Búcsúzás az asztanai Nemzetközi repülőtéren

Elnök Úr,
Tisztelendő Püspök- és Paptestvéreim,
Hölgyeim és Uraim!

1. Vége felé közeledik a három csodálatos nap, melyek lehetővé tették számomra, hogy itt Asztanában oly sok emberrel találkozzam, s közelről ismerkedhessem meg Kazahsztán népének életerejével. Sokáig fog kísérni e nemes – gazdag történelemmel és kulturális hagyományokkal rendelkező – Nemzetnél tartózkodásom emléke.

Köszönet a megtisztelő és szíves fogadtatásért, melyet számomra készítettek. Köszönet Elnök úrnak az őszinte, sokféleképpen tanúsított vendégszeretetért!

Köszönet a polgári és katonai Vezetőknek, s mindazoknak, akik előkészítették látogatásomat, akik részt vettek megszervezésében: mindenkinek és egyenként a legnagyobb elismerésemet fejezem ki.

Lelkembe vésődtek a szavak, melyeket a közösen átélt események alkalmával hallottam. Nagyon megjegyzem e drága nép reményeit és várakozásait, melyeket most mélyebben megismerhettem és jobban értékelhetek.

Ez a nép átszenvedte a kemény üldözés éveit, de nem tétovázik, hogy örömmel induljon el saját fejlődése útján. Ez a nép derűs és szolidáris jövőt akar építeni gyermekeinek, mert szereti és keresi a békét.

2. Kazahsztán, te sok századot megélt nemzet, tudod jól, mennyire fontos és sürgető a béke! A földrajzi adottságok alapján határ és találkozási hely vagy. Itt e határtalan sztyeppéken találkoztak és találkoznak folyamatosan különböző vallásokhoz, kultúrákhoz, népcsoportokhoz tartozó férfiak és nők.

Kazahsztán, gyarapodj Isten segítségével egységben és szolidárisan! Ez az a szívbéli jókívánság, amit most megismétlek, és újra idézem az egész látogatás vezérmotívumát: szeressétek egymást! Jézusnak a kereszthalála előestéjén mondott, kötelező erejű szavai világították meg és tagolták e zarándoklatom szakaszait.

Szeressétek egymást! Józan célkitűzésekre és szilárd társadalmi kapcsolatokra van szüksége ennek az országnak, ahol különböző eredetű férfiak és nők élnek együtt. Nem túlzás azt állítani, hogy országotoknak egészen különleges hivatása van, tudniillik hogy egyre tudatosabban hidat alkosson Európa és Ázsia között. Ez legyen polgári és vallásos programotok. Ember-híd legyetek, akik átöleltek másokat; olyan személyek legyetek, akik az élet és a remény teljességét hordozzátok.

3. Búcsúzván tőled, drága kazahsztáni nép, szeretnélek arról biztosítani, hogy az Egyház továbbra is melletted lesz utadon. A katolikusok – szorosan együttműködve a többi vallásos közösséggel és minden jóakaratú férfival és nővel – támogatni fognak, hogy együtt építhessétek a közös házat, mely egyre tágasabb és egyre befogadóbb.

A dialógus és az összhang keresése jellemezte itt a kereszténység és az iszlám kapcsolatait már a török kánság megalakulásától kezdve sztyeppéitek határtalan térségein, és hozzájárult ahhoz, hogy az ország a nagy Selyem-úton összekötő kapocs legyen Kelet és Nyugat között. Ezen a nyomon kell járnia az új nemzedékeknek is megújított elkötelezettséggel.

Szeressétek egymást! Az Úrnak e szavain múlik a mi keresztény szavahihetőségünk. Maga Jézus figyelmeztet: erről ismerik meg mindnyájan, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

4. A 2000. év Nagy Jubileuma, amikor a keresztényeket komoly lelki megújulásra sürgettem, titeket is meghívott, hogy a szeretet tanúi legyetek, hogy válaszolni tudjatok a harmadik évezred kihívásaira. Legyetek ti is a szeretet tanúi! Legyetek készek megtestesíteni az igényt a békére, melyet gyakran fenyegetnek katasztrofális háborúk. Gondosan ügyeljetek arra, hogy tiszteljétek minden egyes ember életét. Legyetek a szeretet tanúi ti is, más vallású férfiak és nők, akik szíveteken viselitek népetek sorsát. A kérdés, melyet Abaj Kunanbaj fogalmazott meg, mindenkihez szól: Ha megadatott nekem ez a név: `ember', megtehetem-e, hogy ne szeressek?

Most, miközben búcsúzom tőletek, szívesen megismétlem a kérdést: megteheti-e az ember, hogy ne szeressen? Mint Péter apostol utóda, fölidézve lelkemben az elmúlt század történetének eseményeit, újra mondom nektek: bizalommal tekintsetek a jövőbe! A remény zarándokaként jöttem hozzátok, s most megindultsággal és nosztalgiával indulok viszza. Magammal viszem e napok emlékét; magammal viszem a bizonyosságot, hogy te, Kazahsztán népe, teljesíteni fogod a békére és szolidaritásra szóló küldetésedet.

Isten áldjon és óvjon titeket mindenkor!

II. János Pál pápa