Találkozás a fiatalokkal az Eurázsia Egyetemen

Kedves Fiatalok!

1. Nagy örömmel találkozom veletek, és köszönöm e szívélyes fogadtatást. Külön köszöntöm ezen újonnan alapított és máris tekintélyes egyetem Rektor urát és vezetőit. Már maga a név is, Eurázsia Egyetem, sajátos küldetést jelez. E küldetés ugyanaz, mint nagy országotoké, mely mintegy összekötő kapocs Európa és Ázsia között: két kontinens, kultúrák, hagyományok és a századok során itt találkozott népcsoportok összekapcsolásának küldetése.

A ti hazátok ugyanis olyan ország, melyben a különféle népek együttélése és összhangja az egész világ számára beszédes jele lehet a minden embernek szóló meghívásnak: békességben, kölcsönös megértésben és egymást elfogadva, egymás folyamatos fölfedezésében, mindenki sajátos hagyományának megbecsülésében éljenek együtt. Kazahsztán a találkozás, az értékcsere, az újdonság földje; olyan föld, mely mindenkiben új fölismeréseket ébreszt, s megtanít arra, hogy a különbséget ne fenyegetésként, hanem gazdagításként éljék meg.

Ennek tudatában köszöntelek mindnyájatokat, kedves fiatalok. Baráti szívvel mondom mindegyikteknek: béke veletek, töltse el békesség a szíveteket! Érezzétek, hogy egy jobb világ építésére vagytok hivatottak. Legyetek a béke munkásai, mert jövője csak a békességben jól megalapozott társadalomnak van.

2. Amikor erre az útra készültem, föltettem magamnak a kérdést: vajon mit gondolhatnak a kazahsztáni fiatalok a római pápáról, s vajon mit kérdezhetnék tőlük? Ismerem a fiatalokat, s tudom, hogy alapvető kérdéseik vannak. Az első kérdés, amit szeretnétek föltenni nekem, valószínűleg ez: Szerinted, II. János Pál pápa, és az evangélium szerint, amit hirdetsz, ki vagyok én? Mi az én életem értelme? Mi az én rendeltetésem? A válaszom, kedves fiatalok, egyszerű, de rendkívüli jelentőségű: Íme, te Isten gondolata vagy, Isten szívének egy dobbanása vagy. Ha ezt állítom, ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben te végtelen érték vagy, Isten számára megismételhetetlen egyed vagy.

Így megértitek, kedves fiatalok, miért közelítek felétek ezen az estén tisztelettel és félelemmel, s miért tekintek rátok nagy szeretettel és bizalommal. Örülök annak, hogy találkozhatom veletek, akik a nemes kazahsztáni népből származtok, s tombol bennetek a fékezhetetlen szabadságvágy, mely határtalan, mint a sztyeppe, ahol születtetek. Különböző a sorsotok, mely nem mentes a szenvedéstől. Most egymás mellett ültök és barátnak érzitek egymást, nem azért, mert elfelejtettétek a rosszat, ami történelmetekben megtörtént, hanem mert jobban érdekel benneteket a jó, amit együtt tudtok majd megvalósítani. Megbékélésről ugyanis igazában csak akkor lehet szó, ha egy közös vállalkozásban nagylelkűen összeforrnak az emberek.

Legyetek tudatában annak a páratlan értéknek, amelyet egyenként birtokoltok, s ebben a meggyőződésben fogadjátok el egymást, de úgy, hogy együtt keresitek a teljes igazságot. Országotok megtapasztalta az ideológia gyilkos erőszakát. Meg ne történjék veletek, hogy most a semmi nem kevésbé romboló erőszakának prédái lesztek. Milyen fojtó üresség támad, ha az életben semmi nem számít, ha az ember nem hisz semmiben! A semmi a végtelennek – melyre a ti határtalan sztyeppétek oly nagy erővel utal – a tagadása. Annak a végtelennek a tagadása, melyre az emberi szív ellenállhatatlanul vágyódik.

3. Elmondták nekem, hogy a ti szépséges kazah nyelveteken az, hogy szeretlek téged, így hangzik: mien siené jakscs korejmen, amit egész pontosan így lehet lefordítani: jónak látlak és jó szemmel nézek rád. Az ember szeretete, de azt megelőzően az Isten ember és a teremtés iránti szeretete egy jóindulatú tekintetből születik. Egy olyan tekintetből, mely megláttatja a jót, és jó cselekvésre késztet: Isten látott mindent, amit alkotott, és íme, az nagyon jó volt – mondja a Biblia. Egy ilyen tekintet képessé tesz arra, hogy a valóságban létező minden pozitívumot befogadjon, és rávezet, hogy a felszínen túl meglássa minden ember szépségét és gazdagságát, akivel csak találkozik.

