Pál Ikóniumban.

¹Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.

²A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat.

³De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek.

⁴A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal.

⁵A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket.

⁶De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre,

⁷s itt hirdették az evangéliumot.

Pál Lisztrában.

⁸Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem.

⁹Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,

¹⁰azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni.

¹¹Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!”

¹²Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.

¹³A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be.

¹⁴Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat.

¹⁵„Emberek, mit csináltok? – kiáltották. – Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne.

¹⁶Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja.

¹⁷De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet.”

¹⁸Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.

¹⁹Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból.

Pál visszatér Antióchiába.

²⁰De amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba.

²¹Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe.

²²Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.

²³Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.”

²⁴Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.

²⁵Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak,

²⁶majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába.

²⁷Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.

²⁸Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.

²⁹Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok körében.