Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
29
december
2025
Napi olvasmányok

1Jn 2,3-11

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből
Aki szereti embertestvérét, az világosságban él.
Szeretteim!
Abból tudjuk meg, hogy megismertük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs meg benne az igazság. Aki viszont megtartja tanítását, az tökéletesen szereti Istent, Ebből ismerjük meg, hogy Jézusban élünk. Aki azt állítja, hogy benne él, annak úgy kell cselekednie, ahogyan ő cselekedett.
Szeretteim! Nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől fogva kaptatok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok. De új parancsnak is nevezhetem, amely Jézusban és bennetek vált valósággá. Mert oszladozik a sötétség, és már ragyog az igazi világosság.
Aki azt állítja, hogy világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig sötétségben él. Aki szereti testvérét, az világosságban él, és annak élete nem botránkoztat meg bennünket. De aki gyűlöli testvérét, az sötétségben él. Sötétségben jár, és nem tudja, merre visz útja, mert a sötétség megvakította szemét.
Ez az Isten igéje.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Zsolt 95,1-2a.2b-3.5b-6

Válasz: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ! 11 a. vers.
Előénekes: Énekeljetek az Úrnak új éneket, * minden föld az Úrnak énekeljen.
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, * napról napra hirdessétek üdvösségét.
Hívek: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
E: Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, * és csodatetteit minden népnek.
H: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
E: Az Úr az ég alkotója, † színe előtt fönség és méltóság, * hatalom és fényesség szentélyében.
H: Vigadozzanak az egek, * örvendjen az egész világ!
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Evangélium

Lk 2,22-35

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.” Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Karácsony ünnepén a jászolban feküdtél, most pedig belépsz a templom csendjébe, ahol Simeon felismer téged, minden ember Üdvözítőjét. Taníts engem is úgy várakozni, mint Simeon: kitartó hittel, nyitott szívvel, a Szentlélektől vezetve! Add, hogy minden nap felismerjelek a találkozásokban, a szentmisében, a csendben! Ha nehézségek jönnek, adj bátorságot Mária példájára! Tölts el engem világosságoddal, hogy átragyogjon rajtam mindazok felé, akikkel találkozom!
Elmélkedés

Elmélkedés

Karácsony ünnepének fénye még körülvesz bennünket, de a liturgia már továbbvezet minket a hit és az öröm útján. Jézus nem marad a jászolban, a Gyermek növekszik, Mária és József elindulnak vele Jeruzsálembe, hogy a mózesi törvény előírása szerint bemutassák őt az Úrnak. A templomban találkoznak Simeonnal, aki egész életében erre a pillanatra várt. Ő már idős, szeméből hála tükröződik, mert felismeri, hogy a gyermek, akit most a karjába vehet, maga az Üdvözítő.
Simeon mondatai megrázóan szépek: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram” – mintha életének minden értelme ebben az egy találkozásban összpontosulna. Ez az a pillanat, amikor a hit valósággá válik, a remény beteljesedik. Most már véget érhet élete, mert teljessé vált annak köszönhetően, hogy megérhette a Megváltóval való személyes találkozást. Ilyen az igazi istenkapcsolat: amikor észrevesszük, hogy Isten jelen van a mindennapjainkban. Simeon arra tanít, hogy merjünk várakozni, látni és hinni még akkor is, ha az ígéretek beteljesedése nem azonnali.
A karácsony utáni napokban is Isten jelenlétében élünk. Most az a feladatunk, hogy felismerjük őt a szentségekben, az imában, az embertársakban, és merjük a karunkba venni, mint Simeon, hittel, örömmel és mély alázattal. Most az a küldetésünk, hogy tanúságot tegyünk Jézusról, a világ Megváltójáról.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Becket Szent Tamás püspök és vértanú

december 29.

Becket Szent Tamás 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emírnek volt a lánya.

Becket Szent Tamás püspök és vértanúBecket Szent Tamás püspök és vértanú

Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták. A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)

A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek. Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték.

Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. 1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté. Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után még egyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Példája:
kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

Bővebben

Választható olvasmányok

2Tim 2,8-13;3,10-12
Az üldzésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.

Mt 16, 24-27
Aki elveszíti életét érettem, megtalálja azt.

Istenünk, ki Szent Tamás püspöködnek és vértanúdnak megadtad, hogy az igazságért életét áldozhatta, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy ezen a földön Krisztusért elveszítsük és az égben megtalálhassuk életünket!

Tovább a szentekhez