A hét diakónus kiválasztása
1Azokban a napokban ahogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy az özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi alamizsnaosztáskor.
2Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok sokaságát, és így szóltak: „Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, és közben elhanyagoljuk Isten igéjét.
3Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Lélekkel és bölcsességgel eltelt férfit, és bízzuk rájuk ezt a feladatot.
4Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”
5Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antiókhiai prozelitát.
6Az apostolok elé állították őket, és azok pedig miután imádkoztak felettük, rájuk tették a kezüket.
7Isten igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, még a papok közül is igen sokan hódoltak meg a hitnek.
István letartóztatása
8István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép körében.
9Felléptek azonban néhányan a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról elnevezett zsinagógából, valamint a kilikiaiak és az ázsiaiak zsinagógájából, és vitába szálltak Istvánnal.
10Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.
11Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.”
12Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték.
13Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél.
14Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.”
15Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.