A hármas gyilkossággal kapcsolatos vizsgálat eredményét hétfőn délelőtt sajtóértekezleten tették közzé a Szentszék sajtótermében. A vatikáni törvényszék vizsgálóbírója, Gianluigi Marrone ügyvéd elrendelte az eljárás lezárását. A vizsgálóbíró elfogadta tehát Nicola Picardi államügyész kérelmét, aki az ügy alapos kivizsgálása után indítványozta, hogy ne kezdeményezzenek büntetőjogi eljárást. A neves olasz szakértők által végzett számos vizsgálat, köztük nekroscopikus, toxikológiai, ballisztikai szakvélemények, az ügyben tájékozott személyek meghallgatása és több más vizsgálati anyag alapján arra a következtésre jutottak, hogy az Estermann házaspárt Cédric Tornay tizedes ölte meg, aki ugyanazzal a szolgálati fegyverrel véget vetett saját életének is. A sajtótájékoztatón az újságíróknak nyolcoldalas zárójelentést nyújtottak át, amelynek főbb pontjai: a gyilkosságnak nem voltak szemtanúi, illetve Cédric Tornay tragikus tettének okai rendkívül összetettek: részint a jelleméből és temperamentumából eredő szubjektív okok, részint külső, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen indítékoktól függő objektív okok. A szakértők agyi elváltozást, a gyilkosság pillanatában meglévő tüdőgyulladásnak betudható stresszt állapítottak meg, a vizeletben pedig marihuána nyomokat fedeztek fel.
Navarro-Valls szentszéki szóvivő a Vatikáni Rádióban válaszol Cédric Tornay édesanyjának, aki nem hiszi el a fiával kapcsolatos vádakat. A szóvivő érthetőnek és tiszteletet érdemlőnek tartja Tornay édesanyjának fájdalmát, amint tisztelet illeti a másik két áldozat hozzátartozóinak méltóságteljes és csöndes fájdalmát. De a fájdalomban való osztozást össze kell egyeztetni a valós tényekkel, úgy ahogy azokat a vizsgálati eljárás rendkívül alaposan feltárta. Tornay asszonyt az ügyész május 7-én hosszasan meghallgatta és akkor nem kért semmiféle újabb vizsgálatot. Nagy a megértés tehát fájdalma iránt, de az igazságé legyen az első szó mondta a szentszéki szóvivő. VR/MK
A Szentatya a szülői elhivatottság tudatának fontosságára figyelmeztetett
Vatikán: Olaszországban vasárnap ünnepelték az élet országos napját, ezzel a mottóval: az apaság és anyaság, mint ajándék és mint elkötelezettség. A február 7-i, vasárnap déli úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren összegyűlt híveknek II. János Pál pápa is erről beszélt.
A Szentatya hangsúlyozta: a gyermekvállalás olyan nagy feladat, hogy önkéntelenül felmerülnek a vele járó nehézségek, elsősorban akkor, ha hiányzik a megfelelő munka, a lakás, valamint az egészséges és biztos életkörülmények. De mit gondoljunk azokról a szülőkről, akik önzésből vagy kényelemszeretetből önként lemondanak az apaság és anyaság ajándékáról és öröméről? A pápa kifejezte reményét, hogy ebben az Atyának szentelt szentévi előkészítő évben, sok szülőben felébred az apaságra és anyaságra szóló elhivatottság tudata, a közigazgatási élet felelősei pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy kedvezőbb körülményeket teremtsenek az új életek világra jöttéhez. A pápa örömmel szólt arról, hogy a római egyetem tanárainak egy csoportja állást foglalt az emberi klónozás ellen és ezzel az emberi jogok új kultúrájáról tett tanúságot, amely védelmezi az egyes személyt fogantatása pillanatától, a méltóságát veszélyeztető mindenfajta erőszak ellen. VR/MK
Eltemették Husszein királyt
