A Szentatya beszédében hangsúlyozta: ma a világnak szüksége van reménységre, keresi a reménységet. De századunk drámai története, a háborúkkal és gonosz totalitárius ideológiákkal, a koncentrációs táborokkal és a Gulag-szigetcsoporttal inkább arra sarkall, hogy elbátortalanodjunk és elveszítsük a reményt? Pascal írta: ha az ember megismeri nyomorát, az kétségbeesést szül. Hogy felfedezzük a reménységet, felfelé kell emelnünk tekintetünket. Csakis Krisztus ismerete szabadít meg bennünket a kétségbeeséstől, ahogy Pascal magyarázza, mert őbenne nemcsak nyomorunkat ismerjük meg, hanem nagyságunkat is. Krisztus megmutatta az embernek az Istenre és az emberre vonatkozó legmélyebb igazságot, kinyilatkoztatva az Atyát, aki gazdag irgalmasságban: "Isten szeretet." "Pontosan ez a központi gondolata hazámban tett mostani látogatásomnak. Pontosan ez az igazság az Isten-szeretetre vonatkozóan a világ reménységének forrása és jelzi felelősségünk útját. Az ember tud szeretni, mert Isten elsőnek szerette őt. Szent János tanítja: "Szeressük Istent, mert Isten előbb szeretett minket!" Az Isten szeretetére vonatkozó igazság fényt vet a mi igazságkeresésünkre is, a mi munkánkra, a tudomány fejlődésére, egész kultúránkra. Kutatásunknak, munkánknak szüksége van egy vezérlő eszmére, egy alapvető értékre, hogy értelmet adva nekik, egységbe foglalja a szédületesen felgyorsult tudományos erőfeszítéseket. Van-e más eszme, más érték vagy fény, amely értelmet adna a tudomány és a kultúra emberei sokfajta elkötelezettségének, anélkül, hogy korlátozná a teremtő szabadságot? Van-e más, mint a szeretet" A szeretet, amely nem kényszerít kívülről, hanem az ember bensejéből születik, szívében, mint legbensőségesebb tulajdonsága. Az embertől csak azt követeli, hogy hagyja megszületni és hassa át vele saját érzékenységét, eszmélődését a laboratóriumban, a szemináriumi előadóteremben és az egyetemi órákon, a művészetek munkaasztalánál. A pápa szólt a hit és az ész kapcsolatáról, bőven idézve Fides et ratio kezdetű körlevelét, kiemelve a tudomány embereinek felelősségét az igazság keresésében, túlhaladva a szkepticizmus, agnoszticizmus és a nihilizmus oly erős kísértését. Az ész Isten ajándéka, Istené, aki Szeretet, és az ember arra hivatott, hogy felelősen a természet ura legyen, hogy azt le ne rombolja. A tudomány kutatásának igazi szabadsága nem vonatkoztathat el az igazság és a jóság kritériumaitól. Napjainkban feltétlen követelmény a tudomány embereinél a morális lelkiismeret és a növekvő felelősségtudat biztosítása. Bizonyos értelemben ezen fordul meg a mai tudomány sorsa és az emberiség jövője.

A találkozó végén a Toruni Egyetem rektora megajándékozta a pápát Kopernikusz 1543-as alapvető művének facsimiléjével és egy 1530-ból való krakkói zsoltároskönyvvel, a Jagello Egyetem rektora pedig Karol Wojtyla 51 évvel ezelőtti teológiai diplomájának másolatát nyújtotta át a Szentatyának.

A pápa boldoggá avatta Wincenty Frelichowskit

Homíliájában a pápa hangsúlyozta: az oltár dicsőségére emelt Wincenty Frelichowski egész élete olyan volt, mint egy tükör, amelyben visszaverődött a krisztusi eszme ragyogása, miszerint az igazi boldogságra csak az juthat el és csak az lehet a béke munkása, aki egységben él Istennel. A Szentatya felhívást intézett a világhoz a békéért. Arra kérte a szülőket, a nevelőket, a fiatalokat, hogy legyenek a béke szorgalmazói. A társadalmaknak és a nemzeteknek szükségük van a béke embereire, az egyetértés és a kölcsönös tisztelet magvetőire. Olyan emberekre, akiknek szívét Krisztus békéje tölti el és akik ezt a békét elviszik az otthonokba, az intézményekbe, a munkahelyekre és az egész világba. A történelem és napjaink azt bizonyítják, hogy a világ nem képes békét teremteni, a világ tehetetlen Krisztus békéje nélkül. Mennyi ártatlan vér ömlött a XX. századi Európában és a világon és mennyi ártatlan ember vére folyik most is szemünk láttára. Az utóbbi hónapok ezt drámai módon bebizonyították. A pápa homíliáját ezekkel a gondolatokkal zárta: "E szavakat azon a földön mondom, amely történelme során megtapasztalta a béke hiányának tragikus következményeit. A második világháború emléke még ma is eleven, még hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy a történelem e kataklizmájának sebei teljesen begyógyuljanak. E helyről most jusson el az egész világhoz a béke kiáltása: Isten segítségével a béke lehetséges és kötelesség, a béke legyen mindenki elsődleges felelőssége. Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk, könyörögj értünk."

