Az emberi jogok tiszteletben tartása: a valódi béke titka

A Béke-világnapot illetően szeretném kifejezni és veletek is megosztani azt a meggyőződésemet, amely szerint ha vezérelvnek tekintjük az emberi személy méltóságának érvényre juttatását, s ha a közjó keresését mindenek fölötti kötelezettségnek tartjuk, akkor a béke építményének szilárd és tartós alapjait már leraktuk Ha ellenben figyelmen kívül hagyjuk az emberi jogokat, s ha önös egyéni érdekek igaztalanul a közjó elé kerülnek, akkor menthetetlenül a bizonytalanság, a lázadás és a kegyetlenség magját hintjük szét.

Az emberi méltóság tisztelete, az emberiség öröksége

2. A személyiség jogai evilági értékkel nem mérhetők, s ezt mindig is felismerték azok, akik az igazságot őszintén keresték. Az emberiség egész történelmét e bizonyosság fénye ragyogja be. Minden ember, akit az Úr saját képmására és hasonlatosságára teremtett (ld. Gen. 1: 26-28), egész lényével a Teremtő felé fordul és egyúttal szüntelen kapcsolatban áll azokkal a társaival, akik szintén e méltóságból részesülnek. Az egyén üdve így válik a közjó hasznára, és ez az a pont, ahol találkozik és egymást erősíti jog és kötelesség.

Korunk történelme tragikus példákkal mutatta meg azt a veszélyt, amely a személyiségre vonatkozó igazság elfelejtéséből ered. Szemünk előtt a különféle ideológiák - mint a marxizmus, a nácizmus, a fasizmus, valamint a faji felsőbbrendűség, a nacionalizmus és az etnikai kirekesztés következményei. Nem kevésbé veszélyesek, bár nem mindig nyilvánvalóak az anyagelvű fogyasztói kultúra hatásai, melyben az egyén túlzott dicsőítése és a személyes törekvések önző kielégítése válik az élet végső céljává. Oda kell figyelnünk minden az emberi méltóság ellen elkövetett támadásra, bármely forrásból eredjen, bármely formában jelenjék is meg, és bármikor forduljon is elő.

Az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága

2. 1998 az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 50-ik évfordulója. A Nyilatkozatot az ENSZ Alapokmányához kívánták csatolni, hiszen ugyanazt a szellemiséget tükrözi, mint az Alapokmány. Alapelvként a világban a szabadság, az igazság és a béke fundamentumául az emberi nem minden tagjának veleszületett méltóságát, jogegyenlőségét és jogai elidegeníthetetlenségének elismerését erősíti meg.(2) Az emberi jogokra vonatkozó minden későbbi dokumentum újólag ezen igazságot fejezi ki, elismerve és megerősítve, hogy az emberi jogok az ember, mint személyiség bensőleges méltóságából és értékéből származnak. (3)

Az Egyetemes Nyilatkozat világos: elismeri a fenti, kinyilvánított jogokat, de nem tárgyalja őket, mivel azok a személyiség és az emberi méltóság lényegi részét alkotják. Törvényesen senki sem foszthat meg e jogoktól egy másik embert, bárkiről legyen is szó, mert ezzel természetük ellen vétenénk. Minden ember, kivétel nélkül egyazon méltósággal rendelkezik. Ezért mindezen jogok egy életre szólóan, és minden politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális viszony között érvényesek. Együtt formálnak egységes egészet, és kétségkívül mind az egyén, mind pedig a társadalom javát szolgáló haladást segítik elő.

Az emberi jogokat hagyományosan két, terjedelmes csoportra osztják: egyikük a társadalmi és a politikai jogokat öleli föl, míg a másikhoz a gazdasági, szociális és kulturális jogok tartoznak. Mindkét kategóriát bár különböző mértékben nemzetközi egyezmények szavatolják. Az emberi jogok közeli kapcsolatban állnak egymással, mivel az egyén, a személyiség mint emberi lény különféle dimenzióit fejezi ki. Bármely emberi jogokat felölelő kategória szerves elősegítése minden egyéni jog teljes tiszteletben tartására nyújt valódi biztosítékot.

