Szavaiból kiderült: Portugália jelentős változásokon esett át az 1974-es demokratikus forradalom óta, és hihetetlen gyorsan fejlődött, főleg az Európai Unióhoz való csatlakozás után. A társadalmi-kulturális változások természetesen kihatottak a vallási-egyházi életre is. Portugáliában is elindult és egyre fokozódik a szekularizálódás. Mégis, a szociológusok megállapítása szerint, továbbra is jórészt a katolikus vallás alakítja a portugálok világnézetét, befolyásolja magatartását. A lakosság több mint 20 százaléka jár templomba vasár- és ünnepnapokon, a gyakorló katolikusok közel egytizede aktívan részt vesz valamilyen egyházi csoportban, mozgalomban. Egy 1998-as kimutatás szerint húsz portugál egyházmegyében 3380 egyházmegyés pap, 2150 férfi szerzetes és 7070 szerzetesnő élt és működött. Az utolsó évtizedekben erősen felgyorsult az iparosodás és a városiasodás, külső és belső elvándorlás a városok és a tengerpart felé, ami az ország belsejében elnéptelenedést idézett elő. A harmadik szektor növekedése a tömegkommunikációs eszközök nagy változatossága, a gyarmatok felszámolása, a politika demokratizálódása: mindezek kihatnak az emberek vallási életére, a családra. Az életszínvonal emelkedésével erősödik a fogyasztói mentalitás és a gyakorlati materializmus. Egyre több portugál vasárnaponként a templomok helyett a városok peremén épült, hatalmas szupermarketeket látogatja. De e "külső" tényezők mellett lényegesek a belsők is: a II. Vatikáni zsinat és reformjai jelentős eredményeket hoztak az egyház korszerűsödésében: a papok és szerzetesek új identitástudata: változások a hierarchia működési stílusában; új kapcsolat az egyház és az állam között, a lelkipásztorkodás megújítása; figyelem a család problémáira; párbeszéd a kultúrával; a politika jogos autonómiájának tisztelete.

A portugál püspökök 1991. november 14-ei üzenetükben, elemezve az egyház szociális tanítását és a portugál társadalmi helyzetet, elismerik, hogy Portugália jelentős erőfeszítéssel elkötelezte magát a haladás és a modernizálódás útján, hogy bepótolja lemaradását és nagyobb zavarok nélkül sikerüljön integrálódnia az Európai Közösségbe. Megállapítják a polgárok nagy többségénél az életszínvonal emelkedését, de arra is rámutatnak, hogy a gyors és mély változás egyensúlyvesztést és szenvedéseket von maga után. Megváltozott az emberek érzékenysége, az értékítélet kritériumai, az életmodellek, ami az Istenhez és az embertársakhoz való viszonyban is változásokat hozott. A püspökök megemlítik az Isten iránti érzék elveszítését, aminek következménye a bűn növekedése, az igazi szerelem és az emberi élet iránti közömbösség. A családoknak el kell kerülniük a materializmus és a hedonizmus kísértését. A főpásztorok tudatában vannak annak, hogy a környezet, a lakásproblémák, a társadalmi szétszóródás, a kulturális agresszió és a közvélemény manipulálása a médiumok révén súlyos nehézségeket okoznak a katolikus családoknak, megnehezítik az egyház által jelzett eszmény követését. Megdöbbentő tény: a születések száma oly mélyre zuhant, hogy Portugália e szempontból a világ egyik "vezető" országa! Sürgető feladat a katolikus tanítás és a vallásos nevelés terjesztése. Nagy a vallási tudatlanság, kettősség mutatkozik a hit és az élet között. A gyakorló katolikusokat is megingatja a rohamosan terjedő szekták működése. Ezért kellőképpen fel kell készíteni a papjelölteket és a világiakat az apostoli munkára. Fokozni kell a párbeszédet a kultúra képviselőivel. A portugál püspökök 1993-as körlevelükben az átfogó lelkipásztorkodás három erővonalát jelölték meg: 1. Evangelizálni és megújítani a keresztény nép hitét a II. Vatikáni zsinat szellemében; a zsinat irányelvei szerint érzékennyé tenni a papságot, a szerzeteseket és a világiakat az egyházi küldetéssel szemben; 2. Kiképezni és kellőképpen mozgósítani a lelkipásztori erőket; Megújítani a portugáliai lelkipásztori struktúrákat: a család, a plébánia, az apostoli mozgalmak, a kommunikációs eszközök, a papság anyagi ellátása és az egyházi adminisztráció terén kell megvalósítani a korszerűsödést. A püspökök külön körlevélben foglalkoztak a szektákkal (1995) és felnőttek képzésével (1994). A lisszaboni pátriárka legutóbb a kreativitást sürgette a lelkipásztorkodás terén. VR/MK

Nagyobb hitre és reményre van szükség

Pero Sudar nem hisz az intoleranciára, a népek szétválasztására alapuló jövőben. Erősen reméli, hogy ezek az emberek nem sérültek meg olyan súlyos mértékben, hogy ne tudnák megérteni: az egyetlen kiút, az egyetlen módja, hogy a jövő jobb legyen, mint a múlt, az az, ha kitörnek az erőszak és a gyűlölet eddigi köréből".

Arra a kérdésre, Szarajevóban mennyire valósult meg a kiengesztelődés a boszniai háború óta, a segédpüspök kifejtette: Még mindig nem mondhatjuk, hogy mindnyájan otthon érezzük magunkat Szarajevóban, főleg ami a menekültek visszatérését és a munkahelyeket illeti. Sokat javult azonban a helyzet az elmúlt öt-hat évhez képest.

Mint mondta, az itt élőknek nagyobb hitre és nagyobb reményre van szükségük, amely azon a bizonyosságon alapul, hogy véglegesen Európához tartozunk, hogy Európa, történelme során először valóban mindent megtesz azért, hogy ezt a reményt biztosítsa a Balkán népei számára. Reméljük, hogy véget érnek az abszolutista rendszerek, amelyeket egymás után rájuk kényszerítettek és hogy a balkáni emberek végre európai állampolgároknak érezhetik magukat." VR/MK

Új püspökök Vietnamban

A HATÁRON TÚLI MAGYAR EGYHÁZ HÍREI