¹Így szól az Úr felkentjéről, Küroszról:

„Megfogtam a jobbját,

hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte,

és a királyok derekán megoldjam az övet,

hogy kitáruljanak előtte az ajtók,

és ne maradjanak zárva a kapuk.

²Én előtted megyek,

és a hegyeket elegyengetem;

ércajtókat török össze,

és vaszárakat verek le.

³Neked adom a sötétség kincseit

és a rejtekhelyek drágaságait,

hogy megtudd: én vagyok az Úr,

aki neveden szólítottalak, Izrael Istene.

⁴Szolgámért, Jákobért,

és Izraelért, a választottamért

szólítottalak neveden.

Nagy nevet adok neked, noha nem ismertél.

⁵Én vagyok az Úr, és senki más,

rajtam kívül nincs Isten!

Felövezlek téged, noha nem ismertél,

⁶hogy megtudják napkelettől napnyugatig:

senki sincs rajtam kívül,

én vagyok az Úr, és nincsen más!

⁷Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget,

én szerzek jólétet, és teremtek bajt;

én, az Úr, cselekszem mindezeket.

⁸Harmatozzatok, egek a magasságból,

és a felhők hullassanak igazságot!

Nyíljék meg a föld,

teremjen szabadulást,

és igazság sarjadjon vele!

Én, az Úr, teremtettem azt.”

A békétlenkedők és kételkedők ellen

⁹Jaj annak, aki perbe száll formálójával,

A békétlenkedők és kételkedők ellen

noha csak cserép a föld cserepei között!

A békétlenkedők és kételkedők ellen

Mondhatja-e formálójának az agyag: „Mit csinálsz?”,

A békétlenkedők és kételkedők ellen

vagy a mű: „Nincs ügyes kezed”?

¹⁰Jaj annak, aki azt mondja az apának: „Miért nemzel?”,

s az asszonynak: „Miért szülsz?!”

¹¹Így szól az Úr,

Izrael Szentje és formálója:

„A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról,

és kezem művéről parancsoltok nekem?

¹²Én alkottam a földet,

és az embert rajta én teremtettem;

az én kezem feszítette ki az eget,

és minden seregének én parancsoltam.

¹³Én támasztottam őt igazságban,

és minden útját én egyengetem;

ő építi fel városomat,

és foglyaimat ő bocsátja el,

nem vételárért és nem ajándékért”,

– mondja a Seregek Ura.

A pogány népek hódolata

¹⁴Így szól az Úr:

A pogány népek hódolata

„Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége

A pogány népek hódolata

¹⁴és a sábaiak, szálas termetű férfiak

A pogány népek hódolata

hozzád vonulnak, s a tieid lesznek,

A pogány népek hódolata

utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak;

A pogány népek hódolata

feléd borulnak le, hozzád könyörögnek:

A pogány népek hódolata

»Csak benned van Isten, és nincs más,

A pogány népek hódolata

nem létezik más Isten!«”

¹⁵Valóban, rejtőző Isten vagy te,

Izrael Istene, szabadító!

¹⁶Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan,

egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői.

¹⁷Izrael megszabadul az Úr által,

örökké tartó szabadulással;

nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent

soha, soha többé!

¹⁸Mert így szól az Úr,

aki az eget teremtette, ő, az Isten,

aki a földet formálta és megalkotta,

ő, aki megalapozta,

és nem pusztaságnak teremtette,

hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta:

„Én vagyok az Úr, és nincs más.

¹⁹Nem a rejtekben szóltam,

a földnek egy sötét helyén;

nem mondtam Jákob ivadékának:

»Hiába kerestek!«

Én, az Úr, igazat beszélek,

igazságot hirdetek.

²⁰Gyűljetek össze és jöjjetek,

lépjetek ide együtt,

akik a nemzetek közül megmenekültetek!

Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák,

és olyan istenhez könyörögnek,

aki nem szabadít meg.

²¹Hirdessétek és adjátok elő,

tanácskozzatok is egymással!

Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva?

Ki hirdette régóta?

Nemde én, az Úr?

Nincs más Isten rajtam kívül,

igaz és szabadító Isten nincs kívülem.

²²Forduljatok hozzám, és megszabadultok,

a földnek határai mind,

mert én vagyok az Isten, és nincs más!

²³Önmagamra esküdtem,

igazság jött ki számból,

szó, amely nem tér vissza:

előttem hajlik meg minden térd,

énrám esküszik minden nyelv.”

²⁴Azt mondják:

„Csak az Úrban van igazság és erő!”

Hozzá jönnek és megszégyenülnek

mind, akik pereltek vele.

²⁵Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik

Izrael minden ivadéka.