A Népszabadság (április 9., 6.o.) római tudósítója, Seres Attila Marconitól a digitális világig címmel emlékezik meg arról, hogy 50 éves a Vatikáni Rádió magyar adása: a VR először 1939. március 2-án sugárzott magyar nyelven. Vértesaljai László jezsuita pap, a magyar adás vezetője elmondta: a sajtószabadság sajátos értelmezést nyer a Szentszék világában. A Vatikáni Rádió a Szentszék rádiója, s alapvető feladata, hogy a pápa hangját közvetítse, megjelenítse a világban fellelhető humanitárius problémákat. Hírműsoraiban nem tud ugyan eltekinteni a napi politikai eseményektől, hátterüktől, de a híreket rendszerint nem kommentálja, s bővebben is csak akkor foglalkozik velük, ha az egyházat, illetve feladatait, így az élet védelmét vagy az emberi jogokat érinti. Ez nem jelenti azt, hogy a politikának vagy a politikusoknak ne volna helyük a Vatikáni Rádióban. Ő például kötelességének érzi, hogy a Rómába látogató jelentősebb magyar politikai személyiségeket megszólaltassa. P. Vértesaljai azt is elmondta: a Szentszék szolgálatában állva, ugyanakkor magyarként, kétféle érdekeltség irányában kell érzékenynek lennie. Ez olyan esetekben, mint például a pápa tervezett romániai látogatása, rendkívül megnehezíti a hírszerkesztő dolgát. "Szigorúan ragaszkodnia kell a Vatikán legtöbbször patikamérlegen kiporciózott, szűkszavú nyilatkozataihoz, s ugyanakkor az erdélyi katolikus püspökök Szentatyához intézett levelének közreadásával érzékeltetni kell a magyar hívek igényét, sőt adott jelenségekkel szembeni nemtetszését is."

A Magyar Nemzet (A Vatikán aggódik... április 14., 3.o.) ismerteti az Avvenire olasz katolikus napilap egyik cikkét, amely kiemelt figyelmet szentelt az ENSZ Népességügyi Irodája bejelentésének, miszerint a nemzetközi közösségnek sürgősen intézkednie kell, hogy a koszovói asszonyoknak és lányoknak védelmet nyújtson a nem kívánt és váratlan terhesség veszélyei ellen. Ennek érdekében az elmúlt napokban a koszovói menekülttáborokba külön egészségügyi szállítmány érkezett óvszerrel, terhesség-megelőzési és abortuszt kiváltó tablettákkal, valamint a szüléshez és a terhesség-megszakításhoz szükséges orvosi felszereléssel, amely 3-6 hónapig terjedő időszakra elegendő. Az Olasz Püspöki Kar napilapja úgy fogalmaz: a szervezet a jelenlegi drámai helyzetet kihasználva akarja legitimizálni az életellenes lépést. Az Unfpa először 1994-ben Ruandában alkalmazta ezt a programot, de azóta általánossá vált az etnikai konfliktusban elkövetett nemi erőszak esetében.

Hazai hírek

Nyolcszáz katolikus egyházi ingatlan sorsát rendezi az a kormányhatározat, amelyet április 8-ai ülésén fogadott el a kormány. Az épületek listáját tartalmazó jegyzékben mindazok a tételek szerepelnek, amelyeket az egyházak 2011-ig visszakapnak, s ezzel kiszámíthatóvá válik az ingatlanrendezési folyamat jelentette ki Hámori József kultuszminiszter tájékoztatóján. Idén 33 ingatlan zömükben már eddig is az egyház kezelésében áll, tehát a visszajuttatás során költségvetési vonzattal nem járó templom tulajdonjoga tér vissza a katolikus egyházhoz: a folyamat összköltsége pedig eléri a 45 milliárd forintot, amelyet a kormány részleteiben évente biztosít. Semjén Zsolt egyházügyi helyettes államtitkár közölte: nyárra lezárják a református, az evangélikus egyház, az ortodox felekezetek, valamint a Mazsihisz ingatlanrendezését is (Magyar Nemzet: Döntés... április 9., 4.o.).

Zugló polgármestere, Kutalikné Kardos Zsuzsanna április 13-án kedden ünnepélyes keretek között adta át a katolikus egyháznak az önkormányzat Egressy úti általános iskoláját. A szerződést Esztergom-Budapest Főegyházmegye részéről Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek írta alá. A Regnum Katolikus Iskola megalapításának kezdeményezője Hajnal György zuglói plébános volt, aki megkereste az ötlettel az önkormányzatot. Mivel a gyermeklétszám csökkenése miatt az önkormányzatnak már évek óta gondot okozott a körzeti iskola fenntartása, a képviselőtestület engedélyt adott az átadás feltételeiről szóló tárgyalások megkezdésére. A kerületben ellenzékben lévő konzervatív erők a közelmúltban úgy foglaltak állást, hogy az iskolát ne zárják be, és ne adják át az egyháznak. Azt szerették volna elérni, hogy az önkormányzati iskola megmaradjon és az egyház egy másik épületet kapjon a kerülettől iskolaalapítás céljából. Végül azonban a helyi koalíció megszavazta az előterjesztést. Hajnal György plébános elmondta: előzetes felmérés szerint a diákok és a tanárok kb. 60 százaléka jelezte, hogy nem megy át másik intézménybe (Népszabadság: Katolikus Iskola... április 14., 25.o.).

