A tisztaságról és a tisztátalanságról

¹Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött.

²Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak.

³A farizeusok ugyanis, és általában a zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományát.

⁴Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását.

⁵Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: »Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?«

⁶Ő ezt felelte nekik: »Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:
‘Ez a nép ajkával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.

⁷Pedig hiába tisztelnek,
ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’.^{(Iz 29,13)}

⁸Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.«

⁹Majd így folytatta: »Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.

¹⁰Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’.^{(Kiv 20,12; 21,17)}

¹¹Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna’,

¹²azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért,

¹³s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.«

¹⁴Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:

¹⁵Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.

¹⁶Akinek füle van a hallásra, hallja meg.«

¹⁷Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről.

¹⁸Így válaszolt nekik: »Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt,

¹⁹mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékre kerül?« Ezzel megtisztított minden ételt.

²⁰»Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert.

²¹Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok,

²²hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség.

²³Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.«

A pogány asszony lányának meggyógyítása

²⁴Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban.

²⁵Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult.

²⁶Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt.

²⁷Ő azt mondta neki: »Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.«

²⁸De az asszony folytatta: »Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!«

²⁹Erre ő azt felelte neki: »Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.«

³⁰Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.

A süketnéma meggyógyítása

³¹Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába.

³²Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.

³³Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét,

³⁴majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!«

³⁵Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt.

³⁶Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették.

³⁷Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!«