Tauran érsek nyilatkozata a Vatikáni Rádiónak
Tauran érsek a Vatikáni Rádiónak elmondta: nem megoldást hozott, hanem ki akarta fejezni a pápa mély aggódását a drámai helyzet miatt, amely mérhetetlen szenvedést okoz számtalan személynek Jugoszláviában. Megbeszélései során hangoztatta: a Szentatya közel van minden szenvedőhöz, tekintet nélkül fajra, hitre és politikai meggyőződésre. Hőn óhajtja, hogy tartsák tiszteletben minden nép egyenlő méltóságát, történelmét és jogait. A pápához rengetegen fordulnak kéréssel, hogy segítsen a megkínzott, otthonukból elűzött személyeken, nem is szólva arról, hogy sokakat megöltek. A pápa szerint semmiféle politikai ok nem igazolhatja a kegyetlenséget, és ennek a helyzetnek véget kell vetni, hogy megszervezhessék a humanitárius segítséget, és így enyhíthessék testvéreik szenvedéseit. A Szentatya meg van győződve a diplomácia érvényességéről, mert ez a másik tiszteletén, a másik jogos követeléseinek udvarias meghallgatásán alapul. Hisz benne, hogy egyedül a politikai megoldás teremtheti meg a lehetőséget arra, hogy e vidék népei békében élhessenek egymás mellett. "Azt hiszem, hogy ma nincsenek se győzők, se legyőzöttek. Arra kell törekednünk, hogy a béke győzzön. Ilyen értelemben írt a pápa Milosevics elnöknek, a NATO főtitkárának és Clinton elnöknek. Nem veszítjük el a reményünket. A Szentszék reméli, hogy a Jugoszláv Köztársaság megtalálja mindenki számára a békét és elfoglalja az őt megillető helyet a mai Európában" mondta a Vatikáni Rádióban Jean-Louis Tauran érsek.
Tanácskozás a Vatikánban a jugoszláviai béke megteremtése céljából
Március 30-án, kedden este a Vatikáni Államtitkárság államközi kapcsolatokkal foglalkozó részlege a következő sajtóközleményt tette közzé:
Angelo Sodano bíboros, államtitkár elnökletével 1999. március 30-án, kedden délután találkozóra került sor a Vatikánban, amelyre meghívták azoknak az országoknak a szentszéki nagyköveteit, amelyek NATO-tagországok, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) állandó tagjai.
Az összejövetel célja az volt, hogy tájékoztassák a nagyköveteket a Szentszék álláspontjáról a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban kialakult helyzetről és arról érdemben véleménycserét folytassanak. Sodano bíboros elmondta: II. János Pál pápa aggódik a szenvedő népekért, majd tájékoztatta a nagyköveteket a Szentszék eddigi tevékenységéről, amellyel hozzá kívánt járulni a válság gyors megoldásához. Jean-Louis Tauran érsek, az államközi kapcsolatok titkára ismertette a Szentszék állásfoglalását:
értékeli a nemzetközi közösség erőfeszítéseit, amelyekkel az elmúlt hónapokban arra törekedett, hogy véget vessen a koszovói lakosság drámai helyzetének.
szükség van a hadműveletek befejezésére, hogy ne az erőszaké legyen az utolsó szó.
a menekültek és kitelepítettek számára azonnali humanitárius segélyt kell küldeni.
a békefolyamatba be kell vonni az ENSZ-t és az EBESZ-t.
A találkozón arról is hírt adtak, milyen kezdeményezésekkel fordult az utóbbi időben a vatikáni Államtitkárság az egyes kormányokhoz és nemzetközi szervezetekhez. VR/MK
HAZAI HÍREK
A Magyar Karitász hírei
A Magyar Karitász Országos Központját és hálózatát egyre több, a bombázások elől Jugoszláviából menekülő asszony keresi meg segítségért. Ezért a segélyszervezet az osztrák Karitásszal együttműködve a közeljövőben gyermekes asszonyok számára átmeneti szálláshelyet létesít. A Jugoszláviából érkező menekültek megsegítésére a Magyar Karitász elkülönített bankszámlát nyitott. Az erre a számlára befolyó pénzadományokat elsősorban a kisgyermekükkel menekülő asszonyok megsegítésére fordítja a szervezet.
A Magyar Karitász tavaly novemberi kárpátaljai árvíz károsultjainak megsegítésére nyitott elkülönített bankszámlájukon több mint 180 millió forint gyűlt össze. Az összegyűlt adományokból a téli hónapokban 45 millió forint értékben 29200 darab, egyenként 8 kg-os élelmiszercsomagot juttatott el a Magyar Karitász az árvízkárosultaknak. Az ország különböző részeiről 130 teherautónyi segélyszállítmány indult el és érkezett meg Kárpátaljára. A fennmaradó összeget az újjáépítésre kívánja fordítani a segélyszervezet.
A Magyar Karitász budapesti Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata 1999 januárja óta egy Brüsszel és az Európai Közösség által támogatott program keretében, utcára került drogos fiatalokkal foglalkozik. A kerületi önkormányzattal és széles társadalmi összefogással futó 4 lépcsős program keretében az utcai munka és a nappali ellátás után a fiatalok kiscsoportos foglalkozásokon, klubrendezvényeken vehetnek részt. Az utolsó fázis a fiatalok társadalomba való be-, illetve visszaillesztését elősegítő különböző képzési programok.