A békés társadalmak építése, az egyének, népek és nemzetek általános fejlődése szempontjából fontos az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme. A jogok egyetemességének és oszthatatlanságának megerősítése azt jelenti, hogy a törvényesen elismert kulturális és politikai különbségektől e jogok gyakorlásakor nem tekinthetünk el, feltéve, ha az Egyetemes Nyilatkozatnak az emberiség egészére vonatkozó minden szintjét tiszteletben tartják.

E lényeges feltételezéseket alaposan mérlegelve ezúttal néhány olyan sajátos jogra hívnám fel a figyelmet, amelyet egyre többször sértenek meg napjainkban.

Az élethez való jog

4. Ezek között az első az élethez való alapvető jog. Az emberi élet a fogantatástól a természetes végig szent és sérthetetlen. A "ne ölj" isteni parancs, ami határt szab, s amit sohasem hághatunk át. " A szándékos elhatározás, mely az emberi lényt életétől fosztja meg, erkölcsileg mindig elítélendő". (4)

Az élethez való jog sérthetetlen. Ez pozitív választást, az élet választását foglalja magában. Az élethez való jog tiszteletben tartása, ha az valóban érvényre jut, minden helyzetben garantálja az emberi méltóság ügyének előmozdítását .Egy valódi élet-kultúra biztosítja a magzatoknak a világrajövetel jogát, védi az újszülötteket is, főleg a lányokat, nehogy gyermekgyilkosság áldozataivá legyenek.

Hasonló módon, a hátrányos helyzetűek számára is biztosítja képességeik teljes kibontakozását, s a betegekről és idős korúakról való megfelelő gondoskodást is szavatolja.

A génsebészetben végbement legújabb fejlemények nyugtalanító kihívást jelentenek. Ahhoz, hogy e téren a tudományos kutatás az embert szolgálja, minden lépést gondos etikai megfontolásnak kell kísérnie, amely az emberi élet teljességét biztosító megfelelő törvényi normákat hoz létre.

Az élet választása magában foglalja minden erőszak - köztük az oly sok emberi lényt gyötrő szegénység és éhség kegyetlenségének és a természeti környezet esztelen pusztításának - elvetését is. (5) Az élethez való jogot megfelelő törvényi és politikai garanciákkal kell bátorítanunk és támogatnunk, mert az emberélet, és bármelyikünk méltóságának sérelme sosem lehet jelentéktelen.

Vallásszabadság, a legbensőbb emberi jog

5. A vallás fejezi ki az ember, a személyiség legmélyebb vágyakozásait, alakítja a népek világképét és befolyásolja a másokhoz fűződő kapcsolataikat: alapjában véve az élet igazi értelmére kínál mind személy szerinti, mind közösségi választ. Épp ezért a vallásszabadság képezi az emberi jogok legbensőbb lényegét. Sérthetetlensége oly mérvű, hogy az egyénnek, ha lelkiismerete úgy parancsolja, még a vallásváltoztatáshoz való jogát is el kell ismerni. Az embernek lelkiismerete szavát kell követnie, és nem kényszeríthető arra, hogy másként cselekedjék. Éppen ezért- bármi körülmény, vagy motívum játsszék is közre senkit sem lehet arra rávenni, hogy bármilyen vallást elfogadjon.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elismeri, hogy a vallásszabadsághoz való jog a személyes hit kimutatásának jogát is magában foglalja, gyakorolják ezt akár egyénileg, vagy másokkal együtt, nyilvánosan, vagy magányosan. (7) Ennek ellenére, ma még találni olyan helyet, ahol az istentiszteletre gyülekezés jogát nem ismerik el, vagy az csupán egy felekezetre korlátozódik. A személyiség alapvető jogainak megsértése a hívők tragikus szenvedéseinek forrása. Ha egy állam különleges helyzetet biztosít valamely felekezet számára, az nem jelenthet hátrányt a többiekre nézve. Mégis, köztudott, hogy vannak nemzetek, ahol vallásos meggyőződésük miatt személyekkel, családokkal, egész csoportokkal szemben mindig alkalmaznak megkülönböztetést és a társadalom szélére szorítják őket.

