Óceánia-szinódus

A globalizáció korszakában fontos az önazonosság és a keresztény hit megőrzése

Vatikán: A Szentatya jelenlétében folytatta munkáját az óceániai püspöki szinódus. A legutóbbi két nap megbeszélésein a szinódusi felszólalások foglalkoztak a vegyes házasság kérdésével. Elhangzott: miközben a katolikus házaspárok 80 százaléka gyakorolja vallását, a vegyes házasságban élő hívek mindössze 7 százaléka jár templomba. Óceánia főpásztorai aggódva figyelik egyrészt az emberek vallási közönyét, másrészt a burjánzó szekták tevékenységét, amelyek agresszíven elferdítik a katolikus tanítás igazságát. Több püspök fejezte ki aggodalmát az egyház iránti közöny, és ennek következtében a vallásgyakorlat hanyatlása miatt. Az egyik legfontosabb kérdés, hogyan tanítsák meg az embereket a testvéri szeretetre, hitük megújítására, részben az elvilágiasodás, részben pedig a szekták agresszivitásával szemben? A helyzet fő áldozatai az idősek és a fiatalok: az idősek számára vonzó a szekták befogadó készsége, a fiatalokat pedig vonzzák az ügyesen felkínált szórakozási lehetőségek. A papok számára súlyos terhet jelent a földrajzi adottságok miatti elszigeteltség, a Csendes-óceániai szigeteket pl. olykor többezer kilométer választja el egymástól. Biztató viszont a helyzet a szerzetesélet terén, ahol a hivatások száma is jelentős. Néhány szinódusi atya nagyobb önállóságot szeretne igényelni a helyi egyház számára. Ausztráliában és Óceániában olyan egyházat szeretnének, amely bátorítja a különbözőségeket. Nagyobb rugalmasságot várnak Rómától, legalább a hit inkulturációja terén. A hozzászólások során szóba kerültek az időjárással kapcsolatos nehézségek, a viharos esőzések, tengerrengések, a különféle természeti katasztrófák problémája. Sokan felteszik a kérdést: Isten miért hagyott bennünket sorsunkra?

Óceánia kulturális hagyományokban gazdag szigetvilágát sem kímélte meg a globalizáció velejárója, a fogyasztói szemlélet, amelyet a műholdas televízió, az Internet, az új technológiák eljuttatnak a földrész legtávolabbi sarkába és amely gyökereiben elpusztíthatja e mesebeli szépségű országok lakóinak önazonosságát. A szinódusi atyák arra a kérdésre keresik a választ, hogyan lehet összeegyeztetni az ajándékozáson alapuló bennszülött kultúrát az adásvétel, a fogyasztás kultúrájával? Elsősorban bölcsen, a kulturális önazonosság és a keresztény hit megőrzésével kell navigálni az információs tengeren. Szükség van mindenki szolidaritására, hogy a világpiacot szabályozó új törvények ne a fogyasztás, hanem az emberiség szigeteit teremtsék meg Óceániában. Ennek a bölcsességnek a laboratóriumai a földrész katolikus iskolái, amelyek mindig élen jártak az evangelizálásban, egykor a papi- és szerzetesi hivatásébresztés virágzó központjai voltak. A katolikus iskolák feladata, hogy a fiatal nemzedék oktatása révén törekedjék a kultúra és a hit szintézisére, a szegénység és az igazságtalanság elleni küzdelemre neveljen konkrét kezdeményezések által. VR/MK

Meggyőzni az embereket arról, hogy amit hirdetünk, az igaz

A szinódusi közgyűlésen Edward Cassidy ausztrál bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke válaszolt néhány fenntartásra, melyek az egyházi tekintéllyel kapcsolatban merültek fel. Az elváltak szentségekhez bocsátásának kérdéséről ezt mondta: a pápa által vezetett egyház határozottan visszautasítja azt a kísértést, hogy az evangéliumot a többség véleményéhez igazítsa. Az önállósági igényeket illetően pedig így nyilatkozott: az egyre inkább pluralista és demokratikus társadalmakban csökkenni látszik a tekintély iránti tisztelet és az egyháznak még nincs módjában hatékony választ adni arra a kihívásra, miszerint bárkinek a nézőpontja azonos értékű, függetlenül kulturális, társadalmi vagy tekintélyi pozíciójától. Az egyház feladata, hogy tekintéllyel hirdesse Jézus Krisztus igazságát, aki maga is ekképpen tanított és egyházára bízta, hogy tekintéllyel beszéljen, megadva hozzá a szükséges eszközöket is. Cassidy bíboros hozzátette még: a harmadik évezred küszöbén a legnagyobb kihívás azoknak a módszereknek és eszközöknek a keresése, amelyekkel meggyőzhetjük az embereket, hogy amit hirdetünk, az igaz. VR/MK

