A munkálatok 1979-ben éppen II. János Pál pápa péteri szolgálata elején kezdődtek és az első két fázisban Michelangelo mennyezeti freskóját, a "Teremtés ciklust", majd a főoltár képét, a híres "Utolsó ítéletet" állították helyre. A korom- és szennyeződés-lerakódások, valamint a korábbi helytelen restaurálási eljárások miatt megsötétedett falfelületekről aprólékos munkával leválasztották a rárakódásokat és a vakolatba pár milliméternyi mélységbe beivódott színeket sikerült eredeti élénkségükben helyreállítani, anélkül, hogy ráfestettek volna. A munka lényegében redukciófolyamat volt, melynek során négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladva tárták fel az alsó, eredeti réteget. Mint ismeretes, II. Gyula kérésére négy év alatt, 1508-1512. között festette meg Michelangelo a kápolnamennyezet ezer négyzetméteres felületére a Teremtés-történetet. II. Pál pápa sürgető követelésére harminchárom évvel később fogott hozzá a már hatvanéves mester a főoltárkép, a Giudizio elkészítéséhez, amihez legnagyobb sajnálatára Perugino mester két korábbi freskóját meg kellett semmisíteni. A kápolnában ugyanis az 1400-as évek, a quattrocento vége felé számos, főként toszkán és umbriai mester párhuzamos ciklusban festette meg Mózes és Krisztus életének legfőbb eseményeit, úgyhogy ezek együttesen jelezzék Péter utódjainak, a pápáknak a szolgálatát, illetve a nekik kijáró tiszteletet és engedelmességet. Ez volt legalábbis a festőknek megbízást adó és egyúttal a kápolnát építtető IV. Sixtus pápa kifejezett szándéka. A nyolc mester Perugino, Signorelli, Botticelli, a Ghirlandaio-fivérek, Rosselli, Pinturicchio és Piero di Cosimo összesen tizenkét freskóját négy év alatt állították helyre a kápolna belső terét elválasztó márványrácsozattal és jobboldali falba épített kórusloggiával együtt. A restaurálási munkálatok alatt szakértői csoportok tudományos megfigyeléseket végeztek a freskók elkészülésének kronológiájáról, az egyszerre együtt dolgozó különféle "bottega"-k kölcsönhatásairól. A restaurátorok valamivel több idő alatt állították helyre a kápolna freskóit, ahogy azt egykoron a mesterek maguk megalkották, összesen 15-16 éves periódus alatt. A japán Nippon cég támogatásával végzett szakaszos restaurálás alatt a Sixtus-kápolnát mindvégig nyitva tartották a látogatók előtt. Szombaton délben ünnepélyes szertartás keretében áldja meg a szentatya az egész Sixtus-kápolnát, mely most eredeti ragyogásban várja a jubileumi szentévet és zarándokait, hogy a freskók továbbra is tanúskodjanak "alázatos néma képi nyelvükkel" a Megváltó megjövendöléséről, eljöveteléről és a megváltás művének péteri szolgálatáról. VR/MK

A pápa megáldotta a Sixtus-kápolna felújított freskóit

A pápa felidézte, hogy öt évvel ezelőtt fejeződött be Michelangelo festményeinek restaurálása. Az eredeti színeikben pompázó művek megalapozzák a kápolna alaphangulatát, lenyűgöző hatást gyakorolva. A keresztény teológia végső határához érkeznek el, felmutatva az alfát és az omegát, a kezdeteket és az utolsó ítéletet, a teremtés és a történelem misztériumát, mindent Krisztus, a világ üdvözítője és ítélőbírája felé irányítva. Ma a kápolna oldalfalainak freskóit szemléljük folytatta a szentatya , amelyek olyan nagy firenzei és umbriai mesterek művei, mint Perugino, Botticelli, Pinturricchio, Ghirlandaio, Rosselli és Signorelli. A két oldalfalat díszítő freskók egymással szimmetrikusan Mózes, illetve Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Ebből is világosan kitűnik a Szentírás, az Ó- és Újszövetség egysége. Krisztus megkísértésével szemben helyezkedik el az a festmény, amely a Mózes részéről kiállt próbákat ábrázolja. A Genezáreti-tó partján a tanítványok meghívásával szemben láthatjuk az ősi nép gyülekezetét, háttérben a Vörös-tengeren való drámai átkeléssel. A festmények Krisztust dicsőítő himnuszok: Őhozzá vezet el minden, minden Őbenne teljesedik ki. Lényeges azonban, hogy Krisztus alakja soha nincs egyedül, körülötte csakúgy, mint Mózes körül, férfiak és nők, idősek és gyermekek sokasága gyűlik össze. Isten népe ők, az egyház lelki épülete, élő kövek, melyek Krisztust veszik körül. Az Újszövetségben Krisztus abszolút központiságát nem homályosítja el, sőt még inkább kiemeli az a szerep, amellyel ő maga ruházza fel apostolait és különösen Pétert. Ezt fejezi ki Perugio remekműve, amely a kulcsok átadását ábrázolja. A kulcs jelképén keresztül a művész arra a széles körű tekintélyre utal, amelyet Krisztus ad első apostolának. Ennek ellensúlyozásaként látható Péter arcán az alázat megható kifejezése, amellyel átveszi szolgálata jelképét, térden állva és szinte hátrálva Mestere elől. Azt mondhatnánk, hogy Péter összehúzza magát kicsisége tudatában, meglepetésként éri ez a határtalan bizalom és szinte el akar tűnni, hogy csak a Mester legyen látható. Elragadtatott tekintete azt sejteti, hogy ajkán fölcsendül Fülöp Cézáreájának vidékén tett vallomása: "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia", valamint a Feltámadt Krisztusnak tett vallomása, a hármas tagadás keserű tapasztalata után: "Te tudod, hogy szeretlek." Olyan embernek az arca, aki tudja, hogy bűnös, és állandó megtérésre van szüksége, hogy megerősíthesse testvéreit a hitben. Annak az arca, aki tökéletesen függ az Üdvözítőtől, csodálatosan kifejezve ezáltal Péter egyetemes szolgálatának értelmét: az apostolok fejedelme, akinek feladata, hogy látható módon képviselje Krisztust, a "juhok nagy Pásztorát", aki szüntelenül jelen van népe között. A pápa végül azt kívánta: ennek a világon egyedülálló szentélynek a tanúságát követve álljon helyre korunkban a hit és a művészet termékeny szövetsége, hogy a "szép", Isten legmagasabbrendű szépségének megnyilvánulása világítsa be a közelgő évezred látóhatárát. VR/MK