Amman: A jordán fővárosban hétfőn, helyi idő szerint 13 órakor eltemették a vasárnap délelőtt elhunyt, 63 éves Husszein jordániai királyt, aki 1951 óta uralkodott és a közel-keleti békefolyamat egyik legjelentősebb alakja volt. A Szentszéket Achille Silvestrini bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa képviselte. A temetés alkalmával II. János Pál pápa részvéttáviratot küldött a hasemita uralkodó családnak. Angelo Sodano bíboros, államtitkár Husszein temetése közben telefoninterjút adott az olasz közszolgálati tévének, a RAI-nak. Elmondta: Husszein jordán király igazi békeszerző volt. Sodano bíboros az evangéliumi boldogságokat idézte, hangsúlyozva, hogy a király az utóbbi években különösen elkötelezte magát a béke mellett. A megboldogult uralkodó a vallásszabadság tiszteletét is elősegítette. Rójuk le tehát hálánkat mindazért, amit a közel-keleti keresztények szabadsága érdekében tett. VR/MK
Michel Sabbah: Husszein a béke embere volt
Michel Sabbah latin szertartású pátriárka Ammanból a királyi temetésről visszatérve nyilatkozott a Vatikáni Rádió munkatársának. Kifejtette: Husszein királyra emlékezünk, a béke emberére, aki mélységes vallásos hittel, mint Isten akaratát fogadta el a halált. Uralkodóként mindvégig osztozott népe örömében és szenvedésében. A pátriárka jól ismeri Jordániát, hiszen 17 évig volt plébános a fővárosban, Ammanban. Jordánia jelenleg része a Szentföld egyházmegyéjének, amelyhez Izrael, Palesztina és Ciprus is tartozik. Az arab keresztényeket nem tekintik kisebbségnek tette hozzá Sabbah pátriárka , még ha a muzulmán többséghez képest vallási kisebbségben vannak is, hanem egyetlen társadalom, egyetlen nép részei. Mindez Husszein király uralma alatt jött létre, hála az állam szilárd biztonságának, amelyet az uralkodó hozott létre. A parlament nemrég úgy határozott, hogy bevezetik a katekizmus oktatását az állami iskolákban. A stabilitás, a Husszein király által biztosított teljes vallásszabadsággal párosulva a keresztény egyház életében tükröződött vissza. A latin patriarchátus 32 plébániája közül kilenc a fővárosban van, ahol Selim Sayegh segédpüspök áll a helynökség élén. A számos hivatás 80 százaléka Jordániából származik. VR/MK
ÁLLÁSPONT
"A gyermeket nem lehet tárgynak tekinteni"
Róma: Február 4-én az olasz képviselőház titkos szavazással elutasította az orvosi segítséggel történt utódnemzésre vonatkozó törvényjavaslatot, amelyről az elmúlt napokban heves vitát folytatott és amely erősen megosztotta a politikai csoportosulásokat. A szavazás napján, február 4-én, az Osservatore Romano hasábjain kommentár jelent meg a téma kapcsán P. Gino Concetti, a pápa teológusa tollából, "A gyermeket nem lehet tárgynak tekinteni" címmel. Concetti atya hangsúlyozta: a sajtó és a média az egész problematikát pusztán a törvényhozás szempontjából közelíti meg. A kérdéskört leszűkítve csak arra keresnek választ, hogy jóvá kell-e hagyni, vagy sem a törvényjavaslatot, a többséghez kell-e csatlakozni, vagy az ellenzékhez. A közvélemény egyetértésének elnyerése céljából érzelmi okokra hivatkoznak. Ezek középpontja a gyermekhez való jog, amely minden férfi és nő természetes vágya. Ahhoz azonban, hogy a problémát helyes megvilágításba állítsák, félre kell tenni a politikai és érzelmi ideológiákat és gyökereiben kell megvizsgálni a kérdést javasolja a teológus. Kifejti: a vita alanyát, középpontját és végcélját nem képviselhetik sem a házas- vagy élettársak, sem az egyedülélők. Ők mindnyájan léteznek és méltóságukat tiszteletben tartják. Nem áll azonban fenn ugyanez a "gyermek" esetében, akit a természetes mód megkerülésével, mindenáron kívánnak, hogy kielégítsenek egy olyan vágyat, amely bár érthető, nem egyezik a természet törvényeivel, sem pedig a minden emberi tevékenységet és választást