A HATÁRON TÚLI EGYHÁZ HÍREI

Karitász hírek a Szatmári Egyházmegyéből

Készülődés Karácsonyra

Sok ember számára a karácsony az öröm, a család és a béke ünnepe. A gyerekek mindig türelmetlenül várják ezt az ünnepet. Nagyon szomorú, ha egy gyerek nem kap ajándékot és nem érezheti az ünnep varázsát.

A Caritas megpróbál egy boldog Karácsonyt nyújtani nekik. Kis ünnepségeken verseket mondanak majd, karácsonyi dalokat énekelnek és betlehemes játékot adnak majd elő. Több mint 2700 ajándékot készített elő a Caritas ezeknek a gyerekeknek. A Halmi árvaházban is lesz egy kis karácsonyi ünnepség, itt több mint 100 gyerek él.

A gyerekek mellett az idősekre is odafigyel a Caritas. A "Reménység központban" a klubtagok egy betlehemes játékot adnak majd elő az ünnepségen, miután több vallás papjai szólnak majd néhány szót a Karácsony jelentéséről. Természetesen itt is kap majd mindenki ajándékot. Ugyanezt a betlehemes játékot adják majd elő a klubtagok a Szatmárnémeti Öregek Otthonában, ahol ajándékcsomagokat osztanak majd szét az otthon lakói között.

Sok idős embernek ez lesz az egyetlen örömteli pillanat az ünnepek alatt. Sokuknak már nincsen családja, vagy a rokonok egyszerűen már megfeledkeztek róluk. Ezekkel az ünnepségekkel a Caritas egy kis boldogságot szeretne csempészni 850 idős úr és hölgy életébe.

Már hagyománnyá vált az, hogy 250 rabot is megajándékoz a Caritas a Szatmárnémeti börtönben. Ezek a kicsi, de praktikus csomagok megpróbálják megkönnyíteni azt, hogy a családtól távol töltsék az Ünnepeket.

Nem túl sok amit adhatunk ezeknek az embereknek, de reméljük, hogy az ajándékokkal együtt egy kis szeretetet is adhatunk nekik. Szeretnénk, ha csak egy rövid időre is, de megfeledkezzenek a gondjaikról és felszabadultan élvezzék a Karácsony egyedülálló varázsát.

Szent Erzsébet napja

November 15-én, Szent Erzsébet napján, egy adománygyűjtő nap volt a római katolikus templomokban a szatmári egyházmegyében. A templomba menő emberek így adhattak tanúbizonyságot arról, hogy törődnek a fogyatékos gyerekek sorsával. Az összegyűlt pénzből a Caritas vakációt szervez a gyerekeknek az Alsó Homoródi "Gyöngy" pihenőházban.

A gyűjtés végösszege még nem ismeretes, de eddig csak Szatmárnémetiben 1600 DM gyűlt össze. Ez a pénzösszeg hat fogyatékos gyereknek biztosít lehetőséget egy háromhetes vakációra Homoródon. Ezáltal sok ember adta jelét annak, hogy bár sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis szívesen segítenek náluknál elesettebbnek.

Árvíz: A segítség, amely messziről érkezik!

Mindenki számára ismert a Máramarosban kialakult helyzet. Az árvíz sok száz embert tett földönfutóvá. Ilyen helyzetben minden irányból elindulnak a segélyek, amelyek az árvízkárosultak helyzetét hivatottak enyhíteni.

A Szatmárnémeti Caritas a római katolikus plébániákkal karöltve november 9-én egy adománygyűjtő akciót indított el a máramarosi árvízkárosultak javára. Ez az akció meglepően kiemelkedő eredményekkel járt. Már a legelső napon jelentős mennyiségű ruhanemű gyűlt össze a Caritas raktárában. Részben ebből állt az első segélyszállítmány, amely Kistécső és Pálosremete felé indult el még ugyanazon a november 9-i napon. A teherautón a ruhákon kívül voltak még matracok és élelmiszerek, liszt, konzervek és kenyér is. Mivel ezek a falvak elektromos áram nélkül maradtak, néhány petróleumlámpa is gazdagította a rakományt.

