Vatikán: November 1-jén, vasárnap délután II. János Pál pápa, csakúgy, mint az előző években, a vatikáni grot-tákban imádkozott az elhunytakért, különösen az itt eltemetett közvetlen elődeiért: XII. Pius, XXIII. János, VI. Pál és I. János Pál pápák lelki üdvéért. A Szentatya nevében Camillo Ruini bíboros, a pápa római helynöke vasárnap délután négy órakor ünnepélyes szentmisét mutatott be a római egyházmegye elhunyt híveinek lelki üdvéért az olasz főváros legősibb temetkezési helyén, a veronai temetőben. A szertartáson koncelebráltak a római segédpüspökök, valamint az Örök Város számos plébánosa és papja.

A magyar kolónia halottak napi megemlékezése Rómában

Halottak napján, hétfőn a római Campo Verano nagytemetőben a magyar kolónia tagjai többek között a szentszéki nagykövetség képviselői, római magyar papok és diákok, a Szent István zarándokház, a Vatikáni Rádió munkatársai felkeresték azt a parcellát, ahol a század során Rómában elhunyt magyar embereket, közöttük neves személyiségeket temettek el. A Máltai Lovagrend magyar sír-jánál Bratinka József szentszéki nagykövet többek között egyik elődjére, báró Apor Gábor lovagra, egykori szentszéki nagykövetre, az egy éve boldoggá avatott Apor püspök testvérére emlékezett, majd közös imádság és ének után a jelenlévők minden magyar sírra virágot helyeztek. VR/MK

Véget ért az inkvizícióról szóló tanácskozás

Vatikán: A szentévi előkészítő bizottság november 1-jén a következő közleményt tette közzé: szombaton, október 31-én véget ért a Vatikánban az inkvizícióról megrendezett nemzetközi szimpózium, amelyet a jubileumi 2000. évet előkészítő bizottság szervezett. A találkozón Európa és Amerika különböző országaiból érkezett 50 nemzetközi hírű történész vett részt. Az október 29-én megkezdődött tanácskozás célja nem az volt, hogy megvitassák a megbocsátás ismert kérdését, hanem, hogy újabb elemeket szolgáltassanak az inkvizíció intézménye történetének elmélyítéséhez. A háromnapos szimpózium során a különféle té-mákat a szigorú tudományosság alapján és teljes szabadságban vetették fel és vitatták meg, a különféle történetírási, ideológiai és kulturális álláspontok pluralitásának tiszteletben tartásával. A megbeszélések eredményeinek gyűjtőkötete hamarosan megjelenik. A Szentszék sajtóterme hétfőn délelőtt kiadott nyilatkozatában a következőket erősítette meg: A chilei külügyi titkárhelyettes azzal a ké-réssel fordult a Szentszékhez, hogy tájékoztathassa európai útjáról és azokról a megbeszélésekről, amelyekre a közelmúltban került sor Madridban és Londonban a közismert chilei eseménnyel kapcsolatban. VR/MK

A FELNŐTTKÉPZÉS HÍREI

Tanácskozott a FEECA Kelet-európai Bizottsága

1998. október 16-17-en hat (Csehország, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna) kelet-európai országból érkezett résztvevőkkel tanácskozott az Európai Katolikus Felnőttképzési Szövetség (FEECA) Kelet-európai Bizottsága. Minden ország képviselői beszámoltak a térségükben jelenleg fennálló helyzetről, az idáig végzett munkáról, az intézményekről és tervekről a katolikus felnőttképzés területén. Meghívott előadóként Wolfgang Gerstner, a Renovabis német segélyszervezet képviselője beszélt a Renovabis kapcsolatépítési koncepciójáról. A tanácskozás folyamán sor került a Bizottság most könyv formájában megjelent információs jelentésének ismertetésére is. Az Informationsbericht '98 című német nyelvű kiadványból bővebb ismereteket szerezhetnek a kelet-európai országokban folyó felnőttképzési munkáról, a kialakított kapcsolatokról, és a Kelet-európai Bizottság nemrég felállított Titkárságának működéséről. Reszt vett a konferencián a FEECA elnöke, Bruno Santini. Amgarten, és a titkárságot anyagilag támogató osztrák szervezet, a Forum Katholischer Erwachasenenbildung in Österreich gazdasági vezetője, Roland Hutyra. MK

