Az Egyházak Világtanácsa több mint 100 ország 337 keresztény egyházát foglalja magába, a világ minden földrészéről. A római katolikus egyház nem tagja a szervezetnek, de azzal szorosan együttműködik. A tanács legfőbb irányító szerve a Közgyűlés, amely általában hétévenként ül össze. Az Egyházak Világtanácsát 1948-ban Amszterdamban hozták létre. VR/MK
Pápák boldoggá avatása várható
Vatikán: Amint erről tegnapi számunkban már hírt adtunk, december 17-én mutatta be a nemzetközi sajtó képviselőinek Jose Saraiva Martins a Szentté avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa az elmúlt négyszáz év boldoggá ill. szentté avatási ügyeinek gyűjteményes kiadását. A latinul Index ac status causarum 1588-tól kezdve adja a kongregáció által vizsgált ügyek listáját, ami 1742 boldogot és 591 szentet jelent, melyből II. János Pál egymaga 1235 személyt kanonizált. A prefektus elmondta azt is, hogy nem késhet tovább XII. Pius boldoggá avatása és ugyanez várható további két egyházfő, IX. Pius és XXIII. János esetében is. Viszont jelenleg hiába várnak sokan Teréz anyának a 2000. évi boldoggá avatására, mert az ügy még nem érkezett olyan szakaszba, hogy hamarosan lezárható lenne.
A Szent Évek eredete
Mint azt Jacopo Stefaneschi bíboros emlékirataiból tudjuk a pápát és a bíborosokat nagy csodálkozással töltötte el az 1300 január elsején Rómába érkezett zarándokok nagy száma, mely a rákövetkező napokban sem látszott apadni. A pápát értesítették, hogy a zarándokok a teljes búcsú elnyerésének reményében érkeztek az Örök Városba. Erre VIII. Bonifác összehívta a bíborosokat és vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy a múltban hasonló esetre bukkanjanak. A vizsgálat azonban nem járt eredménnyel. Addig ugyanis a teljes búcsú elnyerése a keresztes hadjáratokban résztvevőknek volt fenntartva. A legközelebbi párhuzamot egy ószövetségi törvény kínálta, mely előírta, hogy az adósságot minden ötvenedik évben el kell engedni és a zálogba vett földeket vissza kell adni. Legyőzve tehát kezdeti bizonytalanságát 1300 február 2-án a pápa megjelentette "Antiquorum habet fidem" kezdetű bulláját, melyben teljes bűnbocsánatot ígért azoknak, akik karácsonyig bűnbánatot tartva és meggyónva meglátogatják a Szt. Péter és a Falakonkívüli Szent Pál bazilikákat. Zenit/MK
A pápa fogadta a bíborosi testület tagjait
Vatikán: II. János Pál pápa december 21-én a Kelemen teremben fogadta a bíborosi testület tagjait és a római kúria munkatársait, a kölcsönös karácsonyi jókívánságok kinyilvánítása alkalmából. Beszédében a pápa a péteri szolgálat lényegét elemezte. Az elmúlt időszakra visszatekintve nagy jelentőségűnek nevezte a földrészek szinódusait. Ismét kiemelte a keresztények egységének fontosságát, megállapítva, hogy még sok a tennivaló ezen a téren. "Ez a karácsony, amely megnyitja a jubileumi év ünnepségeit, legyen mindannyiunk számára az Úr hegyére való felmenetel alkalma" mondotta. VR/MK
KÖNYVEKRŐL
Jelenits István: Kinyilatkoztatás és emberi szó
Jelenits István piarista tanár bibliai és teológiai témájú írásait olvashatjuk e kötetben. A tanulmányok tematikailag rendkívül sokrétűek: Jelenits professzor lenyűgöző tárgyi tudással elemzi a Szentírás egyes részeit, rámutatva az összefüggésekre: Ábrahám és Izsák történetét elemezve figyelmeztet, hogy Krisztus feltámadásának csak azok örvendezhetnek, akik az egyetlen fia, Izsák feláldozására is hajlandó Ábrahám hitével képesek hinni. Dávid vétkét Urias megöletését elemezve hangsúlyozza: a Bibliában egy a tanítás és a művészet, az isteni üzenet és az emberi tapasztalat. Keresztelő János szerepét méltatva kiemeli: tanúsága Jézusról nem azt jelenti, hogy a Megváltó mindenestül az ő eszméit örökölte, azokat teljesítette be. Természetesen tudatában volt a rangkülönbségnek, amely őt a sivatagi próféta fölé emelte. Jelenits professzor figyelemre méltónak tartja, hogy Jézus boldognak a szegényeket nevezi, a betegeket vagy a bűnösöket viszont soha. Ennek legfőbb magyarázatát abban látja, hogy Jézus is szegény volt, osztozott a nyomorultakkal a szegénységben. S ugyan kitől várhatna a társadalom perifériájára sodródott ember segítséget Istenen kívül? A szegény ember ellentéte nem a gazdag, hanem az istentelen és a gőgös figyelmeztet a szerző. Jelenits István a Bibliát teljesen isteni könyvnek tartja, de emberinek is egyúttal. Hangsúlyozza, hogy az apostolok és a próféták nem egymás ellenében, hanem együtt alapozták meg az egyház hitét. A Szentírás emberképénél kiemeli, hogy az embert Istenhez való viszonyában ragadja meg. Ez pedig több, mintha az emberekhez vagy a világhoz való viszonyában ábrázolná, hiszen az ember a felebarátban is Istent látja meg.
