Imádság Jerevánban a Cicernákápert Emlékműben

Élők és holtak Bírája, irgalmazz nekünk!
Hallgasd meg, ó Urunk, a siralmat,
mely e helyről száll hozzád,
a megholtak szavát a Mec Jeghérn mélységeiből,
az ártatlan vér kiáltását,
mely úgy esdekel, mint Ábel vére,
mint Ráchel, aki siratja fiait, mert nincsenek többé.
Hallgasd meg, ó Urunk, Róma Püspökének szavát,
aki megismétli elődjének,
XV. Benedek pápának esdeklését,
aki 1915-ben fölemelte szavát
a súlyosan gyötört örmény nép védelmére,
melyet a megsemmisülés küszöbére sodortak.
Tekints e föld népére,
mely oly régóta beléd vetette bizalmát,
súlyos szorongatásokon ment keresztül,
és nem fogyatkozott meg az irántad való hűségben.
Törölj le a szemükről minden könnyet,
és add, hogy a 20. században elszenvedett agóniája
adja át helyét az örökkétartó élet aratásának.
Mélységesen megindulva
az örmény népet ért rettenetes erőszaktól,
megrendülve kérdezzük önmagunktól,
hogyan történhetett a világban
ilyen embertelen eltévelyedés?
De megújítva reményünket a te ígéretedben,
ó Urunk, kérjük,
adj nyugodalmat az elhunytaknak a te békédben,
melynek nincsen vége,
és adj gyógyulást a te szereteted hatalmával
a még sajgó sebekre.
A lelkünk jobban sóvárog utánad, Urunk,
mint a hajnali őrség,
és várjuk
a kereszten szerzett megváltás beteljesedését.
Várjuk a húsvét világosságát,
mely a legyőzhetetlen élet hajnala,
az új Jeruzsálem dicsősége,
ahol nem lesz többé halál.
Élők és holtak Bírája, irgalmazz nekünk!

majd örményül:
Ter voghormjá! Khrisztosz snorhjá mez!
Ter voghormjá!
(Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz,
Uram, irgalmazz!)