Szent Hedvig, a cselekvő irgalom és szeretet példája

Homíliájában a pápa Jézus Zakeusnak mondott szavait idézte: "Ma a te házadban kell megszállnom!" Kifejtette: a "ma" szónak rendkívüli jelentősége van ebben a mondatban. Az életben vannak olyan fontos és sürgető kérdések, amelyeket nem lehet halogatni, másnapra hagyni. A szegények jajkiáltása az egész világon szüntelenül felszáll a földről Istenhez. A gyermekek, nők, idősek, menekültek kiáltása ez, azoké, akik igazságtalanságot szenvedtek, a háborúk áldozataié, a munkanélkülieké. Szegények közöttünk is élnek: hajléktalanok, koldusok, éhezők, megvetettek, azok, akiket hozzátartozóik és a társadalom is elfelejtett, a megalázottak, a különféle szenvedélyek rabjai, a kórházban szenvedők, árvák, nehézségekkel küzdő fiatalok. A nyomor tartós helyzetei nem hagyhatják közömbösen a keresztények lelkiismeretét és arra a kötelességükre emlékeztetik őket, hogy mind személyesen, mind közösségi szinten sürgősen nézzenek velük szembe. A "ma", amelyről Krisztus szól, erőteljesen visszhangozzék minden szívben. A szegények kiáltása mindnyájuktól konkrét és nagylelkű választ vár, testvéreink szolgálatára sürget. Krisztus szüntelenül erre szólít fel bennünket. Az emberek sokfelé szenvednek és testvéreiket hívják. Szükségük van segítségre. A pápa felhívást intézett minden honfitársához: törekedjenek arra, hogy Lengyelországban mindenkinek legyen hajlék a feje fölött, ne hiányozzon egy asztalról sem a kenyér. Elismerő szavakkal szólt a helyi egyházmegyei és plébániai caritas tevékenységéről, az állam, a magánintézetek, egyének szociális erőfeszítéséről, az önkéntesek munkájáról. Ugyanakkor figyelmeztetett: számos vidéken aggasztó módon egyre nő a szegénység. A Szentatya hangsúlyozta: az ország gazdasági fejlődése nem hagyhatja figyelmen kívül az ember nagyságát, méltóságát és hivatását. A gazdasági fejlődés és haladás nem valósulhat meg az ember kárára. A fejlődés középpontjának alanya, vagyis legfontosabb vonatkozási pontja legyen az ember. A ma egyháza a szegények előnyben részesítését hirdeti és megpróbálja ezt a gyakorlatban is megvalósítani. A Szentatya homíliájában felidézte Szent Hedvig királynő alakját, aki közismerten nagylelkű volt a szegényekkel. Arra mutatott példát, hogyan valósítsuk meg a gyakorlatban Krisztus tanítását a szeretetről és az irgalomról. Ma olyan emberekre van szükség, akik lelkiekben szegények, vagyis nyitottak az igazság és a kegyelem befogadására. Isten nagy dolgaira, akik nem hagyják magukat elámítani az evilági gazdagságoktól. Valóban erősek, mert eltölti őket Isten kegyelmének gazdagsága. VR/MK

A HATÁRON TÚLI EGYHÁZ ÉLETÉBŐL

A brassó-bolonyai plébánián működő Kolping-család május végén számítógép-kezelési tanfolyamot indított az érdeklődőknek. Az ifjúsági Kolping-szervezet tagjai a hónap minden második keddjén tartanak találkozót. Az utóbbi alkalom összeállított programja hasznosnak és ugyanakkor szórakoztatónak is bizonyult. A jelenlévők a partnerkapcsolatról beszélgettek, a lányok "főzőtanfo-lyamon" is részt vehettek. Június 11-13-a között az ifjúsági Kolping-csoportvezetőknek tartanak továbbképzőt, amelynek a református egyház tulajdonában lévő Reménység háza ad otthont.

Országos Kolping-találkozót tartottak a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban június 4-6-a között. A tanácskozások keretében a romániai Kolping-mozgalom szociális téren kifejtett tevékenységét ismertették a felkért előadók. Az elemzések az embert, mint szellemi és társadalmi lényt állították a figyelem középpontjába, de szó volt a politikai életben vállalt keresztény felelősségről, a demokrácia építésének esélyeiről a posztkommunista korszakot átvészelő Romániában. A rendezvényre ötvenegyen érkeztek, az erdélyi, temesvári és váradi egyházmegyékből, és jelen volt Heinrich Ferenc József, Arad megyei pécskai plébános, az Országos Kolping Szövetség elnöke is.

Június 16-án lesz Lengyelországban Boldog Kinga szentté avatása. Az ünnepségre az Erdélyi Főegyházmegyéből Jakubinyi György érseket és Tamás József segédpüspököt is meghívták.

Június 19-én diakónusszentelés, június 20-án papszentelés lesz Gyulafehérváron. CSM/MK