Az Egyház imádsága hatalom

Vatikán: II. János Pál pápa vasárnap, október 18-án délelőtt, többezer hívő előtt ünnepélyes hálaadó szentmisét mutatott be a Szent Péter téren, pápává választásának 20. évfordulója alkalmából. A Szentatya egy másik jelentős évfordulót is ünnepel: pontosan 40 évvel ezelőtt, 1958 októberében lett Krakkó püspöke. A pápa a szentmisét a római egyházmegyétől ajándékba kapott aranyszínű miseruhában mutatta be, vele együtt koncelebrált több mint 700 római plébános, bíborosok, főpásztorok. A koncelebráló papok között volt Németh László, a Pápai Magyar Intézet rektora is. Jelen volt a szertartáson Oscar Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnök is.

Homíliájában a pápa a péteri szolgálat jelentőségéről beszélt, kiemelve, hogy az elsősorban a tanítást jelenti. Aki pedig tanít, annak magának is erősnek kell lennie a hitben. A püspöknek és még inkább a pápának, állandóan az üdvösségre vezető bölcsesség kútjából kell merítenie, szeretnie kell Isten szavát. A pápa feltette magának a kérdést: Megtartottad mindezt? Buzgó és éber mestere voltál az Egyház hitének? Közelebb vitted a mai embereket a zsinat nagy művéhez? Megpróbáltál megfelelni a hívő emberek elvárásainak és az igazság utáni szomjuknak, amely annyira érződik a mai világban, az egyházon kívül is? A Szentatya szolgálata másik fontos elemének az imádságot nevezte meg. A pásztor imája támogatja a nyájat, de ez fordítva is igaz: a nép imája támogatja azt, akinek feladata, hogy vezessen. Így volt ez a kezdeti időkben, századokon keresztül és így van ma is. "Én magam személyesen tanúskodhatom az ima erejéről. Az Egyház imádsága hatalom jelentette ki a pápa.

A Szentatya végül köszönetet mondott mindazoknak, akik ezekben a napokban közel voltak hozzá, elsősorban imáikkal. Arra kérte a megjelent híveket: ajánlják fel imáikat a pápáért, hogy küldetését teljes mértékben betölthesse. "Teljes szívemből megújítom életem és szolgálatom felajánlását Szűz Máriának, a Megváltó és az Egyház Édesanyjának. Neki megismétlem gyermeki odaadással: "Totus Tuus! Ámen!" VR/MK

A húszéves pápai szolgálat néhány érdekessége

1978. október 15-én, délután 5 óra körül választják meg pápának. Három nappal később Castelgandolfóba látogat, november 5-én pedig Assisibe. Ezt a két látogatást még 132 olaszországi apostoli út követi. Összesen 269 várost, falut és települést keres fel.

December 3. A Xavéri Szent Ferenc plébániára látogat. II. János Pál összesen 611 római plébániát és intézményt keresett fel.

1979. január 5. Megkezdi első nemzetközi lelkipásztori látogatását, melyet azóta 83 követett. Első útjának célpontja Mexikó és Santo Domingo volt. Legutóbb október elején Horvátországba látogatott. Külföldi útjai során a pápa a világ öt földrészének 117 országát kereste fel. Nemzetközi utazásai összesen 501 napot vettek igénybe. Ezek során 2200 beszédet mondott és több mint egymillió kilométert tett meg.

1979. március 4. Közzéteszi első enciklikáját, a Redemptor Hominist. Eddig 13 körlevelet írt, a négy nappal ezelőtt megjelent utolsó enciklikájának kezdő szavai: Fides et Ratio (Hit és Értelem).

1981. május 13. Ali Agca török terrorista merényletet követ el ellene a Szent Péter téren. Életveszélyes állapotban a kórházba szállítják. A merénylet és más betegségei következtében összesen 137 napot tölt kórházban.

1983. december 11. Ellátogat egy római lutheránus templomba. Egyetlen pápa sem tette ezt a reformáció óta.

1985. augusztus 19. Casablancában először történik meg a történelemben, hogy egy pápa iszlám gyülekezethez szóljon.

1986. október 27. Assisibe béketalálkozóra hívja meg a világvallások képviselőit.

1993. december 7. Diplomáciai kapcsolatok felvétele Izraellel.

1995. január 15. Ifjúsági világnap Manilában, négymillió fiatal részvételével. Ez pápasága legnagyobb hívőserege.