Nem mehetünk el szó nélkül egy másik, a vallásszabadságot közvetve érintő probléma mellett. Néha előfordul, hogy különféle vallási meggyőződésű és kultúrájú közösségek vagy népek közt növekvő feszültség alakul ki, amely a benne rejlő hatalmas szenvedélyek miatt vad viszállyá fajul. A nagy vallások tanításainak elferdítését jelenti, ha a vallásos hit nevében erőszakhoz folyamodunk. Itt újra csak megerősíthetem, amit jó néhány vallásos személy már oly gyakran ismételt: az erőszak alkalmazása sosem tarthat igényt egy vallás igazolására és az igaz vallásos érzés fejlődését sem segíti elő.

A részvételhez való jog

6. Minden állampolgár joga, hogy részt vállaljon a közösségi életben: e meggyőződést ma általánosan osztják. Ám ez a jog vajmi keveset ér, ha korrupció miatt végeszakad a demokratikus fejlődésnek, mivel ez nemcsak a hatalom gyakorlásában való törvényes részesedést akadályozza meg, hanem azt is, hogy az emberek számukra előnyös módon jussanak a közösségi javakhoz és szolgáltatásokhoz, melyekhez mindenkinek egyenlő joga van. Még a választásokat is lehet úgy manipulálni, hogy bizonyos pártok vagy személyek győzelmét bebiztosítsák. Ez a demokrácia megsértését jelenti és komoly következményekkel jár: az állampolgároknak ugyanis nemcsak jogukban áll, de felelősségük is, hogy ezekben részt vegyenek. Amikor e részvétel gyakorlásától fosztják meg őket, elveszítik a reményt, hogy hatékony szerepet vállaljanak és a passzív közönynek adják át magukat. Ily módon az egészséges demokratikus rendszer fejlődése tulajdonképp lehetetlenné válik.

Az utóbbi időkben különféle intézkedések születtek a választások tisztaságának biztosítására azokban az államokban, ahol azért küzdenek, hogy a teljhatalmú kormányzatot demokratikus váltsa fel. Ezek az intézkedések hasznosak, de csak az első lépést jelentik. Nagyon fontos, hogy az országok polgárai tudatában legyenek annak, hogy mindenfajta korrupció és manipuláció a demokráciát károsítja.

Ami pedig a nemzetközi közösségek kapcsolatait illeti: a népeknek és nemzeteknek joguk van arra, hogy az életmódjukat gyakorta mélységesen megváltoztató döntésekhez hozzájáruljanak. Ma sokszor tapasztaljuk, hogy gazdasági problémákat, illetve azok technikai vonatkozásait csak bizonyos, jól behatárolt körökben vitatják meg. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a politikai és gazdasági hatalom néhány kormány és speciális érdekcsoport kezében összpontosul. A gazdasági életben is teret kell engedni a közjó nemzeti és nemzetközi szintű keresésének és érvényesítésének, mégpedig úgy, hogy az minden népre és nemzetre vonatkozzék.

A megkülönböztetés különlegesen veszélyes formája

7. A diszkrimináció egyik legtragikusabb formája, hogy etnikai csoportoktól és nemzeti kisebbségektől vonják meg a létezéshez, mint olyanhoz való alapvető jogot. Ezt úgy érik el, hogy brutális módon kényszerítik, vagy elnyomják őket, vagy oly módon próbálják meggyengíteni etnikai tudatukat, hogy többé már nem tudjuk őket a többségtől megkülönböztetni. Az emberiség elleni ily súlyos bűnökkel szembesülve vajon hallgathatunk-e tovább? Semminemű erőfeszítést nem ítélhetünk túlzottnak, amikor az emberi méltóságot sértő visszaéléseknek kell véget vetni.

Az államok részéről megnyilvánuló, növekvő párbeszédkészség pozitív jele, hogy elismerik az ilyesfajta bűnök áldozataival szembeni felelősségüket és védelmükre is elkötelezik magukat. Az ENSZ Diplomáciai Konferenciájának újkeletű kezdeményezéseként megalkották a különleges felhatalmazású Nemzetközi Bűnügyi Bíróság statútumát, melynek feladata a bűnösség megállapítása, és a genocídium, az emberiség elleni és a háborús bűnök és agressziók, illetve az ilyen bűnöket elkövetők elítélése.

Az önmegvalósításhoz való jog

8. Minden emberi lény kifejlesztésre váró képességekkel rendelkezik. Itt az egyén tökéletes önmegvalósítása és a társadalmi közösségbe illeszkedése a tét. Azért, hogy erre sor kerüljön, mindenekelőtt megfelelő nevelést kell nyújtani azoknak, akik épp most kezdték el az életet: egész jövendő boldogulásuk függ ettől

Ebből a szemszögből nézve nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a világ legszegényebb országai közül néhányban a nevelés körülményei, különösen az elemi oktatás terén romlanak. Másutt, úgy tűnik, jut elég pénz tekintélyes projektek és a középiskolai oktatás részére, de az alapfokú oktatás és nevelés kevés anyagi lehetőséggel rendelkezik. Ha az oktatás lehetőségei korlátozottak - különösképp a fiatal lányok esetében -, akkor biztos, hogy megkülönböztető struktúrák jönnek létre. Ily módon a világot két részre osztják: egyik oldalon a fejlett technológiát birtokló államok és egyének, a másikon a végletekig korlátozott tudás és lehetőségek. Könnyen belátható, hogy ez csupán megnövelné az államok közt és egyazon államon belül is az éles gazdasági egyenlőtlenségeket. A fejlődő országokban az oktatás és a szakképzés elsődleges fontosságot igényel, mint ahogy a város és vidék megújulási programja is, a gazdaságilag fejlett népeknél.

A másik alapvető jog, amin a tisztes életvitel elérése múlik -, a munkához való jog. Egyébként hogy is tudnánk élelemhez, ruházathoz, otthonhoz, egészségügyi ellátáshoz és megannyi más életszükséglethez jutni? A munkalehetőség hiánya manapság komoly probléma: sok helyütt a világon számtalan embernek a munkanélküliség pusztító valóságával kell szembenéznie.Sürgető szükségszerűség, hogy mindenki, s főként az, aki politikai és gazdasági hatalommal rendelkezik, e nehéz helyzet megoldására minden tőle telhetőt tegyen meg.

A segélyek önmagukban bármennyire is szükség van rájuk nem elegendők munkanélküliség, a betegség, vagy hasonló körülmények esetén. (8), Társadalmi méretekben arra kell törekednünk, hogy a szegények is képessé váljanak arra, hogy saját életfeltételeik javításán dolgozzanak, s hogy függetlenítsék magukat a támogatási rendszertől.

A szolidaritás új formáira van szükség

9. A gazdasági és pénzügyi rendszerek globalizációjának gyors irama arra késztet, hogy keressük mindazokat a lehetőségeket, amelyek felelősséggel szavatolják az egyetemes közjó és a gazdasági, társadalmi jogok biztosítását. A szabad piac önmagában nem képes erre, mivel megannyi emberi szükséglet létezik, melyek számára nincs hely a piacon. Pusztán a gazdasági, piaci törvények betartása nem képes a fent tárgyalt emberi jogok biztosítására, éppen ellenkezőleg: tovább növeli az egyenlőtlenséget. Ennek feloldására új megoldásokat kell keresnünk. (9)

A legújabb gazdasági és pénzügyi válságok súlyos következményei számtalan embert sújtottak és végtelen szegénységbe taszították őket. Közülük csupán igen kevés került olyan helyzetbe, hogy derűlátóan nézhessen a jövő elé. Mindez tragikus következményekkel járt maguk és gyermekeik számára. Nem az ő hibájuk, hogy ilyen kegyetlenül szétfoszlanak a reményeik. Sürgősen szükségünk van arra, hogy a szolidaritás terén egy világméretű kibontakozás képét idézzük fel, amely a társadalom teljes és biztosított fejlődését oly módon is magában foglalja, hogy minden ember képessé váljék arra, hogy lehetőségeiből valóságot teremtsen.

Sürgőséggel fordulok mindazokhoz, akik a világméretű pénzügyi kapcsolatokért felelősek. Arra kérem őket, hogy őszintén próbáljanak megoldást keresni a nemzetközi adósság által gyötört legszegényebb népek félelmetes problémájára. Nemzetközi pénzügyi intézetek e tekintetben már elismerést érdemlő konkrét kezdeményezésekkel léptek elő. Mindazokhoz fordulok, akiket e probléma érint, főként pedig a befolyásos nemzetekhez. Kérem, hogy adják meg a szükséges segítséget. Szem előtt tartva a 2000. esztendőt, azonnali és hathatós segítségre van szükség, hogy bizonyosak legyünk afelől: a lehető legtöbb nemzet képes majd kitépni magát ezen elviselhetetlen helyzetből. Abban biztos vagyok, hogy a szóbanforgó intzémények közti párbeszéd amennyiben a megegyezést őszinte óhaj vezérli , kielégítő és végleges megoldást hoz majd. Eképp a tartós fejlődés a legnagyobb nélkülözést szenvedő nemzetek számára hozza el a felemelkedés lehetőségét, s az előttünk álló millennium számukra is a megújult remények korát jelenti.