Önkéntelenül fölvetődik a kérdés: Mi teszi széppé és naggyá az embert? Íme, a válasz, amit mondok nektek: az embert Isten képmása teszi naggyá, amit magában hordoz. A Biblia szavai szerint az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Éppen ezért az emberi szív soha nem elégedett: mindig jobbat, mindig többet akar, mindent akar. Egyetlen véges dolog sem képes kielégíteni és megnyugtatni. Hippói Ágoston egyházatya mondta: Magadnak teremtettél minket, ó Uram, (...) tiéd a szívünk, és nyugtalan, amíg meg nem nyugszik Tebenned. Vajon nem ebből fakad-e az a kérdés, amit a ti nagy gondolkodótok és költőtök, Ahmed Jasszavi többször is ismétel verseiben: Mire való az élet, ha nem arra, hogy elajándékozzuk, és a Magasságbelinek ajándékozzuk oda?.

4. Drága barátaim, Ahmed Jasszavi e szavai nagy üzenetet hordoznak. Arra hívják föl a figyelmet, amit a vallásos hagyomány hivatásnak mond. Amikor Isten életet ad az embernek, feladatot bíz rá és választ vár az embertől. Az emberi életnek – viszontagságaival, örömeivel és fájdalmaival együtt – az a célja, hogy odaajándékozzák a Magasságbelinek. E kijelentés nem lebecsülése vagy tagadása az ember legnagyobb méltóságának, hanem sokkal inkább állítása: az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember arra hivatott, hogy Isten munkatársa legyen az élet továbbadásában és a teremtés fölötti uralkodásban.

A római Pápa éppen azért jött, hogy ezt elmondja nektek: van Isten, aki elgondolt benneteket és életet adott nektek. Ő személy szerint szeret titeket és rátok bízza a világot. Ő az, aki fölkelti bennetek a szabadság szomjúságát és a tudásvágyat. Engedjétek meg, hogy alázattal és nyíltan megvalljam előttetek a keresztények hitét: a Názáreti Jézus, Isten Fia, immár 2000 esztendeje emberré lett, eljött, hogy személyével és tanításával kinyilatkoztassa nekünk ezt az igazságot. Csak a vele, a megtestesült Igével való találkozásban találja meg az ember önmaga teljes megvalósulását és boldogságát. Maga a vallás, ha nincs benne Isten Fia – aki testvérünkké lett – fölfedezésének megdöbbentő tapasztalata és a Vele való közösség, egyre nehezebben érthető tantételek és egyre nehezebben elviselhető szabályok halmazává silányul.

5. Drága barátaim, ti magatok is tapasztaljátok, hogy semmiféle földi dolog nem képes teljesen megelégedetté tenni benneteket. Tudjátok, hogy a világ iránti nyitottság nem elég az élet utáni szomjúság csillapítására, s hogy a szabadság és a béke csak Attól származhat, aki végtelenül nagyobb nálatok, ugyanakkor családiasan közel van hozzátok.

Ismerjétek el, hogy nem vagytok a magatok urai, s táruljatok ki Őfeléje, aki szeretetből teremtett és méltósággal bíró, szabad és szép személlyé akar formálni titeket. Bátorítalak benneteket erre a bizakodóan nyitott magatartásra: tanuljátok meg, hogyan kell a csöndben meghallani Isten szavát, aki mindegyikünk bensőjében beszél; rakjatok mély és erős alapot életetek épületének; ne féljetek az elkötelezettségtől és az áldozattól, melyek ma nagy erőbefektetést követelnek, de a holnapi sikernek ezek a biztosítékai. Fedezzétek föl a rátok vonatkozó igazságot, s új távlatok fognak megnyílni előttetek.

Kedves fiatalok, ez a beszéd talán szokatlannak tűnik számotokra. Én azonban úgy látom, hogy a modern ember számára aktuális és lényeges. A modern ember ugyanis olykor azzal áltatja magát, hogy mindenható, mert nagyon fejlett a tudománya és bizonyos módon vezérelni képes a nagyon összetett technikát. Az embernek azonban van szíve is, s ha a gépeket az intelligencia vezérli, az életért a szív dobog! Éltető dolgokkal tápláljátok a szíveteket, engedjétek meg, hogy Isten belépjen életetekbe, s az Ő isteni világosságától az meg fog világosodni.

6. Azért jöttem el hozzátok, hogy bátorítsalak benneteket. Egy új évezred kezdetén vagyunk: jelentős korszak ez a világ számára, mert az emberek lelkében terjed a meggyőződés, hogy ilyen megosztottan nem lehet tovább élni az életet. Egyrészt napról napra könnyebbé válik a kommunikáció, másrészt sajnos egyre drámaibb módon tapasztalhatók a különbségek. Bátorítalak benneteket, hogy egy egységesebb világért dolgozzatok, s a mindennapi életben megújult szívvel tegyétek ezt.

Hazátok számít rátok, s a következő években sokat vár tőletek: nemzetetek sorsa arra fog fordulni, amerre döntéseitekkel fordítjátok. A holnapi Kazahsztán a ti arcvonásaitokat fogja magán viselni! Legyetek bátrak és erősek, és nem fogtok csalódni.

Kísérjen benneteket a Magasságbeli oltalma és áldása, akinek segítségét kérem rátok, szeretteitekre és egész életetekre!

II. János Pál pápa