Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
7
december
2025
Evangélium

Mt 3,1-12

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek elő az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Uram, irgalmas Istenem! Keresztelő János szava ma nekem szól: „Készítsétek az Úr útját!” Sokszor elnémul bennem a lelkiismeret hangja és nem lépek tovább a bűnbánat útján. Segíts, hogy az advent ne a megszokásról szóljon, hanem valódi indulás legyen számomra! Adj bátorságot a változáshoz, őszinte szívet a megtéréshez, és reményt, hogy érdemes folyton feléd közeledni! Gyújtsd meg bennem világosságodat, hogy őszinte bűnbánattal várjam Fiad eljövetelét! Tölts el Szentlelkeddel, hogy ne féljek a belső csendtől, ne meneküljek el a számomra kijelölt pusztából, hanem ott halljam meg a hangodat, amely új életre hív! Jöjj el, Uram! Szüless meg és élj bennem!
Elmélkedés

Elmélkedés

Milyen út vagyok?
A puszta némaságát megtöri egy hang. Nem ég felé törő harangszó, nem lüktető zene és nem is gépek zakatolása, hanem egy emberi kiáltás, egy prófétai szó: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Keresztelő János szava tömör, lényeget érintő, ugyanakkor mélyen emberi és emberi lelket ébresztő. A pusztában hangzik el, de nem marad a sivatag porában. E prófétai szó nem a sivatagi szélnek köszönhetően terjed, mégis messzire eljut és visszhangzik az emberi szívek pusztaságában, mindazok szívében, akik régóta nem hallották már Isten szavát vagy hallották ugyan, de nem figyeltek rá.
Advent 2. vasárnapjának üzenete nem kellemes ringatózás egy lelki bölcsőben, hanem az ébredésről, a lelkiismeret ébresztéséről szól. A próféta kíméletlenül szól: „Viperák fajzata!” – mondja a képmutatóknak, akik számára bizony kellemetlen lehetett ez a megszólítás. A megtérést nem lehet tovább halogatni, a bűnök sötétségét megtörik az adventi fények. Az adventi készület valódi értelme az, hogy engedem-e Istennek, hogy újra elindítsa bennem kegyelmének működését. A megtérés minden esetben újrakezdést jelent, egyrészt a bűnök megbánását, másrészt a reményteljes indulást.
Egy idős asszony, aki évtizedeken át templomba járt, mindig ugyanarra a helyre ült a szentmisén. Imádkozott, gyertyát gyújtott, igyekezett odafigyelni a szentmisén elhangzó tanításra, de mélyen belül azt gondolta, hogy Isten már nem vár tőle semmit. Egy nap – egy lelkigyakorlat alkalmával – a pap arról beszélt, hogy „minden életnek van gyümölcse, ha az ember Istenbe kapaszkodik”. Ez a mondat megérintette az asszonyt. Másnap elment gyónni, mintegy harminc év után először. A gyóntató atya így szólt hozzá: „Isten nem nézi, hány éve gyóntál utoljára, hanem örül, hogy most visszatértél.” Az asszony sírva fakadt. Sírt a bűnei miatt és sírt azért, mert megértette Isten irgalmát. A pusztába, a lelkének ürességébe kiáltó szó gyümölcsöt hozott, elérte célját, megérintette őt.
A megtérés minden esetben egy személyes út. A puszta mindig belül, a lelkünkben van: ott, ahol elfáradtunk, ahol elhalkul az imádság, ahol csupán megszokásból végezzük a szent dolgokat. Isten éppen ott, lelkünk mélyén akar megszólítani minket. János a közelgő Messiásra irányítja figyelmünket, aki a megtérés forrása, ő az, aki megszabadít minket bűneinktől.
Keresztelő János nem a Messiás volt, hanem annak hűséges hírnöke, előfutára. Mi tette őt naggyá? Talán nem szavai, hanem mélységes alázata: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30). János tudta, hogy nem ő a fény, de tanúságot tett a világba érkező Világosságról, Jézusról. Az adventi lelkület azt jelenti, hogy az életünkkel utat mutatunk másoknak a világ világossága felé.
Ma is szükség van előfutárokra, akik szavukkal, életükkel, alázatukkal és bátorságukkal másokat Jézushoz vezetnek. Kik napjaink előfutárai? Egy családapa, aki esténként együtt imádkozik feleségével és gyermekeivel. Egy diák, aki kiáll osztálytársa mellett, amikor kinevetik vagy gúnyolják. Egy idős ember, aki lelki nyugalommal és türelemmel hordozza keresztjeit. Ők mind-mind előfutárok, korunk Keresztelő Jánosai, akik nem a maguk dicsőségét keresik, hanem utakat nyitnak Isten felé.
Milyen út vagyok? Egy kanyargós, elhanyagolt ösvény? Vagy egy egyenes út, amely kész befogadni az Urat? Keresztelő János arra hív, hogy ne csak várjuk Krisztust – hanem készítsük is az útját. Most. A saját életünkben és a világban is.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Szent Ambrus püspök és egyháztanító

december 7.

AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Rómában tanult, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

Anton van Dyck: Szent Ambrus és I. Theodosius császár, XVII. sz.Anton van Dyck:
Szent Ambrus és I. Theodosius császár, XVII. sz.

374-ben Milánóban működött mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt. Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is. Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett. Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindég a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása.

Ambrus egyszer szembekerült a császárral, amikor az elrendelte a tesszaloniki vérengzést. Tesszalonikában meggyilkoltak egy gót parancsnokot, s ennek bosszújaként Theodosius hétezer embert gyilkoltatott meg. Amikor a szörnyű hír megérkezett Milánóba, a püspök kiközösítette a császárt, és fölszólította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, megjelent a templomban, hogy részt vegyen a misén. Ambrus elébe ment az előcsarnokba, és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván: "Úgy látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert magas állásod meggátol a belátásban... Merészelnéd imára kulcsolni a kezedet, amikor emberi vér csöpög róla? Menj csak, és vesd alá magadat a kiközösítésnek!" Amikor a császár azzal védekezett, hogy Dávid is vétkezett, a püspök így felelt neki: "Ha már a bűnös királyt utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!" A császár sírt dühében, és bosszúsan elment. 390 karácsonyán azonban a hatalmas császár vezeklő ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és az Egyházba való visszafogadást. Öt évvel később Ambrus mondta a császár ravatalánál a gyászbeszédet.

Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

Példája: tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

Bővebben

Választható olvasmányok

Ef 3, 8-12
Csodálatraméltó hivatás, hirdetni a pogányok között Krisztus felfoghatatlan gazdagságát.

Jn 10,11-16
A jó pásztor életét adja juhaiért.


Tovább a szentekhez