A környezet iránti felelősség

10. Az emberi méltóság csak az egészséges környezetben étvényesülhet maradéktalanul. A környezetre vonatkozó nemzetközi, regionális és nemzeti normák fokozatosan biztosítják az ehhez szükséges, törvényes formákat. De önmagukban a jogi eszközök nem elegendőek. A súlyosan veszélyeztetett föld, tenger, éghajlat, növény- és állatvilág a modern civilizáció jellegzetes fogyasztói életfelfogásának alapos változását igényli főként a jómódú országokban. Egy másfajta kockázatot sem becsülhetünk alá, mégha az kevésbé drasztikus is: a szegénysorban élő vidékiek arra kényszerülhetnek, hogy a rendelkezésükre álló termőföldet a tűrési határon túl is kimerítsék. Bátorítani kell a szakképzést, melynek során megtanulják, hogy a földművelést miként hozzák összhangba a környezet tiszteletével.

A világ jelene és jövője az emberi lény és környezet kölcsönös függősége miatt a teremtés védelmén múlik. Azzal, hogy az emberi jólétet a környezetvédelem középpontjába helyezzük, ténylegesen is a teremtés védelmének legbiztosabb útját választjuk, és ez valójában az egyént felelős viselkedésre, a természetes források ésszerű felhasználására serkenti.

A békéhez való jog

11. A békéhez való jog támogatása bizonyos értelemben garantálja a többi jog tiszteletben tartását is, minthogy ez olyan társadalom felépítését bátorítja, ahol a hatalmi rendszerek a közjóért munkálkodó, együttműködő struktúrák adják át helyüket. Korunk történelme világosan megmutatja, hogy a kegyetlenséghez, mint a politikai és társadalmi problémák megoldásának eszközéhez folyamodni bukásra van ítélve. A háború pusztítást végez, nem épít. Gyengíti a társadalom erkölcsi alapjait, további megosztást és hosszan tartó feszültséget eredményez. S a hírekben továbbra is csak háborúkról, fegyveres összecsapásokról és ezek számtalan áldozatáról esik szó. Elődeim és én mily gyakran követeltük, hogy vessenek véget ezen szörnyűségeknek! Addig folytatom e tevékenységet, amíg megértik, hogy a háború minden igaz emberség kudarcát jelenti. (10)

Istennek hála, néhány területen már tettek lépéseket a béke konszolidálására. Komoly hitelt kell adnunk mindazon bátor politikusnak, akinek föltett szándéka, hogy a nyilvánvalóan reménytelen helyzetben is folytassák a tárgyalásokat. Ám ugyanakkor hogy is ne ítélhetnénk el a még mindig, másutt elkövetett mészárlásokat? Azt, hogy egész népeket űznek el szülőföldjükről, otthonaikat és termésüket teszik tönkre? A számtalan áldozatra gondolva szólítom föl a népek vezetőit, és minden jóakaratú embert, hogy különösképp Afrikát tekintve segítsenek azokon, akik ilyen sorsra jutottak, hogy valahára véget vethessenek e konfliktusoknak. E téren döntő lépés a harcban álló országokba irányult fegyver-kereskedés gyökeres felszámolása, és a párbeszéd útját kereső népvezérek támogatásának megszüntetése. Ez az emberhez méltó út, ez a béke útja!

Szomorúan gondolok azokra, akik ilyen háborús körülmények között nőnek fel, azokra, akik csak konfliktust és kegyetlenséget ismernek. A túlélők egész életükön át e szörnyű tapasztalat hegeit viselik majd. És mit mondjunk azokról, akiket gyermekfejjel harcra kényszerítettek? Vajon elfogadhatjuk-e, hogy már zsenge életüket így tönkretegyék? E gyilkolásra nevelt és hajszolt gyermekek egykor óhatatlanul is súlyos problémákkal fognak szembesülni. A gyermekeknek békére van szükségük, joguk van hozzá!

