Babilon bukása
1Szállj le, és ülj a porba,
Babilon bukása
Babilon szűz leánya!
Babilon bukása
Ülj le a földre, nincs trónus,
Babilon bukása
káldeaiak leánya!
Babilon bukása
Mert nem hívnak téged többé
Babilon bukása
elpuhultnak és kényesnek.
2Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet!
Vedd le fátyladat,
emeld fel uszályodat, fedd fel combodat,
kelj át folyókon!
3Táruljon fel meztelenséged,
és legyen láthatóvá szégyened!
„Bosszút állok,
és nem kímélek senkit”
4– mondja a mi megváltónk,
Seregek Ura az ő neve,
Izrael Szentje.
5Ülj csendben, és menj a sötétbe,
káldeaiak leánya,
mert nem hívnak téged többé
országok úrnőjének!
6Megharagudtam népemre,
megfosztottam szentségétől örökségemet,
és kezedbe adtam őket;
nem gyakoroltál velük irgalmat,
az öregre is ráraktad súlyos igádat.
7Azt mondtad: „Örökké úrnő leszek!”
Nem szívlelted meg ezeket,
nem gondoltál a végére.
8De most halld ezt, te elpuhult,
aki biztonságban laksz,
és azt mondod szívedben:
„Én vagyok, és rajtam kívül nincs más;
nem fogok özvegyen lakni,
és nem ismerem a gyermektelenséget!”
9Elér majd téged mind a kettő,
9hirtelen, egyetlen napon:
a gyermektelenség és özvegység;
egy szempillantás alatt elérnek téged,
hiába sok varázslatod,
és varázsigéid nagy ereje.
10Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad:
„Nincs senki, aki látna engem.”
Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged,
hogy azt mondd szívedben:
„Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.”
11Elér majd téged a baj,
nem tudod elhárítani,
és rád szakad a veszedelem,
nem bírod elfordítani;
elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás,
melyet nem ismersz.
12Állj elő hát varázsigéiddel
és sok varázslatoddal,
melyekkel ifjúkorod óta vesződtél!
Hátha hasznot húzhatsz,
hátha félelmet keltesz.
13Kimerültél sok tervedben;
álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged,
akik az eget vizsgálják,
akik a csillagokat nézik,
és tudtul adják minden újholdkor,
mi történik majd veled!
14Íme, olyanok lettek, mint a tarló,
tűz égeti el őket,
nem mentik meg életüket a láng hatalmából;
nem parázs az, melynél melegedhetnének,
nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.
15Így jársz azokkal, akikkel vesződtél,
akikkel ifjúkorod óta kereskedtél;
mindegyik a maga útján tévelyeg,
nincs, aki megszabadítson téged.