A Magyar Nemzet (Az idén... április 12., 1.,5.o.) Budapesten, Esztergomban, Egerben, Szegeden, Pécsett, Győrben, Veszprémben, Vácon és Nyíregyházán található egyházmegyei szemináriumoktól szerzett adatai alapján a tavaszi és nyári papszentelések alkalmával csaknem ötven katolikus pap kezdi meg lelkipásztori tevékenységét, s ezzel csatlakozik az országban működő közel kétezer társához. A fenti számhoz hozzájárulnak még a férfi szerzetesrendek tagjaiként felszentelt papok, ám ők is legfeljebb csak enyhíteni tudják a régóta tartó paphiányt, aminek következtében egyes vidékeken egy lelkipásztornak hat-nyolc, vagy akár ennél is több települést kell ellátnia. A hazai és külföldi szemináriumok valamennyi évfolyamán összesen félezernyi többek között erdélyi, felvidéki és délvidéki fiatal készül hivatására, ám a tapasztalatok szerint sokan menet közben meggondolják magukat. Kálmán Attila, a református zsinat világi elnöke elmondta. kb. 1500 lelkész dolgozik a hazai egyházban. A statisztikák alapján megállapítható: az idősebb korosztály és a fiatalok létszáma igen magas, de hiányzik a középnemzedék. A budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia adatai szerint az egyháznak 250 lelkésze tevékenykedik az országban, s a teológián jelenleg 140-en tanulnak.

Halálának 72. évfordulója alkalmából Prohászka Ottokár munkásságának dokumentumait bemutató emlékszobát nyitottak meg Székesfehérvárott, az Egyházmegyei Múzeumban. Az erről szóló közlemény hangsúlyozza: Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök (1858-1927) az egyház szociális tanításának egyik leghatározottabb hirdetője volt. Az egyház reformjával kapcsolatos elképzeléseivel megelőzte korát: három írását 1911-ben a Szentszék indexre tette. Akkor vitatott gondolatai azonban fél évszázad múlva a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban jelentek meg. Szemináriumi, egyetemi tanárként a modern papnevelés elindítója, segítője volt. Egyházi, társadalompolitikai, szociálpolitikai és nemzeti kérdésekről vallott gondolatait 25 kötet őrzi. Székesfehérvárott templom, utca is őrzi az emlékét. Munkásságának kutatását, gondolatainak közkinccsé tételét a helyi Prohászka Ottokár Társaság vállalta (Magyar Nemzet: Prohászka-emlékszoba... április 8., 11.o.).

A "szektakérdés" széles társadalmi jelenség a volt szocialista országokban tapasztalható általános bizalmatlanság és bizonytalanság nehezen körülhatárolható keskeny szelete, amelynek kezelését nehezíti, hogy vallási kérdésekben nagyfokú műveltségi hiányosság tapasztalható nyilatkozta a Magyar Nemzetben (Nem minden kisegyház... április 10., 6.o.) Máté-Tóth András katolikus teológus, főiskolai docens, akit a lap annak kapcsán kérdezett, hogy a kormány szigorítani akarja az egyházak bejegyzését, s a kérdésben hamarosan parlamenti nyílt napot is tartanak. A JATE Vallástudományi Kutatócsoportjának vezetője szerint a társadalom joga a mindenfajta destrukció elleni védekezés, de ugyanígy kötelessége a hasznos tevékenységet végző közösségek támogatása. Míg azonban hazánkban a szekta kifejezéshez egyértelműen negatív képzet társul, addig például az angol és német nyelvben a felekezet megjelölésen kívül a semlegesen hangzó kultuszokról beszélnek, s ezen belül különböztetik meg a destruktív kultuszokat. Máté-Tóth leszögezte: nem minden kisegyház tekinthető károsnak; illetve a hagyományos felekezetek sem mindig mentesek a vallási visszaélésektől. A teológus helyesnek tartja azt a kormányzati szándékot, hogy a történelmi egyházak számára nyújtott több lehetőséggel valódi különbséget tegyenek a nagy múltra visszatekintő, illetve az újabb vallási közösségek között, ugyanakkor szerinte az egyházak bejegyzésének szigorítását célzó törvénymódosítás önmagában nem jelent megoldást. Mindig is lesznek olyan közösségek, amelyek bár eleget tesznek a formális feltételeknek, mégsem lenne kívánatos őket az egyházak között elismerni. A létszámon túl annak megítélése is gondot okoz, hogy az államnak milyen mértékben van joga vizsgálni egy vallási közösség hitelveit, hiszen amíg egy egyház nevében nem követnek el köztörvényes bűncselekményt, bármekkora társadalmi igény is mutatkozik arra, nem lehet megfogni a vallásos hittel visszaélőket. Ezért a jogi szabályozáson kívül az oktatási rendszerben is meg kellene növelni a vallásokról szóló ismeretközlés mértékét, biztosítani kellene az egész társadalom számára a megbízható információt, illetve létre kellene hozni egy, a politikától és az egyházaktól független vallási információs központot, mely intézmény főként azok számára lenne létfontosságú, akik korábban nem álltak kapcsolatban valamelyik egyházzal, így vallási nehézségeikkel ezek képviselőihez aligha fordulhatnak. MK