1Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra!
2Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert titkokat szól a Lélek által.
3Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
4Aki nyelveken szól, önmagát „építi”, aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi.
5Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön általa.
6Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást?
7Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton?
8Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni?
9Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni.
10Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen.
11Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem.
12Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
13Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni!
14Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad.
15Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is.
16Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz?
17Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül.
18Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,
19de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
20Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek!
21A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr.
22Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek.
23Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok?
24Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja.
25Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
26Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja!
27Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg!
28Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak!
29A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat!
30De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el!
31Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
32A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak.
33Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes:
34a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
35Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen!
36Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
37Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata!
38Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el.
39Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok!
40De minden illendően és rendben történjék!
41Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra!
42Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert titkokat szól a Lélek által.
43Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
44Aki nyelveken szól, önmagát „építi”, aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi.
45Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön általa.
46Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást?
47Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton?
48Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni?
49Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni.
50Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen.
51Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem.
52Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
53Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni!
54Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad.
55Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is.
56Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz?
57Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül.
58Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,
59de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
60Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek!
61A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr.
62Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek.
63Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok?
64Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja.
65Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
66Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja!
67Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg!
68Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak!
69A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat!
70De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el!
71Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
72A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak.
73Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes:
74a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
75Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen!
76Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
77Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata!
78Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el.
79Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok!
80De minden illendően és rendben történjék!