Beszédében a pápa az "Irgalom Anyja" nevét viselő kolostort a lelki energia valódi erőművének nevezte, amely a szemlélődés forrásából táplálkozik, követve annak az imának példáját, amelyet Jézus végzett magányában, teljesen elmerülve az Atyaistennel való párbeszédben, hogy szükséges erőt merítsen üdvözítő küldetéséhez. Az egyház az időben folytatja Krisztus küldetését: sokrétű karizmái között megőrzi azt a különleges értéket, amelyet a szemlélődő élet jelent és amelyet a kolostorokban folytatnak válaszként Isten abszolút szeretetére. E szeretet a megtestesült Igében örök és felbonthatatlan kötelékkel kapcsolódott az emberiséghez. A női kolostorok sajátos ékesszólással nyilvánítják ki az egyház Krisztussal, Jegyesével való kizárólagos egységét, megélve Mária, a csönd és a hallgatás Szűzének tapasztalatát. A quarti monasztikus közösségben Máriát, a Kármel Királynőjét az Irgalom Anyja névvel tisztelik. A Szűzanya ugyanis, amikor világra hozta Jézust, Isten irgalmas szeretetéről tett legfőbb tanúságot. Az üdvösség tervében Mária nem pusztán eszköz, hanem engedelmes közreműködő: az isteni Irgalom Máriában tökéletes összhangra talált. Szeplőtelen szívében tükröződik Isten gyengédsége, a bűnösök iránti megbocsátás készsége, atyai részvétének rezdülései. Mária anyasága a Kálvárián teljesedik be, ahol az isteni Irgalom Krisztus keresztáldozatában megvalósítja a megváltás legfőbb tettét. Abban a tragikus és dicsőséges órában Mária örökre az Irgalom Anyjává válik. Az ő példájából merítenek ihletet a karmelita szerzetesnők, felajánlva önmagukat minden ember üdvösségéért. A szentatya azért fohászkodott az Úrhoz, hogy továbbra is hívja meg a kiválasztott lelkeket: legyenek az egyház szívében az isteni irgalmas szeretet imádkozó apostolai.

A pápa köszöntötte az egyházmegye papjait, szerzeteseit, az aostai szeminárium hallgatóit, azt kívánva, hogy minél több fiatal fogadja el örömmel az Úr hívását. Mivel Aosta-völgyi tartózkodása a végéhez közeledik, a szentatya köszönetét fejezte ki mindenkinek, akik csodálatra méltó szívélyességgel fogadták és biztosították pihenése zavartalanságát.

Vasárnap délelőtt a szokásos rövid sajtótájékoztató előtt értesítették a szentatyát a Kennedy családot sújtó újabb tragédiáról. Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő szerint a pápa mint mindig, amikor valaki halálhíréről tájékoztatják latinul fohászkodott az elhunytak örök nyugodalmáért. Visszaemlékezve az USA egyetlen római katolikus elnökének meggyilkolására, utalt az egész világot bejáró fényképre, amelyen a mostani szerencsétlenség áldozata, az akkor hároméves ifjabb John F. Kennedy katonai köszöntéssel vett végső búcsút édesapja koporsójánál. A szentatya imádkozott az egész buzgó katolikus családért, amelyet most újabb súlyos fájdalom ért. VR/MK

Ternyák Csaba kinevezése

A fogadtatás, különösen az iszlám lakosság részéről, nagyon szívélyes volt. Az orientális háttérrel rendelkező zsidók is megértéssel fordultak a kezdeményezés felé, míg az európai hátterű zsidóság inkább elutasító volt.

Az első, három évig tartó keresztes hadjárat során 12.000-15.000 keresztény keresztes 1099. július 15-én meghódította Jeruzsálemet. A muzulmán parancsnok már a megszállás kezdetekor elrendelte, hogy az akkoriban még többségben lévő keresztény lakosságnak el kell hagynia a várost. Amikor a keresztény csapatoknak sikerült bevenniük Jeruzsálemet, szörnyű mészárlásokra került sor a muzulmán és zsidó lakosság körében. Az áldozatok száma 10.000 - 70.000 közöttire tehető. KAP/MK

HÁTTÉR INFORMÁCIÓ

A Koordinációs Iroda az elmúlt év őszén nagy sikerrel szervezte meg az Európai Katolikus Felnőttképzési Szövetség (FEECA) konferenciáját. A felkérés és a magyarországi helyszín nem volt meglepő, hiszen a FEECA fontos feladatának tekinti, hogy kapcsolatot tartson a volt szocialista országokban működő katolikus felnőttképzési intézményekkel, szakemberekkel. Már tartottak Magyarországon egy konferenciát, Leányfalun, 1989-ben.

A tavaly októberi rendezvény pozitív visszhangja és a jól sikerült közös munka öröme erősítette meg az iroda munkatársait abban, hogy a meglévő szakmai és emberi kapcsolatok olyan értékek, amelyeket vétek csak akciók idején életre hívni. Az egymást kölcsönösen gazdagító találkozások, emberi kapcsolatok sok segítséget adhatnak a szürkébb, munkás hétköznapokon. A kapcsolatok ápolása energiát, fáradozást és persze sok-sok örömet is hoz.

E gondolat jegyében szervezte meg a VSZE iroda két tanulmányútját, május végén, június elején.

