1Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt nem ismeri.

2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hasonlóak leszünk hozzá, mert látni fogjuk úgy, amint van.

3Mindenki, akit ez a reménység tölt el iránta, megtisztul, miképpen ő is tiszta.

4Mindenki, aki vétkezik, törvénytelenséget is cselekszik, mert a bűn törvénytelenség.

5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincsen bűn.

6Aki benne marad, nem vétkezik. Aki vétkezik, az nem látta, nem ismeri.

7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket! Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő igazságos.

8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög művét romba döntse.

9Aki Istentől született, nem követ el bűnt, mert az ő magja benne marad; és nem is vétkezhet, mert Istentől született.

10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.

11Azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.

12Ne úgy, mint Káin, aki a Gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert tettei gonoszak voltak, a testvére tettei viszont igazak.

13Ne csodálkozzatok azon, testvérek, ha a világ gyűlöl benneteket.

14Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.

15Aki gyűlöli testvérét, gyilkos; és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs része az örök életben.

16A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő az életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.

17Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?

18Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

19Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.

20Ha szívünk vádol minket, Isten nagyobb a szívünknél, és ő mindent ismer.

21Szeretteim, ha szívünk nem vádol, akkor bátor bizalommal lehetünk Isten iránt,

22és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte.

23Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.

24Aki pedig teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk lakozik, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.