A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana-díjat adományozott Rácz Gábor zománcművésznek. A kitüntetést a testület nevében a konferencia elnöke, Veres András püspök adta át november 10-én Budapesten. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Rácz Gábor a keresztény kultúra továbbadásáért végzett.
Rácz Gábor zománcművész 1951. január 14-én született Budapesten. Keresztény családban nőtt fel, édesapja festőművész volt, édesanyja pedig portréfestéssel foglalkozott.
Szülei révén korán megtanulta az olajfestés technikáját. Később díszítőfestőnek jelentkezett művészeti gimnáziumba, ahol freskó- és szekkófestéssel, mozaikkészítéssel egyaránt foglalkoztak és az ólomüvegablak-készítést is kipróbálhatta. Diplomáját 1974-ben szerezte a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol mestere Schrammel Imre volt. A zománcozás alapjaival 1968-ban, majd a 70-es évek elején főiskolai fakultáció keretében ismerkedett meg Albert Péter és Somogyi Gábor vezetésével a LAMPART budapesti gyárában. Szabadfoglalkozású iparművészként a zománcművészet és a liturgikus terek rendezése a fő profilja. Tanulmányai és családi háttere miatt felfogása alapvetően festői, a festőzománc eljárásokat alkalmazza. Vallásos, metafizikus táblaképigényű zománcos alkotásait elsősorban acéllemezre készíti, amelyeken finom transzparens felületeket hoz létre, majd ezt egyes művein zománcozott rézfólia applikációval egészíti ki. Kortárs egyházművészként legjellemzőbb munkái azonban a keresztény szakrális terekbe készült nagyméretű zománcművei, pl. korpusz, pasztofórium, oltárkép. Ezekhez gyakran a templom liturgikus terének rendezése is társult.
Az 1970-es évek közepe óta több mint hetven templomban dolgozott egyházi felkérésre. Zománctechnikával készült munkái között számos nagyméretű oltárképet is találunk. Kezdetben Tokaj-Hegyaljáról, a Zemplén vidékéről kapott megbízásokat. Fiatalon felkérték az angyalföldi Szent Mihály-plébániatemplom liturgikus terének kialakítására. 1985-ben a hágai Gerardus Majella-templom tűzzománc keresztjét és pasztofóriumát készítette el, továbbá nevéhez fűződik többek között a debreceni Megtestesülés-templom oltárképe, a szombathelyi Szent Kvirin-plébániatemplom és az óbudai szalézi templom zománcoltárképe. A felújított sárospataki kisbazilika keresztje és a harangjáték háza ugyancsak művészi alkotásai közé sorolhatóak.
1989 óta tagja a CreativKreis International nemzetközi művész egyesületnek, majd 1992 óta a szervezet magyarországi elnöke. A Tűzzománcművészek Magyarországi Társaságának alapító tagja. A témában gyakran tart művészeti kurzusokat Ausztriában és Németországban.
Számos egyéni kiállítása volt többek között Budapesten, Miskolcon, Esztergomban, Szentendrén, Szombathelyen és Tihanyban, valamint határainkon túl Németországban és Ausztriában. Csoportos kiállításokon is megjelentek munkái Magyarországon kívül Európa számos országában és Kanadában.
Ahogy az öt gyermekes családapa egy korábbi interjúban elmondta, a vallási jellegű alkotásokon, oltárképeken túl a természet is művészete középpontjában áll: „A teremtés leképezése, a genezis, (…), a Földünk, a „megbillent Föld” témája nagyon közel áll hozzám. Talán úgy foglalhatnám össze, a Nagy Alkotónk megközelítése a természet szépségeinek megragadásán keresztül.”
Budapest, 2021. november 10.
Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír
