1Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába,
azé, aki békét hirdet.
Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat,
mert nem halad át többé rajtad Béliál;
mindenestül elveszett!

2Felvonul előtted, aki szétszór téged,
aki ostrom alá veszi ostromműveidet;
»Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat,
Szedd össze minden erődet!«

3Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét
és Izrael dicsőségét egyaránt;
bár a pusztítók széjjelszórták őket,
és tönkretették csemetéiket.

4Hőseinek pajzsa tűzpiros,
seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek;
fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma,
amikor felkészül a hadra,
és kocsisai toporzékolnak.

5Az utakon vágtáznak a szekerek,
és összetorlódnak a tereken.
Olyanok, mint a fáklyák,
mint a cikázó villámok.

6Számba veszik a vitézeket,
rohannak útjukon;
gyorsan felhágnak falaira,
és elkészítik a védőtetőt.

7Nyitva állnak a folyóra néző kapuk,
a palota rémüldözik.

8Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik,
rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok,
és mellüket verik.

9Ninive olyan, mint a víztároló,
amelyből elillant a víz.
»Álljatok meg, álljatok meg!« –
De egy sincsen, aki megfordulna.

10»Raboljátok el az ezüstöt,
raboljátok el az aranyat!«
Se szeri, se száma a kincseknek,
a mindenféle drága edényeknek.

11Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják;
szívük elcsügged, térdük remeg;
teljesen cserben hagyja őket derekuk,
és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.

12Hol van hát az oroszlánok búvóhelye
s az oroszlánkölykök tanyája,
ahová megbújni járt az oroszlán,
az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna?

13Zsákmányolt egykor az oroszlán,
hogy jóllakjanak kölykei,
és öldösött nőstényei számára;
prédával töltötte meg barlangjait,
és lakóhelyét zsákmánnyal.

14»Íme, én ellened megyek!
– mondja a Seregek Ura. –
Füstté égetem szekereidet,
oroszlánkölykeidet kard emészti meg;
véget vetek a földön zsákmányolásodnak,
és nem hallatszik majd többé követeid szava.«