A hetvenkét tanítvány szétküldése.

1Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült.

2Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

3Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.

5Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak!

6Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.

7Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.

8Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

9Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa.

10Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok:

11még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa.

12Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.

A megátalkodott városok.

13Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

14Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.

15És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz.

16Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

A tanítványok visszatérése.

17A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.”

18Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből.

19Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek.

20Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”

Jézus hálaadása.

21Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:
„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.
Igen Atyám, így tetszett neked.

22Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

23Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok.

24Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Az irgalmas szamaritánus.

25Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”

26Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?”

27Az így válaszolt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.”

28„Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.”

29Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”

30Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták.

31Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

32Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette.

33Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.

34Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte.

35Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

36Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?”

37„Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”

Mária és Márta.

38Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt.

39Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait.

40Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.”

41Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít.

42Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”