¹Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”

²Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.

³A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.

⁴A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak.

⁵Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.

⁶Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.”

⁷Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”

⁸A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.

⁹Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.

¹⁰Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,

¹¹s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.

¹²A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.

¹³S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő.

¹⁴Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.

¹⁵Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

¹⁶A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.

¹⁷A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.”

¹⁸Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.

¹⁹A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét.

²⁰Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni.

²¹Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.

²²Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”

²³Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.

²⁴A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.

²⁵A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak.

²⁶Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.

²⁷Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.”

²⁸Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”

²⁹A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.

³⁰Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.

³¹Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,

³²s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.

³³A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.

³⁴S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő.

³⁵Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.

³⁶Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

³⁷A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.

³⁸A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.”

³⁹Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.

⁴⁰A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét.

⁴¹Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni.

⁴²Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.