Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról

¹Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.

²Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.

³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki többször elment hozzá és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!«

⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: »Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,

⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.«”

⁶Az Úr így folytatta: „Halljátok, mit mond az igazságtalan bíró!

⁷Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?

⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Példabeszéd a farizeusról és a vámosról

⁹Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:

¹⁰„Két ember ment föl a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.

¹²Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.«

¹³A vámos pedig távol állt meg, tekintetét sem merte az égre emelni. Mellét verve így szólt: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!«

¹⁴Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek

¹⁵Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.

¹⁶Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁷Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.”

A gazdagságról és Jézus követéséről

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁹Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

²⁰Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat.”

²¹Az így felelt: „Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.”

²²Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”

²³Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

²⁴Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!

²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”

²⁶Akik hallották, megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

²⁷Ezt felelte nekik: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”

²⁸Ekkor Péter megszólalt: „Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.”

²⁹Ő azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért

³⁰anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.”

A szenvedés és a feltámadás harmadik megjövendölése

³¹Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

³²A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;

³³aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.”

³⁴Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

A jerikói vak meggyógyítása

³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.

³⁶Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.

³⁷Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.

³⁸Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!”

³⁹Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁰Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:

⁴¹„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!”

⁴²Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”

⁴³Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.