áldozópap (1859-1898)
Annayába ment, ahol belépett a maronita rendbe, felvéve a Charbel
nevet. Teológiai tanulmányait a Szent Kobriánusz és Jusztina
monostorban végezte Batrounban.
1859. július 23-án szentelték pappá Bkerkyben. Ezt követően 16 évet élt
Annayában, ahonnan 1875-ben átment a rend Szent Péter és Pál
kolostorába.
Életét igazi remeteként és szentként élte, az imádságnak és
szentségimádásnak szentelve idejét. A kolostort, ahol 23 évig élt, igen
ritkán hagyta el. 1898. december 16-án hirtelen rosszul lett szentmise
közben, december 24-én hunyt el. Annayában temettél el a monostor
temetőjébe.
Néhány hónappal a halála után ragyogó fényességet láttak sírja körül.
Testét, amely vérzett és verejtékezett, áthelyezték egy különleges
koporsóba. Zarándokok ezrei özönlötték el a monostort, közbenjárásáért
imádkozva, amelynek köszönhetően számos gyógyulás történt és sokan
találtak lelki vigaszra.
1925-ben XI. Piusz kezdeményezte boldoggá- és szenttéavatását. 1950-ben
az eljárás során felnyitották koporsóját. Amelyben teljes épségben
találták meg testét. Ezt követően megsokszorozódtak a csodás
gyógyulások, s sírjához különböző vallások híveinek sokasága
zarándokolt közbenjárását kérve.
A csodák túlnyúltak Libanon határain, s ez az egyedülálló jelenség
erkölcsi megújulást hozott, visszatérést a hithez, s a lelki értékek
újjáéledését.