Magyar Katolikus Egyház

Amikor ez az ünnep nem vasárnapra esik, az evangélium előtt csak egy olvasmány van; bármelyiket választhatjuk az alábbi kettő közül

OLVASMÁNY Malakiás próféta könyvéből
Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek.
Ezt mondja az Úr, a mi Istenünk: „Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt szokás, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.”
Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.
Ez az Isten igéje.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Zsolt 23,7.8.9.10

Válasz: Az égi seregek Ura, * ő a dicsőség Királya. (Vö. 10. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Emeljétek föl fejeteket, kapuk, † táruljatok föl, örök kapuk, * és bevonul a dicsőség Királya.
Hívek: Az égi seregek Ura, * ő a dicsőség Királya.
E: Ki a dicsőség Királya? † Az Úr, a hatalmas és erős, * az Úr a harcban győzhetetlen.
H: Az égi seregek Ura, * ő a dicsőség Királya.
E: Emeljétek föl fejeteket, kapuk, † táruljatok föl, örök kapuk, * és bevonul a dicsőség Királya.
H: Az égi seregek Ura, * ő a dicsőség Királya.
E: Ki a dicsőség Királya? * A seregek Ura a dicsőség Királya.
H: Az égi seregek Ura, * ő a dicsőség Királya.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Zsid 2,14-18

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez.
Testvéreim!
A testvéreknek közös a testük és a vérük. Ebből Jézus is részt vállalt, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
Hiszen Jézus nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit.
Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek.
Ez az Isten igéje.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Evangélium

Lk 2,22-40

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te kicsinységedben is világosság vagy minden népnek! Add, hogy Simeon hitével tudjunk rád tekinteni és meglássunk téged az egyszerűségben, a csendben! Adj türelmet és nyitott szívet, hogy felismerjünk téged a mindennapokban, és segíts úgy élni, mint akik a világosság gyermekei vagyunk! Taníts minket Mária és József engedelmességére, Anna hűségére, Simeon örömére, hogy életünk valóban templommá, szent hellyé váljék számodra! Világosítsd meg lelkünket és vezess minket az örök üdvösségre!

Elmélkedés

A jeruzsálemi templom csendjét két idős ember hangja töri meg, Simeoné és Annáé, akik évtizedek óta várják Isten ígéretének beteljesedését. Ők azok, akik a reményt soha nem adták fel. A várakozás csendjébe érkezik meg Mária és József a kis Jézussal, hogy a törvény szerint bemutassák őt az Úrnak. Aki látszólag mindenben alárendeli magát a törvénynek, az valójában maga az Úr. Isten most emberként lép be oda, ahol őt évszázadok óta várták.
Simeon karjára veszi a gyermeket és ezt mondja: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram.” Ez a kijelentés nem a beletörődés szava, hanem a beteljesedett örömé. Simeon nem Jézus csodáit látja, nem a keresztet vagy a feltámadást, hanem a gyermeket. És ez elég számára, mert akinek van szeme meglátni a világosságot, a világ Urát a kisdedben, annak nincs szüksége több bizonyítékra, hogy e gyermekben a Megváltó jött el a világba.
Urunk templomi bemutatásának napja a látás ünnepe: meglátni a Megváltót ott, ahol más csak gyengeséget vagy egyszerűséget lát. Simeon és Anna példája arra tanít minket, hogy a hűséges, csendes élet Isten szemében felmérhetetlen érték. Isten ígéretei nem maradnak beteljesületlenek. Ha türelemmel és nyitott szívvel várjuk, meglátjuk a beteljesedést.
Jézus bemutatása az a pillanat, amikor a világ Megváltója először lép be Isten népének közösségébe. Innen indul el az a világosság, amely ma is be akarja ragyogni minden ember életét.
(c) Horváth István Sándor

Napi szent

Urunk bemutatása
(Gyertyaszentelő Boldogasszony)

február 2.

Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.

Ludovico Carracci: Jézus bemutatása a templomban, 1605 körül, Catalunya múzeum, Barcelona

Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.

Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.

Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
- fényt ad, világít a sötétben
- lángja barátságos fényt ad
- meleget ad
- önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
- lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.

A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani. Minap fiatalokkal beszélgettünk. Átgondolt műveltségük hátterével fejezték ki meggyőződésüket: elképzelhetetlen lenne világunk Isten teremtő, fenntartó, személyes szeretete nélkül. A modern fizika beláttatja velünk, mennyire titokzatos és mennyire önmagán túlra mutat maga az anyagvilág is, nem csak az ember (v.ö. Heisenberg bizonytalansági reláció, a mikro- és a makrokozmosz meghökkentő következetes arányossága, amely pont az emberben metsződik, stb.). Értelmetlen lenne Istent kihagyva szemlélni a valóság egészét. Azon is eltűnődtünk, hogy kultúránk korábbi rétegeiben mennyire egyetemesen ott van a fénynek, a világosságnak, a Napnak olyan fajta priorizálása, megcsodálása, amely azt sejteti, hogy a Nap jelképén át régebbi kultúrák, a pogány hellenista kultúra is valamiképpen Világ Világosságát kereste, tisztelte (Eknathon fáraó napkultusza, Mitras kultusz, a kereszt jele, mint a nap a világosság jelképe).
Amikor ma Urunk bemutatása ünnepén a Világ Világosságát ragadjuk meg, áldjuk és magasztaljuk Benne, akkor éppen a Tőle kapott fényben ismerjük el Krisztusban az Atya Küldöttét, a megváltó világosságába minket is belevonó Istenünket (2Kor 4,6). Ezért olyan megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánljuk, odaadjuk Neki, ahogyan ezen a napon a szerzetesek teszik a Szent Péter Bazilikában egy, a Pápa kezébe adott gyertya jelképében, vagy amint az elmúlt napokban a Teológiai Lelkipásztori Napok keretében határon innen és túlról papok, és elkötelezett világiak tették le Krisztus kezébe önmagukat, rábízottjaikat, és a jövőben őket felkeresőket a lelki vezetés szolgálatának mélységesen szent felelősségérzetében.

OLVASMÁNY Mal 3, 1-4
Az Ószövetségben Isten megígérte, hogy elküldi Küldöttét, az Uralkodót, a Szövetség Angyalát templomába. Ez a jövendölés Jézus bemutatásával vette kezdetét. Így a babiloni fogság után felépült templom méltósága messze felülmúlta Salamon templomának dicsőségét, mert Isten Fia látogatása szentelte meg.

vagy

SZENTLECKE Zsid 2, 14-18
Testünk a Szentlélek temploma. A sátán meggyalázta ugyan, amikor a bűnre csábította, de Urunk, Jézus Krisztus eljövetelével megszentelte. Magára vette emberi természetünket: "a bűn testében" jött el hozzánk, hogy kiengesztelje a nép bűneit, Istennek tetsző néppé, a Szentlélek templomaivá tegyen minket.

EVANGÉLIUM Lk 2, 22-40
A bemutatáskor egy jövendölés hangzott el, amely megdöbbentő: "Íme, sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben: Jel, Amelynek ellene mondanak." Előre jelezte a világ Üdvözítőjének sorsát, és jelzi, mit várhatunk mint Isten gyermekei ettől a világtól.

Egyetemes könyörgések
Kérjük, Testvéreim, hogy a mi Urunkban, Jézus Krisztusban minden ember felismerje a világ Világosságát.

Urunk, Jézus Krisztus, a szentmise áldozatban úgy jöjj el közénk, hogy felismerjünk Téged.
Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg Egyházadat, és add, hogy híveid az isteni élet fényében éljenek.
Urunk, Jézus Krisztus, egyesítsd népedet Szentlelked erejével, és adj nekik békességet.
Urunk, Jézus Krisztus, add kegyesen, hogy minél több szülő nevelje fiát az evangélium világosságának terjesztésére.
Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy életünk végén találkozhassunk Veled, és a mennyben örökre láthassuk fényességedet.

Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.

Tovább a szentekhez

Hozzájárulás sütik (browser cookies) kezeléséhez

Mal 3,1-4