Első ének az Úr szolgájáról: 42,1-9

¹Íme, az én szolgám, akit támogatok,

Első ének az Úr szolgájáról: 42,1-9

választottam, akiben kedvem telik.

Első ének az Úr szolgájáról: 42,1-9

Kiárasztom rá lelkemet,

Első ének az Úr szolgájáról: 42,1-9

igazságot visz majd a nemzeteknek.

²Nem kiált, nem emeli fel a hangját,

és nem hallatja az utcán.

³A megroppant nádszálat nem töri össze,

és a pislákoló mécsbelet nem oltja el;

hűségesen elviszi az igazságot.

⁴Nem lankad el, és nem roppan össze,

míg igazságot nem tesz a földön.

Az ő tanítására várnak a szigetek.

⁵Ezt mondja az Isten, az Úr,

aki az eget teremtette és kifeszítette,

aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad;

aki leheletet ad a rajta levő népnek,

és lelket a rajta járóknak:

⁶„Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban,

és fogom a kezedet;

megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek,

a nemzetek világosságává,

⁷hogy megnyisd a vakok szemét,

kihozd a börtönből a foglyokat,

a tömlöcből a sötétségben ülőket.

⁸Én vagyok az Úr, ez az én nevem;

és dicsőségemet nem adom másnak,

sem dicséretemet a bálványoknak.

⁹A régebbi dolgok, íme, elérkeztek;

most újakat hirdetek:

mielőtt kisarjadnának,

tudatom veletek.”

A Babilonból való szabadulás ígérete: 42,10-44,23

Győzelmi ének

¹⁰Énekeljetek az Úrnak új éneket,

A Babilonból való szabadulás ígérete: 42,10-44,23

Győzelmi ének

dicséretét a föld végéről,

A Babilonból való szabadulás ígérete: 42,10-44,23

Győzelmi ének

ti, akik a tengerre szálltok,

A Babilonból való szabadulás ígérete: 42,10-44,23

Győzelmi ének

s mindazok, amik azt betöltik,

A Babilonból való szabadulás ígérete: 42,10-44,23

Győzelmi ének

a szigetek és azok lakói!

¹¹Zengjen a puszta és városai,

a falvak, ahol Kedár lakik;

ujjongjanak a kőszikla lakói,

a hegyek tetejéről kiáltsanak!

¹²Adjanak az Úrnak dicsőséget,

és dicséretét a szigeteken hirdessék!

¹³Az Úr, mint a hős, kivonul,

mint harcos, felszítja indulatát;

felrivall és csatakiáltást hallat,

ellenségei felett diadalmaskodik.

¹⁴„Régóta hallgattam,

némán türtőztettem magam;

de most nyögök, mint a szülő asszony,

zihálok és lihegek egyszerre.

¹⁵Pusztává teszek hegyeket és halmokat,

minden füvüket kiszárítom;

szigetekké teszek folyamokat,

és tavakat kiszárítok.

¹⁶Vakokat vezetek olyan úton,

melyet nem ismernek,

és ismeretlen ösvényeken járatom őket;

a sötétséget világossággá teszem előttük,

és a göröngyös helyeket egyenessé.

Ezeket a dolgokat teszem velük,

és nem hagyom el őket.”

¹⁷Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek,

akik a bálványban bíznak;

akik így szólnak az öntött szobrokhoz:

„Ti vagytok a mi isteneink.”

Izrael, Isten vak és süket szolgája

¹⁸Süketek, halljatok!

Izrael, Isten vak és süket szolgája

Vakok, nézzetek és lássatok!

¹⁹Ki vak, ha nem az én szolgám?

Ki olyan süket, mint követem, akit küldök?

Ki olyan vak, mint megbízottam,

és olyan vak, mint az Úr szolgája?

²⁰Sokat láttál, de nem ügyelsz rá;

nyitva van a füled, de nem hallasz.

²¹Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt,

hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.

²²De kirabolt és kifosztott nép ez:

megbilincselték a börtönökben mindnyájukat,

és fogházakba dugták;

prédává lettek, és nincs megmentő,

zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: „Add vissza!”

²³Ki fogja fel ezt fülével közületek,

ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?

²⁴Ki adta zsákmányul Jákobot,

és Izraelt a prédálóknak?

Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk?

Nem akartak útjain járni,

és nem hallgattak tanítására.

²⁵Ezért kiöntötte rá haragjának hevét

és a kemény harcot;

lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg,

felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.