irányító etikai rendtől. Mindenekelőtt törvényessé kívánják tenni a heterológ megtermékenyítést, vagyis az új élet nemzéséhez a pártól idegen nő vagy férfi ivarsejtet használnak föl. Egy szabályos házasság esetén ez azt jelenti, hogy egy törvényes kapcsolatban élő férfi és nő által alkotott családba idegen elemet juttatnak. A születendő gyermeknek szükségszerűen csak a házastársak egyike lesz természetes szülője. A másik idegen, a törvény szerint névtelen, ismeretlen. Meglepő, hogy ezt a lehetőséget ki akarják terjeszteni az együttélésekre is, olyan egyénekre is, akiket nem köt össze sem polgári, sem vallási házastársi kötelék. Egyetlen jogi "bizonyítékuk", hogy közösen jelentkeztek be a közigazgatási hivatalban. Kapcsolatuk tehát időszakos, labilis, ki van téve a felek érzelmi szeszélyeinek, nem nyújt semmiféle jogi biztonságot. A születendő gyermek ki van szolgáltatva azoknak a személyeknek, akik őt mindenáron akarták. Ha megszakad az élettársak közötti kapcsolat, teljesen felborul a gyermek pszichológiai, értelmi és érzelmi egyensúlya. Mindezt a civilizáció vívmányaként tüntetik fel, a valódi szülői szeretetet önzéssel és individualizmussal álcázzák, megsértve a jogot és az igazságosságot. A teológus aberráltnak nevezi, hogy a törvényjavaslat a heterológ megtermékenyítési módot egyedülálló személyek számára is lehetővé kívánja tenni. Ez azt jelentené, hogy az illető személy a gyermekre zúdítja határtalan önzését. A gyermek saját méltósággal rendelkező emberi lény, akinek sérthetetlen jogai vannak. Senki sem kezelheti eszközként, vágyai tárgyaként. Ezáltal nemcsak a házasságon alapuló természetes családmodellt rendítenék meg alapjaiban, hanem felforgatnák az emberi személyről alkotott felfogást is, aki jogi alanyból és önmagáért való lényből a hozzá hasonlók számára hasznossági, funkcionális tárggyá válna írja cikkének végén P. Gino Concetti. VR/MK
A konkordátum nem "privilégium", hanem a párbeszéd eszköze
Ausztriában hosszú és fáradságos tárgyalások eredményeképpen az ötvenes években megerősítették érvényességében az osztrák konkordátumot, mely megteremtette az állam-egyház viszony modern szabályozásának előfeltételét.
Az utóbbi időben bizonyos körök támadást indítottak az Osztrák Köztársaság és a Szentszék közti konkordátum ellen. Más vélemények szerint azonban ez a konkordátum lehetővé teszi az állam-egyház partneri együttműködését, melyből az egyház "ellenfelei" is profitálhattak. Ez az együttműködés az emberek, az állampolgárok szolgálatában áll és sokkal hatékonyabb, mint az amerikai vagy a francia modellek szerinti szigorú szétválasztás. Az osztrák koncepció, tehát a vallási közösségek bevonása a társadalmi párbeszédbe a modernebb felfogás, szemben a 18-19. századi eredetű szigorú szétválasztás modelljével. A társadalmi párbeszéd kockázatos és fáradtságos, az egyház mégsem bújhat vissza csigaházába mutatott rá a bécsi egyházjogász professzor, Richard Potz.
Az állam szerződéses partnereiként fellépő vallási közösségek joga és kötelessége is részt venni a pluralista társadalom párbeszédében. Ki kell fejteniük állásfoglalásukat a szociális és társadalmi problémákat illetően, ezzel hozzájárulnak annak a valóban plurális légkörnek a megteremtéséhez, amelyre a társadalomnak szüksége van.
Minden éles, és sokszor hangos vita ellenére elmondható, hogy Ausztriában az emberek elfogadóan és befogadóan viszonyulnak az egyház képviselőinek tevékenységét, megszólalásait illetően, és a társadalmi és közélet fontos részének tekintik azt. KAP/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1999. 02. 12.