Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
Evangélium

Mt 9,35 – 10,1. 6-8

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz szegényes emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink térítettek le minket az útról, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!
Elmélkedés

Elmélkedés

Jézus születésének ünnepére készülünk az advent folyamán. Várjuk, hogy a Megváltó újra belépjen a világba, s életünkbe. Az Úr érkezése, újbóli eljövetele örömhír az emberiség számára, amelyről a keresztény ember nem hallgathat, hanem el kell mondania azoknak, akik reményvesztettek, zsákutcába futott az életük vagy csalódottak. Hirdetnünk kell nekik ezt az örömhírt, mert ők is szomjazzák az igazságot, ők is keresik életük értelmét és célját és az ő életükbe is fordulatot hozhat Isten irgalmának és a megváltásnak megtapasztalása. Napról napra közelebb kerülünk a Megváltó érkezésének eseményéhez. Az irgalmas mennyei Atya azért küldi el Fiát a világba, hogy megmutassa: nem hagy magunkra minket a bűn elleni küzdelemben és nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra kerüljünk. A Megváltó küldetése az „elveszett juhokhoz” szól, azaz a bűnös emberekhez. Ő vezet vissza minket a mennyei Atyához, ahol újra átélhetjük a megbocsátás gyümölcsét: Isten szeretetében élhetünk. Tehát helyreáll az a kapcsolat, amit a bűn tönkretett. Itt leljük meg tehát adventi örömünk okát, hiszen az irgalmas Isten keres bennünket és ránk fog találni.
Miként egykor örömmel indult a tizenkét tanítvány és szolgáltak az Úr nevében, úgy induljunk mi is, és hirdessük: közeledik a Megváltó.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Xavéri Szent Ferenc áldozópap

december 3.

Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.

Xavéri Szent Ferenc áldozópapXavéri Szent Ferenc áldozópap

FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett. Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben

Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

Bővebben

Választható olvasmányok

1Kor 9, 16-19. 22-23
Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

Mk 16, 15-20
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!


Tovább a szentekhez