A vatikáni Iustitia et Pax Pápai Tanács új elnöke, Francois Nguyen Van Thuan vietnami érsek hozzászólásában mozgásban lévő földrésznek nevezte Óceániát. Kifejtette: a hatalmas távolság és közlekedési nehézségek ellenére a szigetek lakossága intenzív kapcsolatot létesített egymással, és tudatában van annak, hogy kölcsönösen függnek egymástól. Óceánia azonban rendkívül könnyen sebezhető. Bár roppant gazdag természeti kincsekben, a globális közgazdasági életben nincsen számottevő szerepe. Óceánia olyan hagyományos értékekkel rendelkezik, amelyekre a modern világban nagy szükség van. Ezek az értékek: a szolidaritás, a harmonikus együttélés a természettel, a teremtett világ tisztelete.
Az elhangzott hozzászólások alapján a következő főbb problémák kerültek terítékre: nagy a paphiány, a hívek egy része elhagyja az egyházat és magát a hitet is a relativista és pragmatikus életszemlélet terjedése miatt. Az egyház feladata kettős: egyrészt prófétai szerepre hivatott, másrészt támogatnia kell a többkultúrájú, demokratikus társadalmi-politikai törekvéseket. Az inkulturáció kapcsán elhangzott, hogy nagyon lassú és hosszú folyamatról van szó. A kultúrák segítenek abban, hogy az evangélium testet ölthessen, míg az evangélium hozzájárul a kultúrák megtisztulásához. A modern nyugati értékek terjedése pozitívan járult hozzá a társadalom fejlődéséhez, mely egyre inkább pluralista és demokratikusabb lesz, de előidézte a hagyományos értékek elhalványulását és a tekintélyelv csökkenését is. Óceánia, amelyet a víz kontinensének neveznek, a fiatalok földrésze is. A népesség 65 százalékát 25 év alatti fiatalok alkotják. Az egyház e téren hatalmas felelősséget hordoz: utat kell mutatnia a fiatalság e hatalmas tömegének, meg kell nyitnia kapuit számukra. Meglepő, mennyi energia és jó szándék van a földrész ifjúságában. Az egyháznak ebből kell erőt merítenie a harmadik évezred közeledtével. VR/MK
ÁLLÁSPONTOK
Szentszéki vélemény: nincs mit hozzátenni a Holocaustról publikált anyagokhoz
Vatikán: A napokban egyes történészek ismét bírálták a Szentszéket, hogy nem nyitja meg a Holocaust időszakára vonatkozó archívumát. Ezzel kapcsolatban Joaquín Navarro-Valls, a vatikáni Sajtóterem igazgatója közölte: a vatikáni levéltár dokumentumainak részletes feldolgozása lehetővé teszi, hogy megállapítsuk: a Holocaustra vonatkozó történelmi korról szólva nincs mit hozzátenni az eddig publikált anyagokhoz. Navarro-Valls emlékeztetett rá, hogy a Szentszék már évekkel ezelőtt 11 kötetben közzétette a vatikáni levéltár dokumentumait, amelyek az 1939 márciusától 1945 májusáig tartó időszakot ölelik fel. A történészek világszerte elismerték, hogy ez a monumentális mű alapvető forrásanyag a korszak tanulmányozásához. Ami a nácik által elkobzott aranyat illeti, például Horvátország esetében, a vatikáni levéltárban végzett kutatások megerősítik, hogy nem léteznek erre vonatkozó dokumentumok, tehát rácáfolnak bármiféle, a Vatikánnak tulajdonított esetleges műveletre. "Aki az ellenkezőjét állítja annak, amit a Szentszék már több ízben leszögezett, az mutasson fel konkrét bizonyítékokat. Erre természetesen azonban még soha nem került sor mondta végül a szentszéki szóvivő. VR/MK
Tauran érsek: Európa biztonságát feszültségek árnyékolják be
Oslo: Szerdán és csütörtökön tartotta ülését a norvég fővárosban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) külügyminiszteri tanácsa. Az összejövetelen felszólalt a szentszéki küldöttség vezetője, Jean-Louis Tauran érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára is. A főpásztor megállapította, hogy a földrész biztonsága csak akkor lehet tartós, ha olyan szilárd alapokra épül, mint az élet védelme, a békére való nevelés, az alkotó szolidaritás, a szociális igazságosság és a természetvédelem. Tauran érsek utalt rá, hogy a földrész biztonságát még ma is feszültségek árnyékolják be, például a Balkánon és a Kaukázus térségében. A béke csak akkor válik valósággá, ha tiszteletben tartják mind a kis, mind a nagy népek törvényes különbözőségeit. A biztonság üres szó marad mindaddig, amíg nem jelent tényleges leszerelést, a katonai költségek csökkentését, a korrupció elleni küzdelmet, kölcsönös bizalmat. Akkor beszélhetünk csak demokráciáról, ha minden személy, minden társadalmi és etnikai csoport törvényes jogokat élvez és a politikai felelősök figyelmet fordítanak a társadalom leggyengébb rétegeire. Mindenki kötelezze el magát, hogy az európaiaknak ne kelljen többé választaniuk a kard és a pajzs között, hanem valamennyien élvezhessék annak az érzését,
hogy ugyanannak a családnak a tagjai. VR/MK
A PÁPA ELMÉLKEDÉSE
A reménynek a Szentlélek a forrása
Vatikán: A szerdai általános kihallgatáson II. János Pál pápa ismét a reményről elmélkedett. Kifejtette: a reménytől egyrészt várjuk, másrészt pedig előkészítjük Isten országának eljövetelét. Ennek a reménynek, amely nem csal meg, a Szentlélek a forrása. A pápa múlt heti katekézisében a remény napjainkban megmutatkozó jeleiről szólt, most pedig azt elemezte, hogy mit jelent a keresztény remény a várakozás időszakában, amikor arra készülünk, hogy az idők végén Krisztusban eljön Isten országa. A Szentatya idézett Tertio millennio adveniente k. apostoli leveléből: "A remény mint alapvető magatartás, egyrészt arra készteti a keresztényt, hogy ne tévessze szem elől a végső célt, mely értelmet és értéket ad egész létének; másrészt megbízható és mély indítékokat ad a mindennapi teendőkhöz, hogy a földi valóságot Isten tervének megfelelően alakítsa." A pápa rámutatott: mind az Isten országának végső eljövetelébe vetett remény, mind az elkötelezettség, hogy a világot az evangélium tanítása szerint átalakítsuk, közös forrásból, a Szentlélek eszkatologikus ajándékából táplálkozik. "Ő örökségünk foglalója, amíg Isten dicsőségének magasztalására teljesen meg nem váltja tulajdonába vett népét." A feltámadt Jézus jelen van népe körében és az emberi történelem szívében. A Szentlélek révén fokozatosan átalakítja és megdicsőült léte részesévé teszi mindazokat, akik hisznek benne. A hívek ezért már úgy élnek és cselekednek a világban, hogy tekintetüket szüntelenül a végső célra szögezik: "Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján" írja Szent Pál apostol.