II. János Pál pápa eddig 801 szentéletű személyt avatott boldoggá és 280-at szentté. Írott és elhangzott beszédei 70 ezer oldalt tesznek ki. VR/MK

A pápa látogatása az olasz köztársasági elnök-nél

Róma: II. János Pál pápa október 20-án, kedden délelőtt látogatást tett az Olasz Köztársaság elnökénél, Oscar Luigi Scalfarónál, az Örökváros hét dombjának egyikén fekvő Quirinalis palotában. Ez a hetedik alkalom, hogy egy katolikus egyházfő a Qurinalisra látogat. Elsőként XII. Pius pápa 1939-ben azzal a szándékkal lépte át az akkor még királyi palota küszöbét, hogy meggyőzze III. Viktor Emanuel uralkodót: Olaszország ne lépjen be a háborúba. XXIII. János nem sokkal halála előtt, 1963 májusában kereste fel az Olasz Köztársaság elnökét, Giuseppe Segnit. VI. Pál pápa két alkalommal, 1964-ben és 66-ban járt a Qurinalison. II. János Pál ezen a téren is rekordot állított fel, hiszen jelenlegi hivatalos látogatása már a harmadik: elsőként Sandro Pertini, másodszor Francesco Cossiga volt az államfő. A jelenlegi találkozóra a közismerten buzgó katolikus Oscar Luigi Scalfaróval meglehetősen kényes történelmi pillanatban került sor: néhány nappal ezelőtt sokak meglepetésére a köztársasági elnök a volt kommunista Massimo D' Alemát bízta meg az új olasz kormány megalakításával. A Szentatya kíséretében volt Angelo Sodano bíboros, államtitkár, Eduard Szoka bíboros, Vatikánváros elnöke, Camillo Ruini bíboros, az olasz püspöki kar elnöke, az olaszországi pápai nuncius, a Pápai Ház prefektusa s a Pápa magántitkára, Stanislaw Dziwisz püspök. A látogatás kezdetén II. János Pál a köztársasági palota mellett lévő kápolnába ment, hogy imádkozzon Olaszországért és az olasz politikusokért (a Quirinalis templomát ugyanis éppen restaurálják).

Az elnök megköszönte a pápa hitét, szegények iránti szeretetét

A palotában Scalfaro elnök a Szentatyához intézett beszédében emlékeztette a pápát, hogy öt évszázada éppen az ő elődei építették a jelenlegi elnöki rezidenciát. A történelmi események olykor szembenállással is terhes változásai végül az egyház és az olasz állam közötti megbékéléshez vezettek, mely alkotmányos formában rögzíti, hogy az állam és a katolikus egyház mindegyik a maga rendjében független és szuverén. Scalfaro elnök az egész olasz nép nevében mondott köszönetet a pápának: azok nevében, akik személyében Krisztus helytartóját látják és azokéban is, akik úgy érzik, hogy őket is érinti és elkötelezi a pápa magas erkölcsi tanítói tevékenysége, az emberi személy sérthetetlen jogai és a béke védelmében fáradhatatlanul végzett szolgálata. Azok köszönetét is tolmácsolta az államfő, akik a pápa személyében az embert látják, aki küzd, szenved, és aki szeretetével mindig és egyedül az ember védelmében tesz tanúságot. Megköszönte, hogy a pápa számtalanszor felemelte szavát a gyűlölettől, a háborúktól, a számtalan igazságtalanságtól, tévedésektől sebzett emberiség szabadságáért, jogaiért. Megköszönte Scalfaro a pápa hitét, szeretetét és szegények iránti együttérzését, melyet a merénylő kéz nem tudott kioltani, továbbá a hősiesen megélt és hirdetett tanítását, ami személyesen őt is segíti a demokratikus állam szolgálatában végzett államfői kötelessége teljesítésében.

Beszéde további részben az elnök az állam világi jellegének szerepéről szólt, mely nem veszi el, hanem növeli azok elkötelezettségét, akik a keresztény értékeket élik, illetve arra törekszenek. A közéletben szolgáló személyek számára akiknek naponta kell dönteniük, vezetniük, kormányozniuk az egyház imádkozó és vigasztaló szava a változtathatatlan és alapvető értékekről világító lámpás a lépésekhez, de nem veszi el a terhet. Végül az olasz államfő a Szentatya áldását kérte Itáliára.

