II. János Pál pápa találkozása idős és beteg szerzetesekkel

Kedves Testvéreim, akik a betegség és az öregség terhét viselitek, fontosnak tartom, hogy magyarországi zarándoklatom során, ha rövid időre is, találkozzam veletek. Köszönöm, hogy meghívtatok és hogy kifejeztétek a Pápa iránti ragaszkodásotokat és lelki közelségteket. Gondolatban mindazokkal együtt vagyok, akik betegségük vagy magas koruk miatt otthonukból, klinikáról vagy kórházból követik látogatásom eseményeit. Hálás köszönetét mondok mindenkinek, különösen az imádságokért. Nagy az emberi szenvedés értéke, és felbecsülhetetlen az öregkor lelki gazdagsága.
A betegség olyan állapot, amely egyrészt korlátozza az embert, és ráébreszti saját esendőségére, másrészt közvetlen kapcsolatba hozza Krisztus keresztjével, így új lehetőségekkel gazdagítja őt. Amikor a beteg felajánlja szenvedéseit Krisztusnak, személyesen is bekapcsolódik az Ő megváltó művébe és tevékenyen részt vehet az Egyház építésében.
Az idős ember is igen értékes a család és a társadalom számára. Ti, idősek, értékekben és tapasztalatokban igen gazdag örökség letéteményesei vagytok. Ezeket ne tartsátok meg magatoknak, hanem bölcsen és tapintatosan adjátok át a fiatalabbaknak, és ők hálásak lesznek érte.
Kedves Testvéreim, a Szűzanya esdje ki számotokra a kegyelmet, hogy teljes hittel fogadjátok el állapototokat, és hogy másoknál figyelemre, meghallgatásra és együttérzésre találjatok. Mindnyájatokra és e szeretett országban élő minden beteg és idős testvérre szívből adom különleges Apostoli Áldásomat, amelyet örömmel kiterjesztek mindazokra, akik nagylelkűen gondoskodnak rólatok.