1Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.

2Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez.

3Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!

4Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket.

5Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont!

6Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.

7Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták.

8Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.

9Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.

10Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett,

11és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.

12Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.

13Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!

14Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.

15De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!

16Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

17Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,

18és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e.

19Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged.

20Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!”

21Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?

22Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.

23Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.

24Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.

25Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt.

26Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!

27Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.

28Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak.

29Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.

30Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában,

31és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt.

32Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.”

33Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.

34Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató,

35hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is.

36Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által.

37Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után.

38A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt.

39Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek,

40Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék,

41de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból.

42Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

43Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.

44Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.

45A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka.

46Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta:

47„Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”

48Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.

1Itáliából származó római polgárok voltak a tagjai.