A pápa hitet tett az egészséges családok mellett

A pápa válaszbeszédében köszönetét fejezte ki Scalfaro elnöknek, hogy elkötelezte magát az állam és az egyház közötti együttműködés előmozdításában, az emberek és az ország érdekében, amelyet az 1984. február 18-án aláírt egyezmény is magában foglal. A mai látogatás beleilleszkedik egyéb gyümölcsöző találkozók sorába, és arról tanúskodik, hogy Olaszországban az Egyház és az állam közötti együttműködés jótékony hatást gyakorol az olasz állampolgárok és intézmények mindennapi életére mondta a Szentatya. Kifejtette: a Krisztus által rábízott küldetés értelmében, mint Róma püspöke és Olaszország prímása, bár távoli országból érkezett, maradéktalanul rómainak és olasznak érzi magát. Részt vesz az Urbe, az örök Város és Itália történelmében és ez nem pusztán formaság: az évek múlásával egyre nőtt részvétele annak a népnek az életében, amellyel a Gondviselés már ifjú korától kezdve megismertetette, amikor pappá szentelése után püspöke ebbe a városba küldte, hogy tökéletesítse tudását. A későbbiekben is gyakran visszajárt Rómába. Lelki közelsége az Örök Várossal a II. Vatikáni zsinat idején szilárdult meg, amikor tiszteletre méltó elődje, VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki. A Szentatya rámutatott: pápasága húsz évében részt vett az olasz nemzet örömeiben, szenvedéseiben, problémáiban és reményeiben. Lelkipásztori látogatási során mély kapcsolat alakult ki közte és az országban élő hívek között, akik megbecsülésükkel és szeretetükkel tüntették ki. Róma és Péter széke, ez a két valóság kétezer éve találkozik és szüntelenül igényt tart egymásra szögezte le a pápa. Hozzátette: e kapcsolat formáit a századok során különféle események alakították, amelyeket fények és árnyékok egyaránt jellemeztek. Ennek ellenére mindenki számára világos, hogy egymáshoz tartoznak és nem lehet megérteni egyik történetét sem a másik nélkül. A jubileumi szentév alkalmából még jobban kell fokozni Olaszország és a katolikus egyház közötti egyetértést. A 2000. év megünneplésével a keresztények hálát kívánnak adni az Úrnak Isten Fia megtestesülésének döntő eseményéért, és lélekben megújulva kívánják átlépni a harmadik évezred küszöbét. A jubileum elsősorban lelki esemény, a kiengesztelődés és a megtérés alkalma Krisztus követői és minden jóakaratú ember számára, hogy az új évezred lelke és kovásza lehessenek, megvalósítva az igazságosságot és a valódi békét. A pápa felidézte századunk tragédiáit, amelyeket azok az ideológiák okoztak, amelyek a vallás minden formája ellen küzdöttek és azt hitték, hogy Isten nélküli, sőt egyenesen Istenellenes társadalmat építhetnek. A Szentatya szeretné, ha a közelgő szentév során mindenki elgondolkozna egy olyan világ építésének sürgető felelősségéről, amely az ember, minden ember otthona, s amely tiszteletben tartja az emberi életet fogantatásától kezdve természetes végéig. A keresztények küldetése, hogy hirdessék Krisztust, tanúságot tegyenek arról, hogy Ő az új emberiség, a szeretet civilizációjának középpontja és szíve. Mindenki működjék közre abban, hogy a közelgő szentév az Olaszországra kiváltképp jellemző rendkívüli hűség, a befogadás újabb fejezete legyen mondta a pápa, emlékeztetve az olasz szentek hosszú sorára. A Szentatya ismét felemelte szavát a család érdekében: az olasz társadalomban minden eszközzel védjék meg és támogassák ezt az intézményt, a Teremtő tervének megfelelően. Leszögezte: a házastársak szilárd hűségében, az élet iránti nagylelkű nyitottságukban rejlenek az ország erkölcsi és polgári növekedésének erőforrásai. Egészséges családok, egészséges ország. Egy egészséges család rendelkezik azzal a képességgel, hogy átadja azokat az értékeket, amelyekre minden rendezett együttélés épül, kezdve az élet alapvető értékétől, amelynek kisebb vagy nagyobb mértékű tiszteletével mérhető le egy nép civilizációjának foka. Ezért kövessenek el mindent az emberi élet védelmére, küzdjék le az abortusz csapását, ne engedjenek teret az eutanázia legalizálása semmilyen formájának. Az élet szolgálatához tartozik az is folytatta a pápa , hogy megfelelő törvényes intézkedésekkel biztosítsák a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekeik számára a legmegfelelőbbnek tartott oktatást választhassák, hátrányos megkülönböztetés nélkül, mint ahogy ez az európai országok nagy többségében már megvalósult. Szólt a Szentatya a munkanélküliség súlyos csapásáról is, szolidaritásáról biztosította a bevándoroltakat, az emberrablások és az erőszakos cselekedetek áldozatait, a fiatalokat, akik aggódva néznek a jövőbe. Méltatta az Olaszországért végzett imamozgalom jelentőségét, végül az ország minden részén gyöngéd szeretettel körülvett Szűzanya közbenjárásáért fohászkodva kérte az Úr szüntelen áldását az olasz népre. VR/MK