A pápa homíliájában Krisztus keresztségének jelentőségéről beszélt: "A Jordán folyóban vízbe merülő Jézus látszólag nem különbözött azoktól, akik Keresztelő Jánoshoz mentek, és mégis, valójában Isten jött el közénk, hogy mindazokat, akik befogadják őt, Isten fiaivá tegyen."

A szertartás végén a Szentatya így buzdította a híveket: "Kívánom, hogy a keresztség által, melyet a mai napon a kisgyermekek megkaptak, az Evangélium bátor tanúságtevői legyenek egész életük folyamán. Ehhez azonban kedves szülők és keresztszülők, szükség van a ti nevelői munkátokra."

A karácsonyi időszak utolsó napján a déli Úrangyala imádság alkalmával a pápa az Úr Keresztségének ünnepi gondolata jegyében a Szentháromság megnyilvánulásáról beszélt: "Isten ugyanis a Fiú keresztsége alkalmával bizonyos módon megnyilvánul a maga szentháromságos titkában: Atyaként, aki az élet alapja és forrása, Fiúként, aki a világ megváltásáért jött el közénk, és Szentlélekként, aki erejével fönntartja a megváltás művét." VR/MK

A pápa fogadta a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testületek tagjait

A Szentatya beszéde a diplomatákhoz

Szintén megelégedésre ad okot a Spanyolországban megkezdődött békefolyamat. Ez most először teszi lehetővé a baszk területek lakói számára, hogy az elvakult erőszak rémének eltávolodásával komolyan gondolhassanak a helyzet normalizálására.

A pápa rámutatott: az euróra, a közös pénznemre való áttérés és a Kelet felé való bővülés Európa számára kétségtelenül megteremti a lehetőséget, hogy egyre inkább közös sorssal rendelkező közösséggé váljon, valódi európai közösség legyen. Ez természetesen feltételezi, hogy a tagállamok valamennyien egyenlő partnerként törekedjenek a közjó érdekében. A lelki családok, amelyek oly nagy mértékben hozzájárultak a földrész civilizációjához, egyre döntőbb szerepet töltenek be. Az egyházak feladata, hogy hirdessék Isten szeretetét, amelyet karácsony ünnepe a közelmúltban ismét az egész emberiség számára felragyogtatott.

Az örömet szerző események felsorolásában ezután az amerikai földrész következett. Brazíliában október 26-án Ecuador és Peru egyezményt írt alá. A nemzetközi közösség kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően a két testvér nemzet bátran lemondott az erőszakról, kompromisszumot fogadott el és békés úton oldotta meg a nézeteltéréseket. Követendő példát jelentenek annyi más nemzet számára, amelyeket még mindig megosztottság állít szembe egymással. A pápa szilárd meggyőződése, hogy ez a két nemzet, különösen keresztény hitének köszönhetően képes lesz arra, hogy válaszoljon a testvériség és a béke nagy kihívásaira.

Örömmel szólt a pápa arról is, hogy a nagy kínai nemzet párbeszédet kezdett a Tajvani-szoros mindkét oldalán élő népekkel. A nemzetközi közösség különösen a Szentszék nagy érdeklődéssel követi a fejleményeket, annak reményében, hogy az egész világ javát szolgáló jelentős haladás következik be.

A béke kultúrája azonban még távolról sem egyetemes, mint ahogy ezt a fennálló ellenségeskedések tanúsítják szögezte le a Szentatya. A Balkán térségét továbbra is a stabilitás hiánya jellemzi. Nem beszélhetünk normalizálódásról Bosznia-Hercegovinában, ahol a háború hatásai még mindig érezhetők az etnikumok közötti kapcsolatokban, ahol a lakosság fele kitelepített és ahol veszélyes társadalmi feszültségek állnak fenn. A közelmúltban Koszovó ismét halálos összecsapások színhelye volt. Az etnikai és politikai ellenségeskedések megakadályozzák a szemben álló felek közötti párbeszédet és gátolják a gazdasági fejlődést is. Minden segítséget meg kell adni, hogy Koszovó lakossága és a szerbek haladéktalanul tárgyalóasztal mellé üljenek, szétoszlatva a gyanakvást, amely megbénít és gyilkol.

Közép- és Kelet-Európában számos ország, kicsi és nagy egyaránt, politikai és társadalmi bizonytalanság prédája: küzdelemmel haladnak előre a demokrácia útján, de még nem jutottak el egy olyan piacgazdasághoz, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy törvényesen részesedhessen a jólétből és a növekedésből.

