¹Elifáz első beszédeVálasz Jób szavairaVálaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

²»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?

³Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,

⁴szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

⁵Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

⁶Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

⁷Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

⁸Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

⁹tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.

¹⁰Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

¹¹Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.

¹²Elifáz látomásaTovábbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;

¹³éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,

¹⁴félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!

¹⁵Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

¹⁶ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:

¹⁷Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

¹⁸Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!

¹⁹Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

²⁰véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

²¹utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.