Sodano bíboros ismét fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett moszkvai templomot

Angelo Sodano bíborossal együtt misézett a krakkói, a detroiti bíboros, 30 püspök és 100 pap, akik nagy része Német-, Francia- és Lengyelországból, Ukrajnából, Litvániából, valamint orosz városokból érkezett. A szentmisén a nagyszámú hívek mellett részt vett 13 ország diplomáciai képviselete, valamint az orosz kormány és a Kreml delegációja. A Szeplőtelen templomát annak erőszakos kisajátítása után előbb hálóteremként, majd közönséges bazárként használták, végül gyárrá alakították át, miközben állapota teljesen lepusztult. A politikai rendszerváltozást követően Borisz Jelcin 1992-ben elnöki rendelettel adományozta vissza az épületet a helyi katolikus egyháznak. Az első szentmisét a templom lépcsőin 1996-ban mutatták be. A templom restaurálását az Egyesült Államok és Olaszország püspökei finanszírozták német egyházmegyék és rengeteg magánszemély támogatásával. A pápa legátusa, Angelo Sodano bíboros a szentmisén mondott homíliájában továbbította a szentatya latin nyelvű üdvözletét Oroszország katolikus híveinek. A pápai levél együttérzéséről biztosítja a kommunista rezsim hosszú évtizedei alatt mérhetetlen sok szenvedést megélt katolikus közösséget, majd további hiteles tanúságtételre buzdítja őket.

Egyházi missziójának befejezése után a bíboros, államtitkár találkozott II. Alekszij moszkvai pátriárkával, Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel, Igor Ivanov külügyminiszterrel és Jurij Luzskov moszkvai főpolgármesterrel. VR/MK

Szentmisét mutatott be a pápa a római egyetemek tanárainak és hallgatóinak

A szentatya köszöntötte a ciliciai örmények új pátriárkáját

A ciliciai örmények szent szinódusa októberben választotta meg az új pátriárkát, aki Szent Nerses nevét vette föl. Az örmény pátriárkák a pápa szavaival "szép és jelentőségteljes hagyományt követve" örmény nevük mellett mindig Péter nevét is viselik, hogy ezáltal jelezzék az Apostoli Szék iránti különleges szeretetüket. A ciliciai örmény pátriárka székhelye Bejrútban van: százezer hívő feje, akik szétszóratásban élnek Libanonban, Irakban, Szíriában, Jordániában, Iránban, Egyiptomban és Izraelben.

A pápa a következő szavakkal fejezte ki jókívánságait az új pátriárkának, aki ünnepélyes beiktatása után, október 18-án megkapta a Péter székével való egyházi kommuniót: "Szívből kívánom, hogy egyháza védőszentjének nyomdokain járjon, hogy az egység fáradhatatlan előmozdítója legyen egyházán belül, majd pedig a katolicitás csodálatos szimfóniájában és végül az örmény apostoli egyházzal keresse az annyira óhajtott teljes egység lehetőségeit." A pápa beszédében hangsúlyozta még a következetesség evangéliumi követelményét. Hiú illúziókkal és hamis bálványokkal teli világunkban új mártíromságra van szükség: a következetesség vértanúságára és nem létezhet következesség, ha nem szívnák magukba teljességében Jézus Krisztus evangéliumát. Ezt pedig úgy nyerik el, ha szívükkel és elméjükkel visszatérnek az írásokhoz, liturgiájukhoz, egyházatyáikhoz, akik oly nagy mértékben gazdagították a keresztény örökséget. VR/MK