap-főszerkesztő szavaiból kiderül, hogy a Keresztény Szó külföldi visszajelzése sokkal kedvezőbb, mint az otthoni. Ennek feltehetően az az oka, hogy a terjesztés egyelőre plébániákon történik, és hogy nem kapcsolódott be még az összes katolikus értelmiségi a plébániák közösségébe. Különösen feltűnő a tanügyiek távolmaradása. "Úgy látszik, hogy a régi beidegződések máiglan hatnak. Manapság igen nagy a nyüzsgés, az oda-vissza forgalom a damaszkuszi úton, de még nem tudni biztosan, kiben mi lakozik." Jakab Gábor azt is elmondta, rendszeresen részt vesznek a Pax Romana katolikus értelmiségi mozgalom magyarországi rendezvényein. Erdélyben pedig készülnek a jövőre vagy 2000-ben megrendezendő egyházmegyei zsinatra. A sajtó rendszeresen foglalkozik a zsinat fő tematikájával, hogy mit várnak a világiak az egyháztól, illetve, hogy mit szeretnének az egyháziak. "Jó lenne légiesíteni a köztünk lévő nagyon is valós határvonalat. Mindenképpen közelebb kerülnünk egymáshoz. Kolozsváron hagyományosan jó a viszony a katolikus és a protestáns egyházak között. Itt, Erdélyben, a tolerancia földjén, ez egyenesen korparancs, egyetlen modus vivendi" mondta Jakab Gábor, a Keresztény Szó főszerkesztője.

Három római katolikus apácát lőtt agyon július 27-én hétfőn egy 22 éves férfi Jemenben, a vörös-tengeri Hodeida kikötővárosban. Egy szemtanú elmondta: a férfi Kalasnyikov-géppisztollyal tüzet nyitott a három apácára, akik azonnal életüket vesztették. A meggyilkolt nővérek a felebaráti szeretet katolikus irgalmas rendjéhez tartoztak, amelyet a tavaly elhunyt Teréz anya alapított és vezetett. A gyilkos a lövések leadása után menekülni próbált, de a helybéliek elfogták. Kihallgatásán Abdullah al-Naszeri bevallotta tettét, amit szavai szerint azért követett el, mert az apácák a "kereszténységet hirdették." Abdullah al-Naszeri 1992-ben önkéntesként harcolt Boszniában. Megkapta a boszniai állampolgárságot, és helybéli nőt vett feleségül (Magyar Hírlap: Apácákat gyilkoltak... július 28., 2.o.).

Hazai hírek

Várhatóan néhány héten belül a kormány elé kerül a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) kötendő, finanszírozási kérdéseket rendező külön-megállapodás tervezete mondta Hámori József miniszter, az egyházakat felügyelő Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, miután látogatást tette a Mazsihisz budapesti központjában. A miniszter elmondta: a zsidó felekezet összesen mintegy 13 milliárd forint értékű ingatlanról mond le az állam javára. Ezekért cserébe a mostani számítások alapján évi 600 millió forint örökös járadékot kap az aláírás előtt álló szerződés hatályba lépését követően (Népszabadság: Hámori látogatása... július 25., 4.o.).

Gyakorlati oka van annak, hogy a kormány a katolikus egyház után másodikként a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) köt finanszírozási kérdéseket rendező külön-megállapodást nyilatkozta Kálmán Attila, a Magyarországi Református Zsinat világi elnöke. Kifejtette: a Mazsihisz mind a reformátusoknál, mind az evangélikusoknál előbb tudta elkészíteni a tervezetét, mivel jobban átláthatók voltak tulajdonviszonyaik, s így egyszerűbb volt megfogalmazni az igényeiket. A Mazsihisz megnyugtatónak tartja, hogy a protestáns egyházak beleegyeztek abba, hogy másodikként a zsidó felekezettel kössön egyezményt a kormány, ugyanis ha sürgősen nem születik megállapodás, a zsidó hitközségek fizetésképtelenné válhatnak (Napi Magyarország: A Mazsihisz... július 27., 2.o.).