A második szállítmány messzebbre ment, Visóoroszi, Oroszko és Havasmező felé. Ez a szállítmány november 13-án indult útnak és 6 tonna lisztet, 1200 liter olajat, 7 olajkályhát, 10 ágyat, 10 matracot, 200 kg tejport, kb. 100 zsák ruhaneműt, gyógyszereket, kályhaolajat és kenyeret tartalmazott.

November 17-én egy újabb segélyszállítmányt küldött a Szatmárnémeti Caritas Kistécső és Pálosremete felé. Három teherautónyi ruhanemű és takaró jutott el ez alkalommal a máramarosi árvízkárosultakhoz.

November 18-án Visóoroszi, Oroszko és Havasmező felé vette útját egy karaván, amely a kaplonyi és a csanálosi plébániák hívei által összegyűjtött élelmiszereket és ruhaneműt, valamint a szatmári gyűjtésből származó ruhacsomagokat és takarókat szállította ki-ki tehetsége szerint, a szerencsétlenül jártak javára.

Ukrajnában is pusztított az árvíz

Az elmúlt hetekben pusztító árvíz öntötte el nemcsak Máramaros megyét, de az ukrán határ mentén fekvő települések egy részét is. Sok falu, több ezer ember szenvedett károkat.

Reizer Pál, a Szatmárnémeti egyházmegye püspöke felhívást intézett az emberekhez, amelyben arra kérte őket, hogy gyűjtsenek élelmet és ruhákat az árvízkárosultak számára.

November 20-án a Szatmárnémeti Caritas elindította az első segélyszállítmányt Nagyszőllős felé. Ez a szállítmány a Nagykároly környéki parókiákon összegyűlt adományokat szállította.

Az emberek ruha-, élelem- és szappancsomagokat készítettek, amelyeket egyszerűbb egyenesen szétosztani az árvízkárosult ukrán családok között. Nagyszőllősön P. Pap Tihamér vette át a szállítmányt, valamint ő szervezte meg a segélyek kiosztását a város környéki falvakban. Több mint 1.000 ház rongálódott meg és nagyon sok ház teljesen leomlott.

November 24-én indult el a második szállítmány Nagyszőllősre. November 26-án a harmadik szállítmány Rahóra indult. Ezt a szállítmányt Reizer Pál püspök úr személyesen kísérte.

Egy új reménysugár!

A Szatmárnémeti Caritas 1995-ben megnyitotta első időseknek alapított, "Reményt adók klubját" amely paradox módon egy óvoda dísztermében működött. Kezdettől fogva nagy sikernek örvendett ez a klub, többszáz tag iratkozott be. Már ez a tény is bőven igazolta azt, hogy mennyire nagy szükség volt rá. A nagyszámú tagság miatt egyre inkább szükség lett a bővítésre. A bővítéssel természetesen együtt járt a szolgáltatások bővítése is.

1997. október 28-án megnyílt a "Reménység központ", amelyet a Phare a SESAM programjának keretein belül támogatott, a franciaországi Secours Catolique-al és a Helyi Tanáccsal együtt. Itt már sokkal szélesebb körű szolgáltatásokat tudtak biztosítani. A "Reménység Központban" most már működött klub, információs tanácsadó iroda és terápiás program is. Szatmárnémetiben tehát már létezett egy olyan program, amely az idős korosztállyal foglalkozik.

1998. november 9-én Nagykárolyban is megnyitotta kapuit a "Szent Teréz idős gondozó központ". Hosszas tervezés és gondos előkészítő munka előzte meg ezt az eseményt. "Nemcsak testi, de szellemi téren is szeretnénk többet, újat nyújtani. Célunk az egyedülálló, magányos idős emberek bevonása a közösségi életbe. Szeretnénk, hogy nálunk jól érezzék magukat, kikapcsolódjanak, barátokra találjanak, visszanyerjék az emberi méltóságukat, önbecsülésüket, lelki békéjüket. Hisszük és valljuk, hogy egy idős ember is ugyanolyan értékeket hordoz magában, ugyanolyan tiszteletre méltó, mint a fiatalok!" mondta Schupler Anette projektvezető. MK