Rájuk gondolván azokról a gyermekekről is szeretnék említést tenni, akik taposóaknák és más háborús szerkezetek miatt váltak áldozatokká. Az ilyen aknák eltávolítását már kezdeményező erőfeszítések ellenére hihetetlen és embertelen ellentmondásnak lehetünk tanúi: semmibe véve kormányok és népek azon óhaját, hogy vessenek véget e gyalázatos fegyver alkalmazásának, a már korábban megtisztított helyeken még mindig ott lapulnak az aknák.

A háború magvait hinti el a kis és könnyű fegyverek tömeges és ellenőrizhetetlen áradata, mely, úgy tűnik, szabadon ömölhet az egyik konfliktusba került helyről a másikhoz, és útja mentén nőttön nő az erőszak. E halált hozó eszközök ellenőrzése, termelése, forgalmazása, ki- és bevitele terén a kormányoknak megfelelő intézkedéseket kell foganatosítaniuk. Csak ily módon tudjuk a tömeges és törvénytelen fegyvercsempészés problémáját hatásosan és tökéletesen kezelni.

Az emberi jogok kultúrája - mindannyiunk felelőssége

12. Hangsúlyozni szeretném, hogy egy emberi jog sem garantálható, ha nem kötelezzük el magunkat az összes biztosítása mellett. Ha bármely alapvető emberi jogot ért sérelmet szó nélkül tudomásul vesznek, mind a többi jog sorsát kockára teszik. Épp ezért lényeges, hogy az emberi jogok kérdését globálisan közelítsük meg, s hogy védelmük mellett komoly elkötelezettséget vállaljunk. Csak akkor nézhetünk derűsen a jövő elé, ha egy különféle hagyományokat tisztelő emberjogi kultúra válik az erkölcsi örökség részéve.

Vajon jöhet-e háború akkor, ha minden emberi jogot tisztelnek? Az emberi jogok teljes körű felügyelete a szilárd államközi kapcsolatok létrehozásának legbiztosabb módja. Az emberi jogok kultúrájának a béke kultúrájává kell válnia. Bárminemű emberi jog megsértése lehetséges összetűzések csíráját hordozza magában. Tiszteletreméltó elődöm, az Úr Szolgája, XII. Pius, a II. világháború végén ezt kérdezte: "Ha erőszak sújt egy népet halálra, ki merészel tartós békét ígérni a világ többi részén?" (11)

A lelkiismeretre támaszkodó emberi jogok kultúrájának kibontakoztatása a társadalom minden részének közös munkáját igényli. Különösképp a közszolgálati sajtó szerepét óhajtanám megemlíteni, melynek a közvélemény kialakításában, és következésképp az emberi magatartás befolyásolásában oly fontos szerep jut. Amiként nem tagadhatjuk felelősségünket az általuk kiváltott s az emberi jogok sérelmét okozó határtalan kegyetlenség felmagasztalásában, úgy viszont az is igazságos, hogy a kölcsönös megértést és békét szorgalmazó tevékenységük, a párbeszéd és szolidaritás nemes kezdeményezése és megvalósítása elismeréseként hitelt adjunk nekik.

A döntés és a remény ideje

13. Karnyújtásnyira van az új ezredév, s közelsége sokak szívét egy igazságosabb és testvéribb jövő reményével tölti el. Ez olyan vágy, amely valósággá válhat, sőt, kell is, hogy váljon!