A keresztények feladata, hogy a világban tanúságot tegyenek Krisztus feltámadásáról és egy új társadalom építőivé váljanak folytatta a Szentatya. A végső valóság elővételezett szentségi jele az Eucharisztia. Ebben a Szentlélek "átváltoztatja" a kenyér és a bor kézzelfogható valóságát Krisztus teste és Vére új valóságává. Az Oltáriszentségben a feltámadt Úr valóban jelen van és benne az emberiség és a világegyetem egy új teremtés pecsétjét kapja. Az Oltáriszentség, a keresztény élet csúcsa nemcsak a keresztények személyes létét alakítja át, hanem az egyházi közösség és bizonyos értelemben az egész társadalom életét is. A hívek az Eucharisztiából isteni energiát merítenek, amely arra indítja őket, hogy mind lelki, mind anyagi szeretetközösségre törekedjenek testvéreikkel. Az egyház így a világ számára "megtört kenyér", a szentmise a karitatív cselekedetek, a kölcsönös segítség forrása. A keresztény lelkiség tehát nem egyfajta menekülés a világból, de nem is korlátozódik pusztán evilági tevékenységre. Olyan lelkiség, amelyet a feltámadt Krisztus által kiárasztott Szentlélek hat át, átalakítja a világot és reménykedve várja Isten országának eljöttét. Ennek köszönhetően a keresztények megtapasztalhatják, hogy a gondolkodás, a művészet, a tudomány és a technika alkotásai, amennyiben evangéliumi lelkiség hatja át azokat, Isten Lelke terjedéséről tesznek tanúságot a földi valóságok közepette. Igy nemcsak az imában, hanem a mindennapi fáradozások közepette is hallhatjuk a "Lélek és a menyasszony", "Jöjj el! Jöjj el Uram Jézus!" kiáltását. A Jelenések könyvének csodálatos végkövetkeztetése a történelem keresztény pecsétje. VR/MK
HÁTTÉR
Slachta Margit a vészkorszak idején is bátran ellenállt a gonosznak
A közelmúltban jelent meg a Kairosz Kiadónál Schmidt Mária Diktatúrák Ördögszekéren című könyve, amelynek központi témái a nagyhatalmi diktátumok, a holocaust, a kommunista kirakatper, mindazok, amelyek századunkban kiszolgáltatottá tették az embert.
A kötet külön fejezetet szentel Slachta Margit mentőakciójának, amelyet a szlovák zsidóság érdekében fejtett ki, 1942-43-ban. Az idén 75 esztendős Szociális Testvérek Társaságának vezetője (a Társaság jubileumi ünnepségéről szóló beszámolónkat lásd november 24-ei számunkban a szerk.) az első pillanattól kezdve kiállt a zsidóság megmentése érdekében. A könyvből kiderül: a deportálások megkezdésekor, 1942. tavaszán a szlovák zsidóság képviselői Slachta Margit segítségét kérték. A Szociális Testvérek Társaságának vezetője Szlovákiába utazott, és levélben fordult a pápához, XII. Piuszhoz, több püspökhöz, világi és közéleti személyiséghez, mindazokhoz, akiktől segítséget remélt.
Közbenjárására XII. Piusz utasította Szlovákia hét püspökét, hogy személyesen járjanak el Tiso elnöknél és a politikai élet vezetőinél a deportálások leállítása érdekében. A pápa azt is elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában olvassanak fel pásztorlevelet a püspökök aláírásával. Ez meg is történt, a főpásztorok határozott hangon fejtették ki, hogy miért nem egyeztethető össze a kereszténységgel a deportálás és a faji megkülönböztetés. Az egyházi tiltakozás hatására a tervezett deportálás elmaradt, a maradék szlovákiai zsidóság haladékot kapott, s ebben döntő szerepe volt Slachta Margitnak, aki 1944. márciusa után Budapesten is mentette az üldözött zsidókat. Ma már köztudott, hogy a Szociális Testvérek házaikban több mint ezer embert bújtattak, megmentve őket így a pusztulástól.
Schmidt Mária kiemeli: Slachta Margit a kereszténység tanításaihoz ragaszkodva állt ellen a korszellemnek. "Ezekben a halálosan komoly időkben is ki merte űzni szívéből a közönyt, a szeretetlenséget, a gyűlöletet, hogy bajba jutott embertársain segítsen" írja a könyv szerzője. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1998. 12. 11.