Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
23
november
2025
Evangélium

Lk 23,35-43

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.
Elmélkedés

Elmélkedés

Ki ad Krisztusnak hatalmat?
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, biztosan félreértenénk Krisztus királyságát. Jézus Krisztus a szívünk királya, az ő uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.
Ki ad Krisztusnak királyi hatalmat? Két evangéliumi történet vezet el bennünket a válaszhoz. Elsőként a csodálatos kenyérszaporítást érdemes felidéznünk. Miután az emberek jóllaktak az Úr által adott kenyérből, Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni” (Jn 6,15). A kenyéradásban ugyanis a nép a messiási idők jelét látta és azt gondolta, hogy Jézus a messiás-király. De ez csupán emberi elképzelés volt. Jézus nem királyi messiás, nem uralkodó. Ezért félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar ilyen király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák. Elutasítja azt a királyságot, amit az emberek akarnak neki adni.
A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése. Nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette őt a sátán. Két sikertelen próbálkozást követően harmadik kísértésként egy magas hegyre viszi fel őt az ördög, és felvonultatja szeme előtt a világ minden országát (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. A sátán uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon. Jézus ezt mondja: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10). Jézus tehát elutasítja azt a királyságot, amit a sátán akar neki adni, miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.
Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat.
A mai ünnep evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítéséről szól. A katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból nevezik őt királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók királya” felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen uralkodó, milyen király ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába „állampolgárságot” a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak, akik bűnbánattal közelednek hozzá.
A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot, mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg, hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessük őt királyi útján a menny felé.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Szent Kelemen pápa és vértanú

november 23.

Kelemen a római püspöki székben Szent Péter harmadik utódja volt (92—101). Iréneusz 185 körül azt írja, hogy Kelemen még látta és hallotta az apostolokat. Szent Pál mint munkatársát említi a filippiekhez szóló levélben (4, 3). Híres Szent Kelemennek az a levele, amelyet a viszálykodó korintusi egyháznak írt. Ez a legrégibb bizonyítéka annak, hogy a római püspök Szent Péter tekintélyével intézkedett más egyházak ügyeiben is.

Szent Kelemen pápa és vértanúSzent Kelemen pápa és vértanú

Pápasága alatt a korintusi egyházban zavargások támadtak, azért a béke és egyetértés érdekében dogmatörténetileg nagyon fontos levelet írt.

Passiója szerint, amelyet a 4. században írtak, Traianus császár a Krím-félszigetre Chersonesosba száműzte, ahol sok kereszténnyel együtt márványbányában dolgozott, végül a tengerbe fojtották, 101-ben.

Miután vértanú lett, a legenda szerint a tenger több mérföldre visszahúzódott, hogy a hívek a holttestét kivihessék a szárazra. A hullámok mint márvány mauzóleum vették körül a szent testét. Holttestét Szent Cirill és Metód vitték vissza Rómába.

Példája: Teremts a környezetedben békét és egyetértést!

Bővebben

Vértanúk miséje, 312. vagy lelkipásztorok, pápák miséje, 316.

Kegyelmi ajándékáról beszél a szentmise Kezdőéneke:
Kiválasztotta és főpapjává szentelte őt az Úr,
megnyitotta kincstárát
és elhalmozta őt kegyelmével.

Választható olvasmányok

1Pt 5, 1-4
Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját!

Mt 16, 13-19
Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a sziklára építem Egyházamat.


Tovább a szentekhez