Az egri Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat "Kisbagoly" néven szenvedélybeteg szülők gyermekei számára prevenciós programot indított. A szenvedélybetegségektől a leginkább veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek a szülei maguk is szenvedélybetegek. Őket megsegíteni jött létre a klub, melynek célja megelőzni, hogy ők is, szüleikhez hasonlóan szenvedélybetegekké váljanak. MK
ÉVFORDULÓ
Tizenöt éve halt meg Karl Rahner
1984. március 30-án hunyt el Karl Rahner német jezsuita, korunk egyik legjelentősebb teológusa. Fő érdeme, hogy újragondolta a katolikus teológiát: szembesült a modernség kihívásaival, felhasználva az új filozófia vívmányait. Kutatásait, keresését a régi tételek leporolása, a kérdések újrafogalmazása, illetve a mai világ által felvetett problémák nyugodt vizsgálata jellemezte. A szó szoros értelmében a II. Vatikáni zsinat előfutára volt.
Karl Rahnert König bíboros hívta meg a zsinatra teológiai tanácsadójának. XXIII. János pápa csakhamar kinevezte zsinati szakértőnek. Rahner egyik interjújában szerényen nyilatkozott zsinati szerepléséről: "Ha itt vagy ott hozzájárulásom nélkül kijelentik, hogy a zsinat egyik mértékadó teológusa voltam, akkor ez természetesen túlzás, amelynek semmi tárgyi alapja sincs. A zsinat kezdettől fogva mindvégig közös munka volt. Olyan sokan szőtték a zsinati szövegeket, hogy a legjobb akarattal sem tudnám megjelölni, mi az, amit különösen magaménak mondhatnék. Talán egészen a zsinat kezdetén volt egy pompás óra, amikor a német, francia és holland püspököknek sikerült az egyes zsinati bizottságok püspöktagjainak választását más vágányokra terelni, mint azt a kuriális előkészítők tervezték. Ebben az időben esetleg bizonyos jelentősége volt annak, milyen teológusokra hallgattak a zsinatnak ezek a nagyjai. Frings bíboros számára fontos volt Ratzinger, más püspökök számára más teológusok. Így a zsinat menetének ez az első irányváltoztatása azoknak a teológusoknak a műve is volt, akikre tulajdonképpen a zsinati atyák és elnökök (Alfrink, Suenens, Döpfner, Frings) ténylegesen hallgattak, anélkül, hogy ezt egyes esetekben ki lehetne mutatni. Ebben nekem is részem volt. Mindez nem megszervezett, tervszerű, hanem ezeknek a teológusoknak spontán együttműködése volt."
Rahner nem nevezte meg a francia és holland teológusokat. Megemlíthetjük Henri de Lubac jezsuita és Yves Congar domonkos nevét, akiket korábban több gyanúsítás ért haladó nézeteikért, de újra élvezhették XXIII. János és az utána következő pápák bizalmát. Tudjuk, hogy Henry de Lubac és Yves Congar életük végén bíborosok lettek. A hollandok közül jelentős volt Edward Schillebeeck szerepe. Velük együtt tehát Karl Rahnernek is hatása volt a zsinati "fordulatnál", főleg a második ülésszaktól kezdve lényegében a haladó irány tört utat, és új légkör alakult ki a zsinati munkák során.
Karl Rahner hatalmas életművet hagyott hátra: bibliográfiája mintegy négyezer címet tartalmaz. Számos egyetem díszdoktorrá avatta, különböző kitüntetéseket kapott; tagja volt a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak. Járt Magyarországon is: részt vett a keresztény-marxista kollokviumon, a halála előtti évben pedig előadást tartott a budapesti Hittudományi Akadémián, "A teológia napjainkban" címmel. Kihasználva az alkalmat, dedikálta "A hit alapjai" című összefoglaló művét, a Grundkurs magyar fordítását, amely a Szent István Társulatnál jelent meg 1983-ban. Magyarul is olvasható "Az Ige hallgatója" című műve, valamint válogatások egyéb műveiből. Karl Rahner szerencsés szintézist teremtett a régi és az új között. A Maréchal-iskola újskolasztikus nézőpontját tartotta szem előtt, de a mai egzisztenciális gondolkodás, az embertudományok és a természettudományok eredményeit is figyelemmel kísérte. Aránylag keveset foglalkozott szentírás-értelmezéssel, inkább a spekulatív kérdések érdekelték. De mindig figyelt az egyházi tanításra, amikor a dogmafejlődést követve például az első századok krisztológiai tanát továbbfejlesztette. Ahogy egyik tanítványa, Johann Baptist Metz megjegyezte: Rahner konzervatív vonásának nevezhetnénk azt, hogy teremtő módon elfogadta a Hagyományt: amikor teológiáját kidolgozta figyelve a modern problémákra , állandóan kötve érezte magát, ragaszkodott a hit és az egyház történetéhez. "Számára hűségesnek lenni a tradícióhoz nem azt jelenti, hogy egyszerűen feleleveníti a múlt tanítását, újra elmondja meddőn a történelemben találhatókat, hanem a tradíció teremtő átvételéről, újraalkotásáról van szó. A hagyomány kérdése Rahnernél egybeesett a teológia lényegével és jövőjével. Mert számára a teológia jövője csak úgy van biztosítva, ha onnan indul ki, ahonnan származik: nála az új keresése nem a modernség kedveléséből fakad, hanem a történelmi kezdethez való kötelező hűségből."
Rahner miként a tradíció néhány nagy képviselője, H. de Lubac és Yves Congar meg volt győződve arról, hogy az igazi hűség nem a múlthoz való eredeti ragaszkodásban, a régi megőrzésében áll, hanem a korszerűségben: különben azt áruljuk el, amit meg akarunk őrizni. Folytonosság és szakadás jellemzi a szellemi fejlődés így a teológiai kutatás dialektikáját. Erre a teremtő hűségre adott példát a II. Vatikáni zsinat. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1999. 04. 09.