A fő témák: Az egyes egyházak, felekezetek, gyülekezetek szerepe a betegek otthoni gondozásában. Az otthonápolás jövője Magyarországon. Poszter szekció. Felekezeti ápolási otthonok és egyes szociális, társadalmi missziók kapcsolata az otthonápolással. Az otthonápolás oktatása, diakóniai oktatás, ill. a szociális munka oktatása egyes állami és felekezeti intézetekben
A tanácskozás célját a szervezők így fogalmazták meg: "Bontsuk le a falakat! Ebben a munkában az egészségügyi szféra, a szociális szféra, az önkormányzatok, az állami és egyházi oktatási intézmények, egyházak/gyülekezetek, tehát: minden SEGÍTŐ SZAKMA összefogására szükség van." A konferencia helyszíne:
Református Kollégium Debrecen. Időpontja: 1999. november 19/20. (péntek - szombat)
Előzetes program tervezet:
Az egyes egyházak, felekezetek, gyülekezetek szerepe a betegek otthoni gondozásában. A református egyház válasza az otthonápolás szociáletikai kihívására. A katolikus egyház tevékenysége az otthonápolás, házi beteggondozás terén. Az otthonápolás, mint gyülekezeti misszió Az evangélikus egyház beszámolója. Ápolás, szakápolás, szociális és lelki gondozás a beteg otthonában a Mazsihisz referátuma. Az otthonápolás jövője Magyarországon. Otthoni szakápolás és otthoni szociális segítségnyújtás ötvözése a közösségi ápoló, a praxisnővér, az otthoni szakápoló és a szociális asszisztens helye, feladatai. A szociális gondoskodás és az egészségügyi ellátás közös célpontja: A család. Az egyház és az állam közös feladata a betegápolás területén. Az otthonápolás és az otthoni segítségnyújtás finanszírozásának jelene és jövője. Az alapvető egészségügyi ismeretek oktatása általános és középiskolában, különös tekintettel az otthoni ápolásra. Új szakma: otthoni szakápolás. Az otthoni szakápolók érdekvédelme. Az otthoni szakápolás és a praxisnővér munkájának kapcsolata. Bontsuk le a falakat. Egy otthonápolási szolgálat napi szervezési feladatai. Néhány példaértékű válasz az otthonápolás szociáletikai kihívására. Diakónia ápolás, gyógyítás misszió. Felekezeti ápolási otthonok és egyes szociális, társadalmi missziók kapcsolata az otthonápolással Az otthoni szakápolás, az ápolási otthon és az öregotthon egységének miskolci modellje. Szeretetotthoni ellátás és otthoni gondozás egysége. A családsegítő szolgálat és az otthonápolás együttműködése.
A konferencia végén hangversenyt rendeznek a Debreceni Nagytemplomban
A Poszter - szekció tervezett témái:
Az otthonápolás oktatása, diakóniai oktatás, ill. a szociális munka oktatása egyes állami és felekezeti intézetekben. Az otthonápolás oktatása a medikusképzésben. Az otthonápolás oktatása az egészségügyi dolgozók képzésében, továbbképzésében. Az otthonápolás oktatása a gyógytornászképzésben A háziorvosok elfogadják-e önálló partnernek a gyógytornászt? Az otthonápolás oktatása a védőnő-képzésben. A védőnő, mint az alapellátási team tagja. A szociális munkás és az alapellátási team. A szociális gondozóképzés modellje. Református diakónusképzés. Ökumenikus záró-istentisztelet.
A történelmi egyházak sok erőfeszítést tesznek, hogy társadalmi küldetésüket teljesítsék. Ezek egy speciális határterülete a mai magyar társadalomban az otthoni szakápolás, otthoni beteggondozás, házi segítségnyújtás, otthonápolás, laikus segítség nyújtása, gyülekezeti beteglátogatás. Mivel ezek a gyülekezeti/egyházközségi diakóniai/karitatív, (szeretetszolgálati) és missziós feladatokkal és más hitéleti célokkal szorosan kapcsolódnak, a konferencia szervezői úgy vélik, hogy a tervezett eszmecsere hasznos lesz minden résztvevőnek. Minden érdeklődőt felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szeretettel hívnak és várnak!
