Jónás imája és szabadulása
1Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.
2Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,
3s így szólt:
„Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem;
az alvilág gyomrából kiáltottam,
és Te meghallgattad szavamat.
4Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe,
és az ár körülvett engem.
Valamennyi örvényed és hullámod
összecsapott felettem.
5Azt mondtam: »Elvetettél szemed elől!
Bárcsak látnám ismét szent templomodat!«
6Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig,
6bekerített engem a mélység.
Fejemet elborította a hínár,
7lesüllyedtem a hegyek alapjáig.
Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai,
de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!
8Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
9Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak,
elveszítik boldogságukat.
10Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked,
és megadom, amit fogadtam;
az Úrtól jön a szabadulás.”
11Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.