A tanulmányúton való részvétel lehetőségét a KIFE tagszervezeteinek ajánlották fel, elsősorban azoknak, akik fejlettebb infrastruktúrával rendelkeznek, és felnőtt-képzéssel foglalkoznak. Az iroda szándékában állt az is, hogy a határon túli magyarokat is segítse a közös utazás lehetőségével. Igyekeztek megtalálni azokat, akiket a felnőttképzés most, vagy a jövőben érdekelhet Felvidéken, Kárpátalján, vagy Erdélyben. Sajnos minden segítő szándék ellenére határon túlról senki nem tudott élni a felkínált lehetőséggel.

A szervezési nehézségek a hazai pályán is érezhetőek voltak, hiszen a meghívottak közül jó néhányan lemondták a közös akciót. Így végül a VSZE, a szegedi KIFE-iroda, valamint az egri Szent János Továbbképző központ munkatársaiból alakult az "utazó csapat".

Az első tanulmányút Ausztriát, Svájcot és Dél-Tirolt célozta meg, a második a tágabban vett szomszéd országokat. A tanulmányút részben megerősítette a résztvevőket abban, amit eddig is sejthettünk: A tőlünk nyugatabbra lévő, tehetősebb országokban az egyház többet tud a felnőttképzésre áldozni. Ezt tapasztalhatták például az út első színhelyén a dél-tiroli Bozenben, ahol a Katolikus Felnőttképzési Munkaközösség /AKESB/ vezetőivel találkoztak. Professzionális körülmények között igen színvonalas képzés folyik itt. Az egyházközségek igénylik ezeket a programokat, amelyeket komoly részvételi díjjal is hajlandók támogatni. A katolikus felnőttképzés itt az állam által is elismert és támogatott.

Az talán már meglepőbb, hogy a gazdag Svájcban a pénzügyi korlátok, ha más szinten is mint nálunk, de érezhetők. Egy bentlakásos hétvége költsége 250-400 CHF között van. A résztvevők 10-25 CHF-t fizetnek, ha a szállást és ellátást nem igénylik. A képzőházak deficitjét végül a püspökség pótolja, de már itt is a költségek csökkentésére törekszenek. Sok programot szerveznek a protestánsokkal közösen, a munkanélküliség, környezetvédelem, gazdaságetika témakörökben.

Megszívlelendő tanulság az is, hogy a katolikus felnőttképzés ügye nem csupán anyagi kérdés: igazán jó programok az ügyet fontosnak tartó, lelkes "megszállottak", igazi személyiségek nélkül nem születhetnek.

Talán a velük való találkozás, beszélgetés gazdagította leginkább a hazai csapatot. Élmény volt a találkozás a nagy tapasztalatú és energikus domonkos provinciálissal, Bruno Holdereggerrel, aki évtizedeket szentelt életéből az "Egyház és az ipari munkásság", és a "Katolikus munkavállalók" program kidolgozásával és komoly anyagi áldozatok árán történt életben tartásával.

Luzernben dolgozik a FEECA jelenlegi elnöke, Bruno Santini-Amgarten. Munkaterülete a svájci katolikus iskolai képzést is felöleli. Véleménye szerint a katolikus felnőttképzés legfontosabb feladata az egyháznak a világ felé történő nyitása és a szekularizált világnak az egyház felé vezetése.

Ilyen jó értelemben vett "megszállott" az út linzi állomásának házigazdája, Helmut Renöckl, a linzi és České Budějovice-i egyetem teológia professzora, aki egyben a linzi püspökség Etika és Teológiai Intézetének vezetője. Hatalmas energiájának és munkabírásának köszönhetően mindig újabb és újabb munkaterületeket keres és talál egyházunkban, és munkájához megtalálja az elkötelezett és képzett fiatal munkatársakat is...

A második tanulmányút, amelynek állomásai Prága, Karintia, Udine és Szlovénia voltak, szintén lehetőséget adott arra, hogy lelkes és sokszor bizony túlterhelt egyéniségekkel ismerkedhessenek meg a résztvevők, akik nélkül szegényebb volna a helyi közösség. Ilyen például Ales Opatrny, a Prágai Érsekség Pasztorális Központjának vezetője, és ilyen az a Karintiában élő szlovén atya, Josef Kopeinig, aki egy kétnyelvű képzési ház (Bildungshaus Tainach) vezetője, amely a nemzeti identitás megőrzésén túl a művészet pártfogója is. Udine mellett Don Dino Pesetta egy csodaszép nyolcszáz éves apátságban dolgozik lelkes munkatársaival, püspöke és egy alapítvány támogatásával. Szlovéniában Rudi Koncilija atya vezet és szervez a Szentírás jobb megismerését célzó kurzusokat.

Őket és munkatársaikat hallgatva, és a hazai tapasztalatokat elemezve a levonható és megszívlelendő tanulságokat így összegezték a tanulmányút résztvevői: bizonyos mértékű infrastruktúra, anyagi háttér nélkül színvonalas felnőttképzés nem művelhető. De ugyanilyen fontos a jól képzett szakember, és az áldozatokat is vállalni tudó, személyes elkötelezettség. És legalább ilyen fontosak a személyes kapcsolatok, és az a bizalmas baráti légkör, amelyben egymásért, egyházunkért dolgozni lehet és érdemes, határainkon innen és túl. MK