Jelentkezési lapot, csekket, valamint további információt a szervezési irodában lehet kérni:
Magyarországi Református Egyház, Bethesda Gyermekkórházának Bethesda Otthonápolási Szolgálata 1146 Budapest, Bethesda u. 3.- 8., T.:/fax: 00-36-1-343-43-43 vagy 343-30-20 / 391 mellék. Bethesda Otthonápolási Konferencia. MK
A szakrális művészet alapkérdései
Ezzel a címmel rendezi meg ez évi őszi ankétját az Országos Katolikus Egyházművészeti és Műemléki Tanács szeptember 28-án Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban.
Az ankét során koncelebrációs szentmisén emlékeznek meg Dankó László érsekről, az OEMT elhunyt elnökéről. A szentmise főcelebránsa Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az OEMT elnöke.
Előadást tartanak Simkó Veronika, grafikus: Önmegvalósítás vagy szolgálat? Szőllősy Ágnes, a Budapest Galéria munkatársa Giccs? - Egyházi "áldással ?", Bolberitz Bál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora: Az egyházi művészet negatív normája, és Vanyó László, a PPKE Hittudományi Kar professzora, Régi vagy új szakrális jelképek címmel. MK
KÜLFÖLDI HÍREK
Baltikum: Egyházi vezetők a szentatyánál
Vatikán: II. János Pál pápa szeptember 17-én kihallgatáson fogadta az ad limina látogatásukat befejező litván püspököket, majd négy, szintén ad limina látogatást végző lett főpásztorral, végül pedig Erwin Josef Ender érsekkel, a balti országok apostoli nunciusával találkozott.
A laikusok legyenek az élet kovászai
A litván főpásztorokhoz intézett hosszú beszédében a pápa sorra vette egyházuk minden lényeges kérdését. A totalitárius és keresztényüldöző állam béklyóitól megszabadulva a litván egyház ma új kihívások előtt áll. A pápa örömmel nyugtázta, hogy a főpásztorok mindezzel tisztában vannak, megerősítették a hitoktatást, az evangelizálást, támogatják a gondviselésszerűen kibontakozó lelkiségi csoportokat. Bár Litvániában szép számmal vannak papok még több lelkipásztorra van szükség. Dicséretes ezért mindaz, amit a püspökök a hivatásgondozás és a szemináriumi képzés színvonalának emelése terén tesznek. Beszédében a pápa külön fejezetet szentelt a világi hívek lelkiségének és szerepének, mert főként a laikusokra vár a feladat, hogy a társadalmi és politikai élet kovászai legyenek, és megvédjék azokat a keresztény értékeket, amelyektől az emberiség jövője függ: mint például az emberi élet tisztelete és a család, mint fölbonthatatlan szeretet-szövetség. A növekedés másik lényeges helye a II. Vatikáni zsinat által sürgetett egyházmegyei és plébániai szervezetek létrehozása. Ezek között a pápa megemlítette az egyházmegyei szinódusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a világiak és az egész keresztény közösség aktív részt vállaljon az egyház életéből. VR/MK
Legfontosabb az új-evangelizáció
II. János Pál pápa szombaton, 18-án délelőtt beszédet intézett az ad limina látogatásukat végző lettországi főpásztorokhoz. Beszédében felidézte, hogy minden vallás együtt tapasztalta meg Lettországban a kommunista rezsim kegyetlenségét. Az ateista propaganda következményei a mai napig érezhetők, a közönyben, a vallási relativizmusban és az evangéliummal ellentétes életvitelében. Mindez hatással volt a családra is, amely elveszítette az egység és a stabilitás értékét és vele együtt magának az emberi életnek az értékét. A pápa a lett püspökök fő feladatául az új-evangelizációt jelölte meg. Úgy kell Krisztust bemutatni a lett társadalomnak, főként a fiatal nemzedéknek, hogy meglássa benne az Üdvözítőt, akinek örök életet adó igéi vannak. A szentatya hosszabban szólt még a világi hívek apostolkodásáról, a katolikus társulatok és mozgalmak jelentőségéről és a papi szolgálatról. VR/MK
Ortodoxia: Az Orosz Lelkiség ökumenikus tanácskozása
Bose: Az északorosz Bose kolostorában szeptember 15-18. között rendezték meg az Orosz Lelkiség hetedik nemzetközi ökumenikus összejövetelét, amelyen a keleti egyház neves tudósai a következő témáról értekeztek nyugati testvéreikkel: "A szabadság felé vezető út. Az orosz ortodox egyház 1943-tól napjainkig." A találkozón részt vett Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita, a moszkvai patriarchátus külügyi osztályának vezetője, Walter Kasper püspök, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára, valamint Szergej Averincsev, a moszkvai Tudományos Akadémia bizánci szakértője.
