A kafarnaumi százados.
1Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.
2Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.
3Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.
4Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki,
5mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.”
6Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj.
7Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.
8Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.”
9Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!”
10A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.
A naimi ifjú.
11Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.
12Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.
13Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
14Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
15Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának.
16Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!”
17Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.
Keresztelő János követsége.
18Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát
19és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”
20A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”
21Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.
22Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.
23Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Jézus tanúsága Jánosról.
24Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?
25Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik.
26Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27Róla mondja ugyanis az Írás:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat.
28Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.”
29Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.
30Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.
A nép vezetőinek konoksága.
31(Az Úr így folytatta:) „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?
32Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:
Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok.
33Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.
34Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!
35A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.”
A bűnös asszony.
36Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,
38sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.
39Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: „Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony.”
40Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester”– felelte az.
41„Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
42Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?”
43„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, válaszolta.
44Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.
45Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat.
46Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.
47Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.”
48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”
49Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”