A Magyar Nemzet (Jubileumi főpróba... március 11., 16.o.) arról ad hírt, hogy jubileumi főpróbára készül Róma városa: május 2-án a stigmákat viselő Pius atya boldoggá avatására 150 ezer hívőt várnak csak a Szent Péter térre, de az eseményre több százezren érkeznek majd Rómába, ahol a 2000-es építkezések miatt egyébként is káosz uralkodik a lap szerint. A hatalmas embertömeg fogadására teljes a készültség: Róma terein óriás vásznakat állítanak fel, de Rutelli polgármester arra szólított fel mindenkit, hogy inkább otthon, a televízión keresztül kövesse a szentmisét. A vasárnapi labdarúgó-mérkőzés szombatra kerül át, és tervbe vették azt is, hogy a rómaiak hétfőn munkaszüneti napot kapnak, így legalább ők távoznak a városból.

Hazai hírek

A Magyar Televízióban és más helyeken ismételten megjelent a Good News Network (GNN) reklámja. A GNN magát az "első magyarországi keresztény kereskedelmi televíziónak" mondja, és azt állítja, hogy "garanciákat kapott a magyarországi történelmi egyházaktól" műsorai támogatására. A magyarországi katolikus, református és evangélikus egyház vezetői kijelentik, hogy a GNN állítása nem felel meg a valóságnak. A GNN által eddig forgalmazott műsorok azt bizonyítják, hogy azok idegenek a történelmi egyházak szándékától és tanításától, sőt ellentétesek is vele. A GNN budapesti irodájában azt közölték, hogy a vállalkozás nem televízió, hanem "a keresztény filmek kizárólagos forgalmazója az egész világon", s mint ilyen, Magyarországon műsoros videokazettákat árul (Magyar Nemzet: Elhatárolódnak... március 17., 4., Népszabadság: Egyházi elhatárolódás... március 13., 5.o.).

A Napi Magyarország (Makovecz Imre... március 13., 4.o.) Makovecz Imre Kossuth-díjas építésszel készített interjút, aki elmondta, hogy nem pályázik a Nemzeti Színház építésére, mivel politikai manőverről van szó, s a sajtó is lehetetlenné tette az indulását. A világszerte elismert művész a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek azonban mégis tervezett egy színházat. Elmondta: a Stefaneumnak a középső nagyterme, az Auditorium Maximum 600 fő befogadására képes, s valóban komplett színházi felszereltsége van. Ezen kívül még ebben az épületben van hat darab 300, 250, 200 fős előadóterem, benne van az egyetem teljes adminisztrációja, diákklub, amely összesen 1,3 milliárd forintba került. Makovezc ezért nem érti, miről van szó, amikor a Nemzeti Színház esetében 20 milliárdról beszélnek. MK

KÖNYVEKRŐL

A vaskos monográfiából megtudhatjuk, hogy hazánkban a megkereszteltek mindössze 12-15 százaléka részesül vallásos nevelésben. Hetente 12 százalék jár templomba. Az egyház felfogása szerint vallásosnak vallja magát a kérdezettek 13,3 százaléka. A kor egyik ellentmondása: bár az emberek közömbösek a vallás iránt, de vallási reneszánsznak is tanúi vagyunk. Ami biztató, hogy a 18 éven felüliek körében nő a vallás iránti érdeklődés. Az viszont nem, hogy a szekták vonzereje is növekszik, a nagy egyházak létszáma csökken, s az olyan kétes mozgalmak, mint a New Age, vagy a scientológiai egyház is terjedőben vannak. Tomka Ferenc rámutat: a magyar katolikus egyház helyzetét akkor ítélhetjük meg reálisan, ha tudjuk: a történelmi egyházak nemcsak a volt kommunista államokban, hanem az egész világon is új kérdésekkel kerülnek szembe. Európában a rendszeresen templomba járók aránya a hatvanas években még 50-60 százalék volt, ma már csak 20-25 százalék. Németországban, Hollandiában vagy Svájcban a 70 százalékot is elérik a magukat vallásosnak mondók, de az egyházhoz való tartozást sokan elutasítják. A vallástalanok aránya Európában 15-20 százalék, nálunk egyharmadnyi.

A szerző szerint a fenti adatok nem azt jelentik, hogy a kereszténység került válságba, hanem egy adott egyházi forma, a népegyház. Az elvilágiasodott környezetben új stílusú lelkipásztorkodásra van szükség. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Először is, lejárt a csupán prédikációra, hitoktatásra, szentségkiszolgálásra építő lelkipásztorkodás kora. A papnak valójában missziós feladatot kell végeznie, évezredes keresztény területen. Az új-evangelizáció eszköze a comunio-egyháza, Isten köztünk való jelenlétét tanúsító közösségek, plébániák. Ez pedig csak az evangéliumot mélyen megélő, egymást és a nehéz sorsú és természetű embert is szeretni akaró keresztényekből jöhet létre. Ezért a lelkipásztor legfontosabb feladata, hogy megtért, Istennel egyesülő és egymást szeretni vágyó embereket neveljen, akikből kialakulhatnak az új-evangelizációra alkalmas közösségek. A legnagyobb feladat, hogy a plébániák ismét a keresztény hívők közösségei legyenek.

A kötet egyúttal társadalmi kép is. Tomka Ferenc minden, a kereszténységet érintő kérdést az adott valóságba ágyazottan vizsgál, felhasználva a különböző szakterületek legújabb eredményeit. Így külön fejezetet szentel az öregekkel, a cigányokkal, a társadalom peremén élőkel, a bűnözőkkel, a deviáns elemekkel való evangelizációnak, a másvallásúakkal, a nemhívőkkel való párbeszédnek. Kiemelten foglalkozik a kötet a társadalom legkisebb összetartó intézményének, a családnak válságos helyzetével. Eszerint napjainkban a megkötött házasságok több mint 50 százalékánál várható, hogy felbomlik. Növekszik azok száma, akik természetesnek veszik, hogy élettársi kapcsolatban élnek. A többség pedig csupán egy vagy két gyermeket szeretne. Ha nem változik a helyzet, súlyos következményekkel kell szembenéznünk, a társadalom vészes elöregedésével, a felnövekvő generáció végletes atomizálódásával.

A könyv által bemutatott valóság nem szívderítő, pontos lenyomata korunknak. Egyetérthetünk Tomka Ferenc megállapításával: az élet szinte minden területét felölelő válság leküzdésében minden kereszténynek megvan a maga feladata, s amire szükség van: a személyes példaadásra, a keresztény életszemlélet mindennapi gyakorlatba való átültetésére. (Szent István Társulat)MK

Keresztutak a Colosseumban