A 2021/2022-es tanév véget ér, a vakáció szó utolsó betűi kerülnek fel a táblára. Az utolsó napok azonban jónéhány diák számára más számmal is mérhetők: az orosz-ukrán háború 112 napját élik itt át azok a gyermekek, akik szüleikkel, rokonaikkal érkeztek Ukrajnából Magyarországra.
A katolikus intézmények országszerte befogadták a háború elől menekülő családok gyermekeit, akik hosszabb-rövidebb ideig egy-egy iskola, óvoda közösségéhez kötődtek. Az oktatásba, nevelésbe való bekapcsolódáson túl, mindenütt igyekeztek őket bevonni az intézmény életébe, és sokszor az iskola közössége, a Katolikus Karitásszal közösen, segített megoldani egy-egy családnak más szükségleteit is, például a lakhatást, ruházkodást. Az érkezők közül többen az állampolgársági kérelmet is elindították, erről számoltak be a nyíregyházi görög-katolikus óvodából is. Az összefogás minden közösségben megjelent a kis falvaktól a fővárosi iskolákig.
A diákok életét, iskolában töltött idejét meghatározta persze a családjuk terve. Magyarország sokaknak csak egy megálló volt, a Balkánon vagy a tőlünk nyugatra fekvő országokban dolgozó rokonok, ismerősök voltak a végső célpont, így különösen a keleti, déli határszélen, nagy volt a fluktuáció a tanulók iskolai bekapcsolódásában. A makói Szignum Kéttannyelvű Egyházi Általános Iskola kollégiuma például csak egy-egy éjszakára adott szállást a menekült családok sokaságának, akik közül többen közvetlen közelről élték meg, látták a háború gyilkos indulatait.
Ferenc pápa felhívása nyomán a magyar egyházmegyék főpásztorai is meghirdették az imát a békéért, amelybe a katolikus intézmények is bekapcsolódtak, így minden diák naponta is tehetett diáktársaiért. Bármennyi időt is töltöttek az Ukrajnából érkező gyerekek az iskolában, a magyar diákok izgalommal és szeretettel fogadták őket. A tantermek most kitágultak, mindenhol volt még hely egy-egy padnak, asztalnak. Erről számolt be Espasa-Sancho Ramon igazgató, az esztergomi Mindszenty József Katolikus Általános Iskola vezetője is:
„..reggel egy testvérpár (akik a hétvégén érkeztek Kárpátaljáról) csatlakozott a Mindszenty Iskolához. A negyedik osztály csillogó szemmel fogadta őket, mivel az utolsó napokban annyira imádkoztak a békéért. A harmadik testvérről kiderül, hogy még óvodáskorú. Mindent megteszünk, hogy a körülményekhez képes, otthon érezzék magukat.”
Sok helyen az Ukrajna területén is magyar iskolába járt gyermekek jelentkeztek a katolikus iskolákba.
„Nyelvi akadály nincs, mert magyar iskolába járt, kettős állampolgárok, anyanyelve magyar – mesélte egy ötödikes, Beregszászról érkezett kisdiákról Turzáné Papp Erika, a tatabányai Szent Margit Gimnázium és Általános Iskola igazgatója. „Nagyon kevés szaktanári segítségre volt ahhoz szüksége, hogy felvegye a ritmust a társaival. Barátokat talált, jól érzi magát. A családot a református lelkész családja fogadta be, biztosít nekik szállást, a szülők találtak munkalehetőséget.”
Ukrán anyanyelvű diákok is beültek persze a padokba, akik ellátása nagyobb szervezést és támogatást igényelt. Az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskolában ukrán anyanyelvű fiú is van, de ő a magyarokkal való együttélés révén, nem beszéli ugyan, de érti a magyar nyelvet, így könnyebben beleilleszkedett.
Az ukrán nyelvű tanárokon túl vállalkozó kedvű ukránul tudó szülők, orosztanárok, az iskola környéken dolgozó ukrán állampolgárok, egyaránt segítettek a tolmácsolásban, az alapvető nyelvi ismeretek elsajátításában, a foglalkozásokon. A szanyi Szent Anna Katolikus Általános Iskola és Óvoda igazgatónője, Tóthné Molnár Bernadett elmondta, sikerült ukrán nyelvű pedagógusokat találniuk, akik elsős tankönyvek és ukrán-magyar nyelvoktató könyvek segítségével tanítják a diákokat. Mindannyiuknak sokat jelent a segítség adásának lehetősége, ők maguk is gazdagodtak tőle.
Nemcsak az iskolapadban győzték le a kommunikációs nehézségeket, a sport, a futball egyetemes nyelve is segített ebben. Az esztergomi Meszlényi Zoltán Katolikus Általános Iskola ukrán kisiskolásokból állított ki csapatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye második egyházmegyei labdarúgó tornájára.
Sokféle élménnyel érkeztek a gyerekek. Akik a háború elején vagy a hadszínterektől távolabbi területekről jöttek, még érintetlenebbek maradtak. Az otthon elhagyása természetesen megviselte őket, de a befogadás szeretete, a megszokott iskolai rutin segített számukra.
„A gyerekek nagyon jól érzik magukat, semmi nyoma annak, hogy traumatizáltak lennének, meg is fogalmazták, hogy minden lemaradásuk ellenére végre élvezik az iskolát, a normális életritmus számukra már gyógyír.” – mondta Berthóty László Gergely, a piliscsabai Páduai Szent Antal Általános Iskola és Gimnázium igazgatója. Ők felvették a kapcsolatot a kinti iskolával, mivel „… a kinti bizonyítvány megszerzéséhez a kinti követelményeknek is meg kell felelniük (pl. ukrán nyelv) – ezért online is tanulnak”.
Természetesen minden iskolában jelen van az iskolapszichológus, és ott, ahol a félelem, a háborús események megtapasztalása megroppantotta a gyerekeket, gyermekvédelmi és más szakemberek is bekapcsolódtak az ellátásba, akik segítették a traumák feltárását és feldolgozását.
Az iskolák nemcsak a diákok előtt nyitották meg kapuikat és a pedagógusok önzetlen segítsége kollégáikra is kiterjedt: „Két kárpátaljai magyar zenetanárt elszállásoltunk egy óbudai vendégházban. A szállás összegét a kollégák közössége adja össze az itt tartózkodásuk teljes idejére.” – írta Mészáros Lászlóné, a Weiner Leó Katolikus Zenei Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatónője.
Egy tanév véget ért, de a befogadó szeretet nyáron sem pihenhet. Újabb összefogás, immár családok, katolikus közösségek, iskolák pedagógusainak felajánlásai viszik tovább a gyerekeket, hogy a gyógyír, a normál életritmus adhasson irányt a gyermekek életének.
Kép: budapesti Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola
