Az ötödik pillér az igazságosság, mely az Egyház társadalmi tanításának egyik sarokpontja.

Aquinói Szent Tamás a négy sarkalatos erény közé emeli. Az igazságosság mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában (Katolikus lexikon). Az igazságosság legtisztább és legmagasabb formája a méltányosság.

A mai szóhasználatban gyakran keveredik az igazság és az igazságosság fogalma. Az igazság a kimondott, leírt szó és a valóság közötti viszony, az igazságosság pedig erény, az emberi akarat állandó készsége, hogy mindenkinek megadja azt, ami jár neki. Az igazságosság latinul justitia, amely egyben igazságszolgáltatást is jelent. Igazságérzetünk is azt diktálja, hogy mindenki kapja meg azt, ami jár neki. A leggyakrabban az igazságosságot a méltányos bérek, jövedelmek elérésében követeljük meg magunknak. Már a Bibliában is azzal küldi el Jézus az apostolokat a világba, hogy „a munkás ugyanis megérdemli a bérét.” (Mt 10,9)

Az igazságosság kölcsönösen megillet mindenkit, egyenlők vagyunk. Minden embernek egyaránt vannak jogai és kötelességei. Az emberi közösségeken belüli életet szabályozza a kiosztó igazságosság. Mit jelent ez? Az anyagi javak, a munka, a tisztségek, az adók, a jutalmak és büntetések kiosztása során a feladatok és a felelősségek között igazságosságnak kell érvényesülnie. A tisztségek nem egyenlő arányban találnak gazdára: hierarchia nélkül eluralkodna az anarchia. Aki többet tesz a közösségért, annak több is jár. A társadalmi igazságosság alapja a törvényesség (legalitás), amely nélkül egyetlen társadalom sem működőképes. A törvényhozók felelőssége kiemelkedő e téren. XIII. Leó pápa – akinek nevéhez fűződik az első szociális enciklika, az egyház társadalmi tanításának első lépése – már a XIX. század végén kijelentette: „az államhatalom feladata, hogy az igazságosság érvényesüljön, mivel a gazdagok kevésbé szorulnak rá az állam védelmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak”. Viszont az állam sem vonhat el közadók címén a magán javakból a méltányosnál többet. Ezek a megállapítások ma is megszívlelendő tanítások lehetnek a törvényhozók számára.