¹Elkészült tehát az ég és a föld, és azok minden serege.

²A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott. A hetedik napon megpihent minden munkájától, amelyet végzett.

³Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.

⁴Ez volt az ég és föld története a teremtésükben.

Az Édenkert

Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet,

⁵még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.

⁶Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.

⁷Az Úr Isten megalkotta tehát az embert a föld porából, orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőlénnyé.

⁸Az Úr Isten kertet telepített Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.

⁹Az Úr Isten a földből mindenféle fát növesztett, amely tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas, valamint az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

¹⁰Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.

¹¹Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem –

¹²annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő.

¹³A második folyó neve Gíhon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.

¹⁴A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

¹⁵Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.

¹⁶Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz,

¹⁷de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”

¹⁸Azt mondta továbbá az Úr Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!”

¹⁹Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte.

²⁰Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.

²¹Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.

²²Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.

²³Az ember ekkor azt mondta:

„Ez végre csont az én csontomból,

és hús az én húsomból!

Legyen a neve feleség,

mert a férfiből vétetett!”

²⁴Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.

²⁵Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.