144 (143). ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT
1(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
2Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
3Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
4Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
5Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
7Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
8Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
9Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
10Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
11ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
12Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
13Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
14Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
15Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.