A középkor nagy misztikus szentje. Bingeni Szent Hildegárd Clairvaux-i Szent Bernát mellett világossága volt századának.
Bingeni Szent Hildegárd apátnő és egyháztanítóHildegárd 1098-ban született a Rajna-vidéki Vermersheim családban, melynek neve ma is él Bermersheim falu nevében. A korabeli szokásoknak megfelelően nagyon fiatalon, nyolc éves korában került a bencés apácák közé, miután szülei az apácák nevelésére bízták őt. Tizenöt évesen önként Istennek ajánlotta életét. 1150-ben akarata ellenére apátnővé választották, amikor a közösség átköltözött a bingeni Rupertsbergbe. Hildegárd gyenge alkata és betegsége miatt is tiltakozott a választás ellen, betegsége még a járásban is akadályozta.
Lélekben azonban erős volt. „A 12. század csodájának” hívták – nemcsak életszentsége, hanem tudománya miatt is. A természettel és a gyógyítással foglalkozó írásai miatt „az első német tudósnőnek és orvosnőnek” is szokták nevezni. Mestere az Isteni Bölcsesség volt, lelkében egy benső világosság árnyékát szemlélte, neki tulajdonította a teológiában, a medicinában és a zenében szerzett ismereteit. Költeményei és dalai művészi alkotóerejéről tanúskodnak. A muzsika a vérében volt, Az erények körtánca címmel szerzett daljátékot.
Negyven éves korától kezdte lejegyezni látomásait. III. Jenő pápa kijelentette, hogy nem talál bennük semmit, ami ellentétes volna az egyház tanításával. Írásai közül a legjelentősebb misztikus-látomásos trilógiája: Az Úr utainak ismerete (dogmatikus tartalmú), Az érdemszerzés könyve (erkölcstannal és erényekkel foglalkozik) és Az isteni művek könyve (a misztikus kozmológiát tárgyalja). Látnoki adottsága miatt „a német prófétanő” nevet kapta, ami nem annyira a jövendőmondást, mint a jelen események megértését jelentette. Éppen ebből fakadt sok fájdalma, vajúdása, mert különleges látása következtében egészen más tanácsokat kellett adnia, mint amilyeneket az emberek vártak tőle.
Hildegárdot egyre többen keresték fel bonyolult, nehéz ügyekben jó tanácsért: papok és püspökök küldöttei, világi nagyságok követei és egyszerű emberek. Több száz a ránk maradt levelek száma, amelyeket Hildegárd a hozzá tanácsért fordulóknak, vagy olyanoknak írt, akiknek Isten általa üzent. Leveleit pápák, hercegek és püspökök olvasták. Tennie kellett, hogy kora legnagyobbjai lelkiismeretéhez szóljon.
Amikor Szent III. Jenő pápa Trierben tartózkodott, zsinaton, egy szakértőkből álló bizottságot küldött Hildegárdhoz. A bizottság vezetője, Albero püspök a következő jelentést tette: „Egy szenttől jöttünk vissza. Ez az apáca minden földi mérték fölött áll. Értelme, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való.” A pápa megkérdezte: „Gyakorolja a szeretet cselekedeteit?” – „Úgy bánik a nyomorékokkal és koldusokkal, mintha az anyjuk lenne.” – „Alázatos lélek?” – „Nem fukarkodtunk a próbatétekkel, hogy megpróbáljuk alázatosságát, de életünkben sehol nem találkoztunk nagyobb alázatossággal. De az alázatosság olyan méltósággal és fenséggel párosult benne, hogy olykor a legszívesebben térdet hajtottunk volna előtte, hogy a tiszteletünket méltó módon kifejezzük!” Ekkor Clairvaux-i Szent Bernát fénylő szemekkel, nagyon határozottan így szólt: „Amit hallottunk, az Isten üzenete. Ezekben a nehéz időkben Isten egy szegény kolostori cellában világosságot gyújtott, hogy vigasztaljon és utat mutasson. Szentatyám, a te feladatod arról gondoskodni, hogy ez a világosság véka alatt ne maradjon!”