P. Enzo Bianchi az összejövetelt megnyitó beszédében kiemelte, hogy az orosz ortodoxia képes volt a nyitásra a többi egyház felé, történelme egyik legtragikusabb időszakában, amikor a sokak által dicsőített szovjet vezető, Nyikita Hruscsov újabb kemény támadást indított a keresztények ellen, akik már előzőleg nehéz megpróbáltatásokon mentek keresztül a sztálini véres üldöztetések során. A moszkvai patriarchátus ebben az időszakban csatlakozott az egyházak ökumenikus tanácsához, termékeny kapcsolatokat létesítve a Nyugattal, amelyek nélkül ez a mostani kongresszus sem jöhetett volna létre. Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita részletesen felvázolta a mai orosz egyházi helyzetet. Rámutatott, hogy egyháza jelenleg két véglet között küzdve törekszik az egyensúlyra: a szélsőséges ortodoxok, az egyházat, mintegy gettóba zárva minél távolabb kívánják tartani az ország problémáitól, a túlzott demokratikusok pedig az orosz főpásztor szerint kritikátlanul átvennék a nyugati kulturális, politikai és egyházi modelleket. Kirill metropolita megjelölte azt az utat, amelyet szerinte az orosz egyháznak követnie kell: kritikus távolságot kell tartania az intézményektől, anélkül, hogy lemondana a szláv ortodoxiától kapott szerepéről, vagyis, hogy "Oroszország lelke" legyen. Bianchi atya és Kirill metropolita kifejezték reményüket, hogy a vértanúk példája a keleti és nyugati keresztények egységét szolgálja, nem pedig újabb megosztottságot társadalmaink egyházai között.
A konferencián megemlékeztek a pszkovi eseményekre, amelyeket tabuként elhallgattak a szovjet uralom hét évtizede alatt. 1941 nyarán Hitler megtámadta a Szovjetuniót. A német csapatok gyors előnyomulása meglepetésszerűen érte a Vörös Hadsereget, ugyanis a szovjet tisztek 90 százaléka az előző évek sztálini tisztogatásának áldozata lett. A háború vigíliáján az orosz ortodox egyház látszólag megszűnt, mint intézmény: több mint 60 ezer templomot bezártak vagy leromboltak, ez lett a sorsa az 1917-ben működő több mint ezer kolostornak is, többszáz püspököt, papok és szerzetesek tízezreit, hívek százezreit gyilkolták meg. A Szovjetunió területén más kisebb egyházak, mint például a katolikus egyház hivatalosan már nem létezett.
A Wermacht által elfoglalt területeken azonban váratlan jelenség következett be: a húszas-harmincas években bezárt ortodox templomokat ismét megnyitották, a lakosság tömegesen vett részt a liturgiákon. A német megszállás alatt lévő Pszkovban Szergej püspök, a balti országok ortodox exzarchája egy csoport fiatal papot bízott meg az egyházi élet újraszervezésével. Kétszázhúsz plébániát újból megnyitottak, megszervezték a katekézist és a háborús foglyok lelki gondozását. Mindez azt bizonyította, hogy a hivatalos egyházellenes propaganda nem tudta kitépni az orosz nép hitének mély gyökereit. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1999. 09. 24.