Ennek gondolatával fordulok hozzátok, drága testvéreim Krisztusban, akik a világ minden táján éltek: legyetek ti az emberi méltóság hírnökei! A Hit azt tanítja nekünk, hogy mindannyiunkat saját képmására és hasonlatosságára teremtett az Úr. Bár az ember visszautasíthatja, ám a Mennyei Atya továbbra is rendületlenül szeret bennünket. Határtalan az ő szeretete. Fiát, Jézust küldte hozzánk, hogy elhozza nékünk a megváltást és újra visszaadja emberi méltóságunkat (12). Ezt tudván, hogy is zárhatnánk ki valakit gondoskodásunkból? Ehelyett inkább a legszegényebb és legelesettebb társunkban Jézust kell fölfedeznünk, mert az Oltáriszentség melyben a szentáldozáskor Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz az ő szolgálatukra rendel minket (13). Ahogy az örökre névtelen maradt gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszéd világosan mutatja, " az érzéketlen gazdag és a mindenben szükséget szenvedő szegény közti határozott különbséget tekintve Isten ez utóbbi oldalán áll" (14). Nekünk is ezen az oldalon a helyünk. A jubileumi előkészületek harmadik, és egyúttal utolsó esztendeje az Atyai házhoz vezető lelki zarándokutat mutatja meg: az igazi megtérés ösvényére mely a gonosz elvetését és a jog tudatos választását jelenti , mindenkit elvárnak. A 2000. év küszöbén a mi kötelességünk, hogy kötelezettségeink mellett újfent hitet tegyünk, megőrizzük a szegények és elesettek méltóságát és a jogfosztottaknak a gyakorlatban is jogot szerezzünk. Emeljük föl értük is szavunkat, Krisztus tanítványainak küldetéséhez híven. Ez a közelgő Jubileum szellemisége! (15).

Jézus azt tanította, hogy Istent "Atyának", Abba szólítsuk és így fejezzük ki Hozzá fűződő kapcsolatunk mélységét. Végtelen és örök az Ő szeretete, minden ember és az egész emberiség iránt. Ékesszólóak az Úr Ézaiás próféta könyvéből vett szavai:

"De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony?/ És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? /S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. // Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen." (Iz 49, 16-16)

Fogadjuk el a meghívást, hogy szeretetében részesüljünk! Ebben rejlik minden ember jogainak tisztelete. Az új ezredév hajnala úgy köszönt ránk, hogy készen állunk együtt megalkotni a békét.

Kelt Vatikánvárosban, 1998. december 8-án.

(Az üzenetet a Vatikán honlapján található angol nyelvű szövegből fordítottuk. MK)

Bibliográfia:

(1) Redemptor Hominis ( 1979 március 4 ), 17: AAS 71 (1979). 296.
(2 ) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights) , Preambulum
( 3) Különösképp a Bécsi Nyilatkozat (Vienna Declaration) ( 1993 június 25 ), Preambulum,2.
(4) II. János Pál Evangelium Vitae kezdetű enciklikája ( 1995 március 25 ), 57:AAS 87 (1995),465.
(5) uo.,10, id.hely, 412.
(6) A Második Ökumenikus vatikáni Gyűlés, A Vallásszabadság Kinyilatkoztatása Dignitatis Humanae, 3.
(7) 18. Cikkely
(8) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ( Universal Declaration of Human Rights ), 25,1 cikkely
(9) II. János Pál Centesimus Annus kezdetű enciklikája ( 1991 május 1), 34:AAS 83 (1991 ),836.
(10) E tekintetben ld. A Katolikus Egyház Katekizmusát (Cathecism of the Catholic Church), 2307-2317.
(11) Az Egyesült Államok Kongresszusának egyik csoportjához intézett szavak ( 1945 augusztus 21 ): Discorsi e Radiomessaggi di Sua Santitá Pio XII, VII (1945-1946), 141.
(12) II.János Pál Redemptor Hominis kezdetű enciklikája ( 1979 március 4 ), 13-14:AAS 71 (1979), 282-286.
(14) A Katolikus Egyház Katekizmusa (Cathecism of the Catholic Church), 1397.
(15) II. János Pál Tertio Millennio Adveniente c. apostoli levele ( 1994 november 10 ), 49-51:AAS 87 (1995), 35-36. MK

A PÁPA URBI ET ORBI ÁLDÁSA KARÁCSONYKOR

2. Ez az örömhír, amelyet Ábrahám fiaira bízott már az Egyiptomból való kivonulás kezdetétől, visszhangzott a századok során Izrael prófétái ajkán, mint a reménység kiáltása: "Prope est Dominus: venite, adoremus." (Közel van az Úr, gyertek, imádjuk!" Jöjjetek imádni Istent, Aki nem hagyja el azokat, akik őszinte szívvel keresik

Őt és igyekeznek megtartani törvényét. Fogadjátok üzenetét, amely megerősíti a lesújtott és reményvesztett lelkeket. Prope est Dominus: hűséges, ősi ígéretéhez az Atyaisten most megvalósította azt karácsony misztériumában.

