Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
24
március
2026
Evangélium

Jn 8,21-30

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Uram, Jézus! Olykor én is úgy állok előtted, mint azok, akik nem értettek meg téged. Hallgatlak, de nem mindig értem meg tanításodat. Látlak, de nem ismerlek fel. Néha csak későn sejtem meg, hogy te vagy az, aki megszólítottál. Uram, ne engedd, hogy bűneimben maradjak! Ne engedd, hogy vakságom végleg elválasszon tőled! Nyisd meg a szemem, hogy meglássam a keresztben a te dicsőségedet, és ne rémület, hanem remény ébredjen bennem! Te vagy a szeretet hangja a szívemben. Ne engedd, hogy nélküled járjam tovább utamat! Légy velem a hitem gyengeségében is, mert nélküled nem juthatok az örök életre!
Elmélkedés

Elmélkedés

Az evangéliumban feszültség uralkodik. Jézus beszél, de nem értik. Jelen van, de nem ismerik fel. Figyelmeztet, de mintha meg sem hallanák. A farizeusok értetlenkednek: „Csak nem akarja megölni magát?” – miközben Jézus nem a halálvágyról, hanem isteni küldetéséről beszél: eltávozik ebből a világból, visszatér a mennybe, mert az útja az Atyához vezet. Ő más világból jött, más szempontokat képvisel, másként látja az emberi életet, mint mi, akik gyakran csak evilági logika szerint gondolkodunk.
Az igazi lényeg az, amit Jézus háromszor is hangsúlyoz: „meghaltok bűneitekben.” Nem fenyegetés ez, hanem fájdalmas ténymegállapítás. A bűn nem pusztán törvényszegés, hanem vakság, amely elzár bennünket Isten életétől. A bűnben maradni annyi, mint elszakadni a forrástól. De van kiút a bűnből: „Ha majd felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok”, s ez a kijelentés a megváltást hirdeti.
Jézus a saját kereszthaláláról beszél, arról az óráról, amikor mindenki elhagyja, mégis akkor válik világossá, hogy ő valóban az, akinek mondta magát. A Golgota lesz a felismerés helye. Ott derül ki, hogy ő nem egy megtévedt tanító, nem egy veszélyes szektavezér, hanem az Atyától hozzánk érkezett Megváltó, aki mindig azt cselekszi, amiben az Atya tetszését találja.
Mi most a nagyböjt útján a kereszt felé haladunk. Talán éppen ezekben a napokban kellene jobban elcsendesednünk, és megkérdezni magunktól: felismerem-e őt, mint Megváltót? Tudatosul-e bennem, hogy a bűn nem egyszerű gyarlóság, hanem létkérdés, amely elválaszthat Istentől?
A farizeusok ugyan nem értették meg Jézust, de az utolsó mondatban mégis felcsillan a remény: „E szavak után sokan hittek benne.” Van, aki meghallja szavát, felismeri őt napjainkban is. Közéjük tartozom?
(c) Horváth István Sándor
Napi szent