Nemzetközi konferencia Magyarországon. Új vallási mozgalmak

Október 17-19. között a fenti címmel tartottak nemzetközi konferenciát a Katolikus Felnőttképzés Európai Szövetsége (FEECA), az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) és a Világiak Szolgálata a Katolikus Egyházban Koordinációs Iroda szervezésében, a Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központban. A rendezvényen felszólaló előadók arra keresték a választ, mi lehet a kereszténység szerepe a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok között, s melyek azok a főbb kihívások, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie. Az előadások egy része a helyzet felmérésével foglalkozott, másik része pedig a katolikus egyház lehetőségeit, a hívők szerepét vizsgálta. E kérdéssel foglalkoztak a csoportbeszélgetések is. A jó hangulatú konferencia a tartalmas előadások mellett a személyes találkozásokkal, közös imádsággal és kreatív programokkal is igazolni kí-vánta, hogy a kereszténységnek, a hitnek minden nehézség és probléma ellenére igenis van jövője, hogy a közösségben és szeretetben megélt hit segítséget adhat korunk sok-sok nyűgével szembesülő emberének is. Az alábbiakban a konferencián elhangzott előadásokból ismertetünk néhányat, a teljesség igénye nélkül, a főbb gondolatokat kie-melve.

Egy szociológiai kutatás legfrissebb eredményei

Tomka Miklós vallásszociológus, az MTA Vallásszociológiai Intézetének vezetője előadásában egy néhány éve elkezdett empirikus kutatás legfrissebb eredményeit ismertette. A vizsgálódás többek között arra kereste a választ, mi köti össze Európa országait a gazdasági érdekeken kívül. Eszerint a kereszténység kulturális bázist jelent Európa népei számára, összekötő kapocs, a szekularizáció ellenére is. Tomka professzor térségünk tíz országáról készített átfogó elemzést. Ennek alapján kifejtette: Közép-Kelet-Európa nem egységes egész, különböző kultúrájú országok tartoznak ide.

Tomka Miklós szerint különbség van az egyes országokban a tekintetben, hogy a keleti, ortodox egyházak-e a meghatározóak bennük, vagy pedig a katolikus egyház? Intellektuálisan hat-e a vallás, vagy inkább érzelmileg? Több felekezet dominál-e az egyes országokon belül, vagy pedig egy meghatározó? Az előadó szerint a régió országai legalább négy csoportra oszthatók: az erősen modernizált államok, így Magyarország, Csehország, Németország, Ausztria. Tomka professzor külön hangsúlyozta, hogy a modernet nem pozitív értelemben használja, hanem a nevezett országok állapotára vonatkoztatva. A következő csoportba tartoznak a tradicionálisan vallásos nemzetek, Finnország, Lengyelország, Románia, Moldávia, Örményország. Van néhány kifejezetten nem vallásos ország is, mint Észtország, Bulgária és talán Lettország, valamint Belorusszia. A negyedik csoporthoz tartoznak azok az országok Horvátország, Ukrajna , melyekben váratlanul tört ki a vallásos láz, egyik pillanatról a másikra rengetegen fordultak Isten felé. Ez a törekvés őszinte, de homokra épül, így aztán kérdéses, hogy mekkora az értéke? Az említett államokban valószínűleg a nacionalizmust akarják összekötni a vallásossággal.