3. Isten ígérete, amely annyi hívő bizakodó várakozását ébren tartotta, megvalósult ajándék lett Betlehemben a Szent Éj közepén. Erre emlékeztetett tegnap a mise liturgiája: "Hodie scietis quia veniet Dominus et mane videbitis gloriam ejus." "Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr, és holnap meglátjátok dicsőségét." Ezen az éjszakán megláttuk Isten dicsőségét, amelyet az angyalok örvendező kórusa hirdetett; imádtuk a Királyt, a mindenség Urát, a pásztorokkal együtt, akik nyájukat őrizték. A hit szemével mi is láttuk, jászolba fektetve, a Béke Fejedelmét, és mellette Máriát és Józsefet csendes imádásban.

4. Az angyalok seregéhez, a csodálkozó pásztorokhoz társulva ma is ujjongva énekeljük: "Christus natus est nobis: venite, adoremus." Krisztus megszületett nekünk, gyertek, imádjuk Őt!" A betlehemi éjszakától mostanáig karácsony állandóan öröméneket fakaszt, himnuszokat, amelyek kifejezik Isten gyengédségét, amelyet az emberi szívekbe ültet. A világ minden nyelvén ünneplik a legnagyobb és legszerényebb eseményt: Emmanuelt, a mindig velünk lakó Istent. Hány varázslatos éneket sugallt karácsony minden nép és kultúra körében! Ki ne ismerné az általuk kiváltott megindultságot? Dallamukat hallva újraéljük a Szent Éj misztériumát; arról tanúskodnak, hogy az Evangélium találkozott az emberek útjaival. Igen, karácsony belépett a népek szívébe, s az emberek közös csodálkozással Betlehem felé tekintenek. Az ENSZ közgyűlése is egyhangúan elismerte Júda kis fővárosát olyan földnek, ahol Jézus születésének ünneplése 2000-ben a reménység és a béke alkalma lesz.

5. Sajnos kegyetlen a kontraszt a karácsonyi énekek békéje és a jelent gyötrő sok probléma között. Ismerjük az aggasztó beszámolókat a tévéből és az újságokból. Vannak nagyon szomorú helyzetek, amelyeket gyakran az emberi bűn, sőt a gonoszság idéz elő, a testvérgyilkos gyűlölet és az esztelen erőszak. A Betlehemből jövő fény szabadítson meg bennünket attól, hogy beletörődjünk a gyötrelmes és döbbenetes szcenárióba. A karácsonyi örömhírből merítsenek bátorítást mindazok, akik azon fáradoznak, hogy megoldódjék Közel-Keleten a gyötrel mes helyzet, tiszteletben tartva a nemzetközi elkötelezetségeket. Merítsen karácsonyból fokozott erőt a világban a sürgős és igazságos megoldást váró problémákkal szembeni konszenzus, hogy megállítsák a fegyvergyártást és fegyverkereskedelmet, hogy védjék az emberi életet és száműzzék a halálbüntetést; hogy megszabadítsák a gyermekeket és serdülőket minden kizsákmányolástól; hogy megállítsák a vérengző kezét a népirtás felelőseinek és a háborús bűnösöknek; hogy a környezetvédelemre különösen a legújabb természeti katasztrófák után fordítsanak kellő és feltétlen figyelmet, hogy megóvják a teremtést és az ember méltóságát.

6. Karácsony öröme, amely az Üdvözítő születését zengi, öntse mindenkibe az igazság erejébe és a jótettek türelmes megvalósításába vetett bizalmat. Valamennyiünk számára felhangzik Betlehem isteni üzenete: "Ne féljetek, nagy örömet hirdetek, ma megszületett nektek Dávid városában az üdvözítő, az Úr Krisztus" (Lk 2, 10-11.).

Ma ráragyog, Urbi et Orbi, Róma városára és az egész világra Isten arca: Jézus kinyilatkoztatja őt nekünk mint szerető atyát. Ti valamennyien, akik az élet értelmét keresitek, ti, akik égő szívvel az üdvösségre, a szabadságra és a békére áhítoztok, gyertek, hogy találkozzatok a Máriától született gyermekkel: Ő Isten, Ő az Üdvözítőnk, egyedül méltó e névre, egyetlen Úr. Ő nekünk született, jöjjetek, imádjuk!" VR/MK