Jelenits külön fejezetben taglalja a kereszténység viszonyulását a szegénységhez. Történelmi tényként állapítja meg, hogy már az őskeresztények is a legnagyobb üldözések közepette megszervezték a karitászt, az élet elesettjeinek akikkel a hatalmas Róma nem törődött gondozását, segítését. Az evangelizáció mellett a keresztények mindig is egyik legfőbb kötelességüknek tartották a szegényekkel való törődést, s ez napjaikban, a globalizálódó világban, amikor egyre több ember kerül kilátástalan helyzetbe, különösen időszerű.
A szentekhez való, gyakran ellentmondásos viszonyunkat elemezve Jelenits István hangsúlyozza: természetesen szükségünk van példájukra, de figyelembe kell vennünk, hogy a szentek elsősorban a kegyelem emberei. Nem az a lényeg, hogy velük társalkodunk, hanem, hogy velük együtt fordulunk Istenhez. A szentek jobb megértését segíthetik a ragyogó irodalmi példák: Németh László VII. Gergelye, Mészöly Miklós Saulusa, Julien Green Szent Ference. Nem kerülik el a szerző figyelmét a papi pálya nehézségei sem: itt a rengeteg adminisztrációs munka lehet gátló tényező, miközben félő, hogy elvész a valódi hit. A pap, hasonlóan a szentekhez, nem passzív polgára a társadalomnak, hanem alkotó személyiség: miközben tiszteletben tartja a törvényt, tevékenységével a valóság magasabb szintjét készíti elő. Fontos figyelmeztetése Jelenits Istvánnak, hogy a kultúrát nem sokra becsülő ember az evangéliumot sem tudja befogadni. Nincsenek illúziói: figyelmeztet, ahhoz, hogy napjaink zűrzavaros valóságában a kereszténység valódi kovászként hasson, nagy alázatosságra, leleményre és bizalomra van szükség, főleg Jézus iránt. Az egyház nem reméli, hogy a Földet paradicsommá teszi, hiszen ezt Jézus sem ígérte, de ez nem jelenti azt, hogy közömbös mások szenvedései iránt. A teljesebb élet iránti igény már itt is munkál bennünk, s ennek kiteljesítéséért a küzdelmet is vállalnunk kell.
Jelenits István minden tanulmányára jellemző az alaposság, a nagyfokú felelősségtudat, a dolgok több oldalról való megközelítése. Elolvasva a kötetet, érdeklődve várjuk a teológus, professzor további munkáinak megjelenését: az Új Ember ugyanis azt tervezi, hogy hamarosan kiadja magyar és világirodalmi, stilisztikai írásait, majd a lelkiséggel, keresztény hittel, neveléssel foglalkozó publicisztikáit is. (Új Ember) MK
Czakó Gábor: Aranykapu Boldog Salamon király
Az Árpád-házból származó Salamon király (1062-1074) roppant összetett egyéniség volt. Uralkodása örökös küzdelemben telt el, nagybátyjával, I. Bélával, majd unokatestvéreivel, I. Gézával és a későbbi Szent Lászlóval. Többször is megtagadta hazáját, a magyar főurak ellenében külföldi segítséget hívott. Sógora és egyben szövetségese is IV. Henrik német király volt, s ezzel a pápa, VII. Gergely haragját is kivívta maga ellen. Salamont rengeteg kudarc érte, amit nagyrészt köszönhetett nyugtalan, állhatatlan természetének. 1087-ben aztán váratlan dolog történt: kivonult a politikából, majd egyszer csak Pólában tűnt föl, ahol vezeklő szentként, gyógyító emberként tisztelték.
Czakó Gábor kitűnő könyve egy személyiség fejlődése: Salamon szüntelenül perlekedik a világgal, és főleg Istennel, borzasztóan igazságtalannak tartva, hogy a Teremtő a pártütők mellé áll, és vele, a törvényes uralkodóval szemben, őket segíti. Indulatos, káromolja az Istent, arra törekszik, hogy minél jobban megbotránkoztassa, mintha azt mondaná: ha úgyis büntetsz, hát legyen miért. A sorozatos kudarcok, tragédiák azonban lassanként ráébresztik arra, hogy elsősorban önmaga démonait kellene legyőznie. A világot ugyanis mi magunk tesszük pokollá, szabadjára engedve a gonosz, romboló erőket. Hosszas belső küzdelmek után megbékélve önmagával és a világgal, teljesen Krisztusnak szenteli életét, belátva, hogy legnagyobb dolog a világon: másokért élni, munkálkodni. "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja." (Mt 16., 24.).
Az író Salamon alakjában modern, vívódó személyiséget ábrázol, de kidolgozottak a mellékalakok is, Judit, a király felesége, Filiberta, a szeretője, vagy a Salamonnal homlokegyenest ellentétes jellemű Szent László. Történeti hűség, finom irónia, humor, ragyogó lélekábrázolás: mindez együtt jellemzi Czakó Gábor legújabb könyvét, amely méltán sorolható legjobb történelmi regényeink közé. (Igen Katolikus Kulturális Egyesület) MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2000. 01. 03.