Tomka Miklós szerint a kommunizmus másképpen hatott az egyes társadalmakra. A modern országokban generációs törés következett be a hatvan év fölöttiek, illetve alattiak között. Előbbiek körében él még a kulturális, keresztény hagyomány. A hatvan év alattiak generációjánál viszont dramatikus a törés: nem tudnak mit kezdeni a nemzeti hagyományokkal, jellemző rájuk a nagyfokú individualizmus, az elmagányosodás, az extrém szekularizáció. A két generáció között komoly a feszültség. Az előadó tényként szögezte le, hogy ezekben az országokban nagyfokú az elkereszténytelenedés, a vallástalanság, s ez a következő két évtizedben fokozódni fog. A kutatási eredményekből az is megállapítható, hogy az egész régióra jellemző: az elmúlt negyven évben a vallás és az egyház kiszorult a közéletből, az ember lényegét meghatározó területekről, s a vallásosság nem elvárás az állampolgárokkal szemben. Gondot okoz az is, hogy hiányzik a képzett keresztény réteg. Az egész régióban megrendültek a hagyományos értékek, így csökkent a család vagy a barátság szerepe. A vallásszociológus szavaiból az is kiderült: a mai kor egyik vezető rétegének számító menedzserekre, vállalkozókra különösen jellemző az elfordulás az egyháztól, a keresztény értékektől, sőt, az egyházzal szembeni ellenségeskedés is. Ez valamennyi vizsgált országban igaz. Egyes személyek számára a vallás menekülési útvonal a modern kor kihívásai, ellentmondásai elől. Ők elsősorban a szekták felé fordulnak, amelyek kész válaszokat kínálnak a felmerült kérdésekre. Tomka Miklós szerint ha a keresztény hit meg akar őrződni, újra kell definiálnia magát, kulturálisan és szociálisan is. Az előbbi azt jelenti, hogy korszerűnek, dinamikusnak kell lennie, nem szabad kész recepteket előírnia. A szociális megújulás pedig feltételezi, hogy az egyház közösségben gyökerezik. Az egész régió átmeneti, dinamikus állapotban van, a kihívások komolyak, jelenleg nem lehet megjósolni, mit hoz a jövő fejezte be előadását az ismert vallásszociológus.

A nagy feszültségek idejét éljük az egyházban

Helmut Krätzl bécsi segédpüspök, az Osztrák Püspöki Kar Iskola és Felnőttképzés referense Élénkítő és fékező feszültségek egyházunkban címmel tartott előadást. Mint mondta, a feszültségek lehetnek éltető források, de visszatartó erők is. Rámutatott: a keresztény egyházak az elmúlt évtizedekben komoly változásokon mentek keresztül. Az előadó hangsúlyozta, hogy a katolikus egyházról beszél, de megállapította: a problémák ugyanúgy vonatkoznak a többi keresztény egyházra is, és egész Európára. Leszögezte: a nagy feszültségek idejét éljük a keresztény egyházakban, a szülés fájdalmát: rengeteg dolog van átalakulóban, a katolikus egyházban sok az új, éltető kezdeményezés. Helmut Krätzl utalt rá: a katolikus egyház klerikus egyházzá változott az évszázadok során. A II. Vatikáni zsinat hívta fel a figyelmet, hogy az egyház sorsáért a nem felszenteltek, a világi hívők is felelősek, az egész egyház tekinthető Isten népének, a világiak felelősséghordozó tagjai az egyháznak. Ez a megállapítás feszültség forrása is lett az elmúlt több mint harminc esztendőben. Ez a feszültség akkor lesz gyümölcsöző, ha a világi hívő, felismerve felelősségét, az egyház érdekében cselekszik.

Feszültség lehetséges a tanítóhivatal és a teológusok között is, noha nekik közösen kellene keresni az igazságot, valahogy úgy, mint a II. Vatikáni zsinat idején, amikor a teológusok is segítettek a főpásztoroknak az irányelvek kidolgozásában. A püspök szerint túl kevés a spiritualitás az egyházban, úgy látszik, mintha minden megtervezhető lenne, a szentség tisztelete is fokozatosan eltűnik. Pozitívan szólt az előadó az új közösségi mozgalmak egyházban betöltött szerepéről: ők élik a hit örömét, velük valóban a tavasz jelentkezik. Felhívta ugyanakkor a mozgalmakra leselkedő veszélyekre is a figyelmet: terjed körükben a kizárólagosságra való törekvés, az egyoldalúság. Sok mozgalom a saját útját azonosítja az egyház útjával, pedig egyetlen mozgalom sem lehet az egyetlen válasz az egyház számára. Kialakulhat a csoportegoizmus is, vagyis, hogy ők a fontosak, nem a plébánia.

Külön hangsúlyozta a főpásztor a felnőttképzés fontosságát. Itt meg kell mutatni a feszültségek hátterét, megfelelően felkészíteni a keresztényeket arra, hogy meg tudják határozni, mi az egyház feladata a világban, és legyen bátorságuk megvallani hitüket egy alapvetően másképpen gondolkozó környezetben. A felnőttképzésnek segítenie kell abban is, hogy az új rendszerben az egyház találja meg a helyét. Domináns szerepe nem lesz már a társadalomban az egyháznak, szolgáló egyháznak kell lennie, amelyben mindenkire fontos szerep vár. A világiaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nélkülük nem fog megváltozni az egyház fejezte be előadását Helmut Krätzl bécsi segédpüspök. VR/MK