Hildegárd hosszú utakat tett meg, háromszor hagyta el kolostorát. Járt Svábországban, Franciaországban, a Mosel folyó mentén egész Lotharingiáig, a Rajna mentén pedig eljutott egészen a Ruhr vidékéig. „,Az élet igéit” hirdette a papságnak, a püspököknek, a szerzeteseknek és a népnek. Vigasztalt, bátorított, keltegette a lelkiismereteket, bűnbánatra indította a lelkeket, és békét közvetített. A nép köréből férfiak és nők keresték fel a rupertsbergi kolostort, amely menedékhely lett a rászorulók számára.
Ezt írták, mondták Hildegárdról: „A szívében olyan szeretet lángolt, amelyből senki emberfia nem volt kizárva.” „Szeretetből mindenki szolgálója lett, állandóan készen arra, hogy a pillanat hívását kövesse… úgyhogy elmondhatta az apostollal: mindenkinek mindene lettem, hogy mindeneket megnyerjek.”
Egy évvel a halála előtt Hildegárd közel került a kereszthez, ahogy ez Isten minden szolgájával megtörténik. Egy ifjú lovag, akit a mainzi érsek kiközösített, Hildegárd kolostorában keresett menedéket. Az apátnő és egy pap színe előtt bűnbánatot tartott, és a szentségeket felvéve halt meg. Hildegárd elrendelte, hogy a kolostor temetőjében temessék el. Akkor az érseki kancellária, ahol az ifjút mint kiközösítettet tartották számon, követelni kezdte, hogy vegyék ki a sírból holttestét és ássák el a temetőn kívül, mert nem méltó arra, hogy megszentelt földben, a hívők között nyugodjék. Hildegárd következetesen tiltakozott a halott háborgatása ellen. Végül a mainzi prelátusok az „engedetlen” apátnőt nővéreivel és kolostorával együtt interdiktum alá helyezték. Elvitették a kolostorból az Oltáriszentséget, a harangokat nem húzhatták meg, és elhallgatott a zsolozsma is. Hildegárd sok harc után ezt írta az érseknek: „Kaptam egy látomást: jobb nekem, ha emberek kezébe esem, mintha megszegem az én Istenem parancsát.” Hosszas tárgyalásokra és befolyásos emberek közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy az érsek végül feloldja az interdiktumot.
Nem sokkal ezután, 1179. szeptember 17-én Hildegárd hosszú, fáradságos útja után megtérhetett az örök hazába.
Halála után a bencés renden belül tisztelték, sírjához zarándokok jártak, és a 13. századtól a hagiográfiában szentként tartják számon. A hivatalos szentté avatást többször is elindították, de az eljárás a lezárásig nem jutott el. A bencés rend 1916. szeptember 17-én vette fel ünnepét naptárába. 1979-ben, Hildegárd halálának 800. évfordulóján II. János Pál pápa úgy emlékezett rá, mint szentre és prófétára. XVI. Benedek pápa liturgikus tiszteletét, amely addig a bencés rendre és a német nyelvű területekre korlátozódott, 2012-ben kiterjesztette az egész egyházra, majd egyháztanítóvá avatta.
„A nők jelentősen hozzájárulhatnak a teológiához, mivel nagy érzékenységgel és intelligenciával tudnak Istenről és a hit misztériumairól beszélni. Mindenkit, aki e területen tevékenykedik, arra bátorítok, hogy mély vallásos lelkülettel, imádsággal folytassa munkáját a középkori misztikus hagyomány és annak csodálatos képviselői, például Bingeni Szent Hildegárd nyomán, aki a legnevesebb középkori misztikusok egyike volt. Látomásaival a Szentírás tanításait magyarázta, az élet különböző helyzeteire alkalmazva azokat. A következetes keresztény életvitelre és elkötelezettségre buzdított. Misztikus látomásai gazdag teológiai tartalmúak; az üdvtörténet legfőbb eseményeire vonatkoznak, szimbolikus, költői nyelvezettel bemutatva azt.”
(XVI. Benedek pápa)
Istenünk, te Bingeni Szent Hildegárdnak erőt adtál, hogy mindhalálig kövesse a szerény és alázatos Krisztust. Közbenjárására segíts, hogy hivatásunkban hűségesen kitartsunk, és eljussunk a tökéletességre, amelyet megmutattál nekünk szent Fiadban, Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító