¹Hallgassatok rám, akik igazság után jártok,

akik az Urat keresitek!

Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket,

és a kút üregére, melyből kiástak!

²Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,

és Sárára, aki szült titeket!

Mert egyedül őt hívtam meg,

megáldottam és megsokasítottam.

³Bizony, megvigasztalja az Úr Siont,

megvigasztalja minden romját;

olyanná teszi sivatagját, mint az Éden,

és pusztaságát, mint az Úr kertje.

Öröm és vidámság lesz benne,

hálaadás és ének hangja.

⁴Figyeljetek rám, én népem,

és ti, nemzetek, rám hallgassatok!

Mert tanítás indul ki tőlem,

és igazságomat a népek világosságává teszem

egy szempillantás alatt.

⁵Közel van igazságom,

kiindult szabadításom,

és karom megítéli a népeket;

rám várnak a szigetek,

és karomban reménykednek.

⁶Emeljétek az égre szemeteket,

és tekintsetek a földre le!

Mert az ég, mint a füst, elenyészik,

a föld, mint a ruha, szétfoszlik,

és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak;

de szabadításom örökre megmarad,

és igazságom nem szűnik meg.

⁷Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,

nép, melynek szívében van tanításom!

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

szitkaiktól ne ijedjetek meg!

⁸Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly,

és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg;

de igazságom örökre megmarad,

és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Az Úr erős karja

⁹Ébredj, ébredj, öltözz erőbe,

Az Úr erős karja

az Úrnak karja!

Az Úr erős karja

Ébredj, mint a hajdankor napjaiban,

Az Úr erős karja

a régmúlt nemzedékek idején!

Az Úr erős karja

Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot,

Az Úr erős karja

aki átdöfted a sárkányt?

¹⁰Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert,

a nagy mélység vizét,

s aki úttá változtattad a tenger mélyét,

hogy átkeljenek a megváltottak?

¹¹Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,

ujjongással jönnek a Sionra,

és örök öröm lesz a fejük felett;

vidámság és öröm éri őket,

¹¹elfut a bánat és a sóhaj.

¹²Én, én vagyok vigasztalótok!

Ki vagy te, hogy félj halandó embertől,

ember fiától, aki olyan, mint a fű?

¹³Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról,

aki kifeszítette az eget,

és megalapozta a földet;

és féltél szüntelenül, egész nap

a sanyargató haragjától,

aki pusztításra készült.

De hol van már a sanyargató haragja?

¹⁴Gyorsan kiszabadul a megkötözött,

nem hal meg a veremben,

és nem fogy el kenyere.

¹⁵Mert én vagyok az Úr, a te Istened,

aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai;

Seregek Ura az én nevem.

¹⁶Szádba helyeztem igéimet,

és kezem árnyékával takartalak be,

amikor kifeszítettem az eget,

és megalapoztam a földet,

s azt mondtam Sionnak: „Az én népem vagy.”

Isten haragjának kelyhe

¹⁷Ébredj föl, ébredj föl,

Isten haragjának kelyhe

kelj föl, Jeruzsálem,

Isten haragjának kelyhe

aki kiittad az Úr kezéből

Isten haragjának kelyhe

haragjának kelyhét;

Isten haragjának kelyhe

a kábító serleget

Isten haragjának kelyhe

kiittad, kiürítetted.

¹⁸Nincs senki, aki törődjék vele,

összes fia közül, akiket szült;

és nincs senki, aki megfogja kezét,

összes fia közül, akiket felnevelt.

¹⁹Két dolog ért téged;

ki szánakozik rajtad?

Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard;

ki vigasztal meg téged?

²⁰Fiaid ájultan feküdtek

minden utcasarkon,

mint hálóba került gazella,

eltelve az Úr haragjával,

Istenednek fenyegetésével.

²¹Ezért halld ezt, te szegény,

aki részeg vagy, de nem bortól!

²²Így szól Urad, az Úr,

és Istened, aki perbe száll népéért:

„Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet,

haragom serlegét;

nem iszod azt többé.

²³Megalázóid kezébe teszem,

akik azt mondták neked:

»Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!«

S olyanná tetted hátadat, mint a föld,

és mint az utca a járókelőknek.”