1Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának a túlsó partjára.

2Nagy sokaság követte, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.

3Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült tanítványaival együtt.

4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5Amikor Jézus körültekintett, és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöphöz:
– Hol vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?

6Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga jól tudta, hogy mire készül.

7Fülöp így válaszolt neki:
– Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég, hogy mindenki kapjon valami keveset.

8Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:

9Van itt egy gyerek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?

10Ültessétek le az embereket! – mondta Jézus. Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát az emberek, szám szerint mintegy ötezren.

11Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek. Ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.

12Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz:
– Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen kárba!

13Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér maradék darabkáival, amit az étkező sokaság meghagyott, tizenkét kosarat töltöttek meg.

14Az emberek látva a jelet, amelyet tett, ezt mondták:
– Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba!

15Akkor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult távolabb a hegyre, egyedül.

16Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,

17bárkába szálltak és elindultak a tenger túlsó partjára, Kafarnaumba. Sötét volt már, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.

18A tenger pedig háborgott, mert erős szél fújt.

19Amikor mintegy huszonöt-harminc stadiumnyira jártak a parttól, látják ám, hogy Jézus a tengeren járva közeledik a bárkához. Megrémültek,

20de Jézus így szólt hozzájuk:
– Én vagyok, ne féljetek!

21Ekkor fel akarták venni a bárkába, de a bárka egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

22Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el.

23De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.

24Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust.

25Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle:
– Rabbi, mikor jöttél ide?

26Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.

27Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.

28Ekkor megkérdezték tőle:
– Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző munkát végezzünk?

29Jézus ezt felelte nekik:
– Az az Istennek tetsző munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.

30Erre megkérdezték:
– És te milyen jelet teszel, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mi a te műved?

31A mi atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.

32Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit.

33Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll le, és életet ad a világnak.

34– Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret! – mondták neki.

35Jézus ezt mondta nekik:
– Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha.

36De megmondtam nektek: láttatok ugyan, mégsem hisztek.

37Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem vetem ki.

38Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki küldött engem.

39Annak pedig, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon.

41A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amelyik a mennyből szállt le” –

42és azt kérdezték:
– Nem Jézus ez, a József fia, akinek apját-anyját jól ismerjük? Hogyan mondhatja hát: „A mennyből szálltam le”?

43Jézus így válaszolt nekik:
– Ne zúgolódjatok egymás között!

44Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.

45Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájukat Isten tanítja majd. Mindaz, aki hallgatta az Atyát, és tanítást kapott tőle, hozzám jön.

46Nem mintha bárki is látta volna az Atyát: csak aki Istentől van, az látta az Atyát.

47Bizony, bizony, mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.

48Én vagyok az élet kenyere.

49Atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

50A kenyér, amely a mennyből száll le, ilyen: aki eszik belőle, nem hal meg.

51Én vagyok az az életet adó kenyér, amelyik a mennyből szállt le. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, élni fog örökké. Sőt a kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

52A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymás közt, és ezt kérdezgették:
– Hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?

53Jézus így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, akkor az élet nincs bennetek.

54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

55Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.

56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

57Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam.

58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le. Ez nem olyan, mint amilyet az atyák ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

59Ezeket mondta, amikor a kafarnaumi zsinagógában tanított.

60Miután ezt hallották, tanítványai közül sokan így szóltak:
– Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja?

61Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk:
– Ez megbotránkoztat titeket?

62Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?

63A Lélek az, aki éltet, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.

64De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.
Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.

65Ezért mondtam nektek – tette hozzá –, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.

66Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.

67Jézus ekkor így szólt a Tizenkettőhöz:
– Talán ti is el akartok menni?

68Simon Péter így felelt:
– Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.

69Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.

70Jézus így válaszolt nekik:
– Ugye én választottalak ki benneteket, a Tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög!

71Júdásról, Simonnak, a Kariótinak a fiáról mondta ezt. Ő volt ugyanis az, akinek el kellett árulnia, pedig egy volt a Tizenkettő közül.

191 stadium = kb. 185 méter.