Szent VII. Gergely pápa

SZENT VII. GERGELY pápa, Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt. Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett.

Szent VII. Gergely pápaSzent VII. Gergely pápa

Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.

Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt.

1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen.

Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.

Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Példája: Lehet, hogy nem látod utad eredményét, utadat akkor is következetesen kell járnod!

A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem – mondja Jézus. De vajon mi is elmondhatjuk majd életünk végén hasonló, de nem túlzott magabiztossággal, hogy teljesítettük küldetésünket? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk, és add kegyelmedet, hogy megtegyük akaratodat.

Bővebben

Választható olvasmányok

ApCsel 20, 17-18a. 28-32. 36
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek elöljárókul.

Mt 16, 13-19
Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.


Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító

Május 25-én Beda Venerabilisra, tiszteletre méltó Béda angolszász bencés szerzetesre emlékezik az Egyház. Egész életét kolostori környezetben élte le. Tudományos, történeti és teológiai műveket írt.

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanítóTiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító

673-ban született az észak-angliai Northumbria királyságban. Korán árvaságra jutott; oblátusként szentéletű, tudós bencés apáthoz, Biscop Benedekhez került, aki négy évvel korábban alapította a wearmouthi Szent Péter kolostort. Béda tíz évesen Jarrow-ba, az újonnan alapított Szent Pál kolostorba került. Itt lett bencés szerzetes. E kolostorok gazdag könyvtárukkal Béda idején a tudomány híres központjává váltak.

692-ben, 17 éves korában diakónussá szentelték. A kolostori iskolában tanított. Legelső írásai tanítványai számára készültek: egy nyelvtan, valamint egy helyesírási és verselési tankönyv. Természettudományi tanulmányokat folytatott; földrajzi és csillagászati munkákat is írt.

Harmincéves korában szentelték pappá. Imádság, vezeklés, zsolozsmázás és a tudomány művelése töltötte ki idejét. Kora minden tudományát elsajátította. A gregorián zenével is foglalkozott. Tudott latinul, görögül és héberül. A koraközépkor legnagyobb hatású teológusa lett. Jelentős szerepe volt a szentírástudomány fejlődésében. Közel harminc éven át a Szentírás tanulmányozásának és tanításának élt. Negyvenhat munkát írt. Elsőként ő fordította le angolszász nyelvre Szent János evangéliumát.

Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyházi története) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentősen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. Megírta az első angol szentek, továbbá versben Szent Cuthbert és a kolostor első apátjainak életrajzát.

Nagy tiszteletnek örvendett. A korszak legnagyobb tanítója volt. Anglia megtérése, amelyet Canterburyi Ágoston 597-ben indított el, az ő életében ért véget, amikor Wilfried az utolsó dél-szászországi pogányt is megkeresztelte 686-ban.

A János-evangélium fordításának befejezése után halt meg 735. május 25-én, nagycsütörtökön Jarrow-ban; ott temették el. A XIV. században földi maradványait a durhami székesegyházban Cuthbert csontjai mellé helyezték. Béda koporsóját később a székesegyház nyugati felében lévő Galilea-kápolnába vitték. Sírja ma is itt látható.

Szent Béda ünnepét 1899-ben, XIII. Leó pápa kezdeményezésére fölvették a római naptárba, május 27-re. 1969-ben áthelyezték május 25-re. XIII Leó egyháztanítónak (doctor ecclesiae) minősítette. Már a IX. századtól hozzáillesztették nevéhez a Venerabilist, noha a Katolikus Egyház csak több mint ezer év múlva, 1935-ben avatta szentté.


Istenünk, ki Szent Béda áldozópapot arra választottad, hogy tudományával megvilágítsa Egyházadat, kérünk, add meg híveidnek, hogy az ő bölcsessége az igaz útra vezessen, érdemei pedig segítsenek minket. Ámen.

Pazzi Szent Mária Magdolna szűz

Pazzi Szent Mária Magdolna (Firenze, 1566. április 2. +Firenze, 1607. május 25) 16. század nagy misztikusai közé tartozik, liturgikus ünnepe május 25,-én van.

Pazzi Szent Mária Magdolna
Pedro de Moya (1610–1660) festményénPazzi Szent Mária Magdolna
Pedro de Moya (1610–1660) festményén

A külvilág szeme elől rejtetten, látszólag minden eredmény nélkül élt, de a kegyelem a nagy kármelita reformátorok és védőszentje, Sziénai Szent Katalin lelki testvérévé tette őt. Misztikus élményei leginkább ez utóbbival mutatnak rokonságot.

Pontos följegyzések maradtak a következőkről: 1585. március 24-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján Szent Ágoston megjelent neki, és a szívébe írta e szavakat: „Verbum caro factum est!” Április 15-én lelkébe kapta a stigmákat, 28-án misztikus eljegyzése volt: Krisztus gyűrűt húzott az ujjára; május 21-én kapta a parancsot, hogy böjtöljön, és csak öt órát aludjon naponta. Június 8-án egy nyolc napig tartó elragadtatás-sorozat kezdődött. Minden nap a tercia idején eljött hozzá a Szentlélek tűz, víz, galamb vagy oszlop alakjában. 16-án, Szentháromság vasárnapján kezdődött az ötéves próbatétel, amelyet Magdolna „az oroszlánok barlangjának” nevezett. 1590 húsvétján az Úr arra kérte, nyújtsa meg a nagyböjtöt pünkösdig, s ennek végeztével kapta vissza az érzékelhető vigasztalásokat.

Az Egyház iránti szeretet volt számára a Krisztus iránti misztikus szerelem földi kifejezési formája. A megváltó Vért, amelyet Krisztus egész testéből ontott az Egyházért, ajánlja föl Magdolna is, hogy megújuljon az Egyház: hogy a papok ismét a világ világossága legyenek, hogy a nővérek ne az ostoba szüzek közé tartozzanak, hogy a hitetlenek térjenek meg az egy akolba, s hogy a hívőket egészen átitathassa a megváltó vér.

A Szentlélek ajándékairól

Látlak téged, Isten, Ige és Lélek, és értem, hogy végtelen bölcsességgel, örök jósággal teremtményedet keresed, mintha nem volna semmi más dicsőséged, semmi más örömed, mint a te – gyakran oly hitvány – teremtményed. Ez a Lélek a te horgod, amellyel meg akarod ragadni, a Lelket befogadó szív pedig az a csipkebokor, amely Mózes előtt lángolt, de el nem égett. Tiszta vágyban ég, hogy téged ne érjen semmi sértés, és elég a vágytól, hogy hódoljanak előtted...

Ó Ige..., édes szelídséggel közeledsz mindenkihez, azon fáradozol, hogy mindenki készségesen fogadja a Szentlélek ajándékát. Fülbemászó dallamot énekelsz, szelíden sírsz, sírva is ujjongasz, és azt kutatod, hogyan készíts fel mindenkit a Lélek ajándékának befogadására...

Ó Lélek, aki az Atyától és az Igétől származol, te oly édes szelídséggel áradsz a lélekbe, hogy nagyságát csak kevesen sejtik meg és értékelik; te öntöd a lélekbe az Atya hatalmát és Fiacskája bölcsességét. Az így hatalmassá és bölccsé vált lélek már alkalmas arra, hogy téged magában hordozzon..., és úgy éljen, hogy kedve találd benn, és többé el ne hagyd őt.

Pazzi Szent Magdolna, Revelatione e intelligentie Op. 4,64