A közel-keleti békefolyamat továbbra is megtorpanásokkal halad előre. Nem lehet népeket határozatlan időre arra kényszeríteni, hogy a háború és a béke közötti bizonytalanságban éljenek. Nem ésszerű az sem, hogy elnapolják Jeruzsálem, a három monoteista vallás hívei számára Szent Város státusának kérdését. A legutóbbi iraki válság ismételten bebizonyította, hogy a háború nem oldja meg a problémákat, hanem csak bonyolítja őket, miközben tragikus következményei a polgári lakosságot sújtják.

A pápa utalt még Algériára és Ciprus helyzetére, majd az ázsiai nemzetek közül utoljára Srí Lankát említette. Az ország néhány hónappal ezelőtt ünnepelte függetlenségének 50. évfordulóját, de sajnos még ma is etnikai viszályok osztják meg, amelyek késleltetik a komoly tárgyalások megkezdését.

Afrika továbbra is az a földrész, melynek kockázatos a helyzete. 53 állama közül 17 folytat belső, illetve külső háborút. Szudánban a kegyetlen harcokon túl rettenetes emberi tragédia játszódik le: Etiópia és Eritreia között ismét kiújultak az ellentétek; Sierra Leónéban az emberek még mindig könyörtelen harcok áldozatai. Ezen a hatalmas földrészen nyolcmillió a menekültek és a kitelepítettek száma. A Nagy tavak országaiban még nem gyógyultak be az etnikai konfliktusok sebei. Ruanda és Burundi helyzetét tovább súlyosbítja az embargó. A Kongói Demokratikus Köztársaságban az év elején tovább folytatódnak a gyilkosságok, Angola sem találta még meg a békéhez vezető utat. Az utóbbi napok eseményei nem kímélték a katolikus egyházat sem.

A Szentatya ismételten leszögezte: a háború minden esetben pusztító, az egész emberiség számára, a béke kétségtelenül az emberi jogok előfeltétele. Arról biztosította a háborúktól sújtott népeket, amelyek gyakran kérik a segítségét, hogy közel áll hozzájuk. A Szentszék minden erőfeszítést megtesz, hogy véget vessenek szenvedéseiknek és igazságos megoldást találjanak komoly problémáikra mind politikai, mind humanitárius szinten. A béke kultúrájának megvalósulását továbbra is akadályozza az a tény, hogy a törvény lehetővé teszi a fegyveres erő használatát politikai célokból. A pápa megelégedéssel szólt arról, hogy az 1997 decemberében Ottawában aláírt egyezmény betiltja a taposóaknákat, egyúttal felszólította a politikai vezetőket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a hagyományos fegyverek ellenőrzésére. Ezeket ugyanis rendszeresen felhasználják egyes regionális konfliktusokban, amelyekben gyakran gyermekeket is felfegyvereznek és öldöklésre tanítanak. Végül nem szabad lebecsülni azokat a veszélyeket sem, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségből és a mesterséges gazdasági növekedésből adódnak. A pénzügyi válság, amely az elmúlt évben megrázkódtatta Ázsiát, azt mutatta meg, hogy a gazdasági biztonság a politikai és katonai biztonsághoz hasonlítható.

A pápa a Szentszékhez rendelt diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédében hangsúlyozta: a 2000. év előtti utolsó évben alapvetően fontos a lelkiismeretek ébresztése. A nemzetközi közösség tagjai azelőtt soha nem rendelkeztek ennyire pontos és mindenre kiterjedő normákkal és egyezményekkel, mint napjainkban. Amire még szükség van, az a tiszteletben tartásukra és alkalmazásukra vonatkozó akarat mondta végül a Szentatya. VR/MK

Az amerikai külügyminiszter a pápa kubai látogatásáról

Kamilliánus konferencia Rómában

Március 23-ára pedig konferenciát hívnak össze, amely a betegápoló-szolgálat teológiai és gyakorlati témáját vitatják meg. A római Camillianum igazgatója, Sandrin professzor abban jelölte meg feladatukat, hogy szembenézzenek "az élet, a halál, a szenvedés, a betegség és a gyógyulás problémáival teológiai és embertudományi szinten. Nem könnyű feladat, mivel kórházainkban mindinkább tapasztaljuk a különböző kultúrák és vallások együttes jelenlétét. Az orvostudománynak és a betegek lelki gondozásának mindenkor figyelembe kell vennie az emberi dimenziót, különösen a szenvedő ember dimenzióját Ilymódon Hippokrates gondolkodása és Jézus tanítása kiegészítik egymást hangsúlyozta a Camillianum igazgatója. VR/MK