Kétszázhetvenöt napig tartó fogság után július 25-én szombaton kiszabadult Dunaszjszky Gábor és Oláh István. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársát tavaly október 23-án rabolták el Groznijban. Hazaérkezésük után Budapesten rövid sajtótájékoztatót tartottak. Szavaikból kiderült: embertelen körülmények között tartották fogva őket. Egyelőre csak találgatások vannak arról, hogy milyen körülmények között és kik szabadították ki a MÖSZ két munkatársát. Csupán az látszik biztosnak, hogy a magyar állam nem fizetett váltságdíjat fogvatartóiknak (Magyar Hírlap: Pszichodráma... július 27., 1.,3., Magyar Nemzet: Itthon... 1.,3.o.). MK

KÖNYVEKRŐL
Boros László: A halál misztériuma

A sokáig Németországban élt, magyar származású teológus alapvető gondolata, hogy az ember csak a halál pillanatában néz szembe egészen önmagával, és dönt arról, hogy léte a végső beteljesedéshez jut el, vagy pedig végleg elhibázottá válik. Az, hogy meghalunk, kikerülhetetlen, egyáltalán nem mindegy azonban, hogyan viszonyulunk a halálhoz. A könyv írója számára egyértelmű: a halál tényét nem csupán elviseljük, a halál az ember szabad tette, végső döntésünk végérvényes aktusa. Teljes személyiségünket csak a halál pillanatában valósíthatjuk meg. A meghalás és a halál pillanata az Istennel, Krisztussal való találkozás metafizikai helye. Ekkor aktualizálódik létezésünk, itt érintkezik az idő és az örökkévalóság. Minden tudatánál lévő embernek lehetősége van szabadon dönteni a halál pillanatában, s ennek a döntésnek pozitív és negatív végeredménye egyaránt lehet. Boros László rámutat: minden ember személyes kapcsolatban áll Istennel, Isten és ember kapcsolata a halálban teljesedik be. A halál a "zarándok-lét lezárása", az ember végső tette, de egyúttal kegyelmi esemény is, "ha a haldokló részesedhet Jézus halálában, ha Jézussal együtt hal meg".

Ez mély istenhitet is jelent. A lélek és a test szétválásakor már nem befolyásolhat bennünket semmiféle belső vagy külső benyomás, teljes világossággal, szabadsággal döntünk saját sorsunkról. A feszültség csak a halálban szűnik meg, akkor ér el az ember ahhoz a határhoz, ahol már nem lehet továbbhaladni az addigi irányban. Ekkor megszűnik az egzisztencia jövőre irányultsága, a konkrét életfeladatok megoldásának sürgetése. Minden nyugalomra jut, "a halál a totális jelen pillanata" szögezi le a szerző. A halál pillanatában megszűnik a bennünk élő feszültség., és ekkor rátalálunk a valóság teljességére. Látva látjuk a valóságot, feltárul a dolgok legvégső mélysége, soha nem sejtett összefüggések rendeződnek.

Boros Lászlónál a halál nem csupán biológiai esemény, hanem "a metafizikai antropológia értelmezésében létünk beteljesedése, igazi, teljes és végérvényes önmagunkra találásunk, önmegvalósítás eredménye." Létezésünk rejtett dinamizmusa csak a halál pillanatában valósulhat meg. A halál nyújt először lehetőséget arra, hogy szabadon és tiszta tudattal döntsünk Jézus mellett vagy ellene. Itt már semmiféle külső körülmény nem akadályoz bennünket. Boros a pogányok, ateisták üdvösségének kér-dését is felveti, és azokét is, akik saját hibájukon kívül nem tudnak Krisztusról.

A kötet ismerteti azon teológusok téziseit is, akik vitáznak Borossal. Eszerint az ő értelmezésében a halál pillanatában hiányzik az ember integritása, és ezért ontológiai szempontból nincs meg a teljes értékű személyes döntés lehetősége. Hiányzik továbbá a földi, zarándok élet jelentőségének elismerése. Az új élet végső, szabad tette nem kellőképpen veszi figyelembe a földi életet. Ezt tartják a legdöntőbb érvnek feltevése ellen, de a szerző védelmében meg kell említeni, hogy nyomatékosan figyelmeztet: a "végső-döntés-hipotézis" nem értékeli le az élet során hozott egyes döntések jelentőségét, és semmiképpen sem ad tápot valamiféle sajnálatos könnyelműségnek. A végső döntést az élet folyamán hozott döntések együttesen készítik elő és befolyásolják. Hamis és téves elképzelés, ha bűneink és vétkeink elkövetésekor azzal vigasztaljuk magunkat: mindegy, hogyan élünk, majd halálunk órájában mindent szépen meggyónunk, és ezzel automatikusan el-jutunk az üdvösségre.

A könyv nagy élmény, aki nyitott szívvel és lélekkel olvassa, annak vigaszt is nyújthat. Egyetérthetünk Fila Bélával, aki nagyszerű előszavában a kötet erényei mellett annak hiányosságairól sem feledkezik meg, és figyelmeztet: "vedd és olvasd, de józan kritikával". (Vigilia Kiadó) MK

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy lapunk augusztus 1-20-ig szabadság miatt nem jelenik meg. Szabadságunk után augusztus 26-án postázzuk először a Magyar Kurírt.