¹Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették.

²farizeusok közül némelyek így szóltak:
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?

³Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak?

⁴Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?

⁵Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.

⁶Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt.

⁷Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

⁸Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt.

⁹Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –

¹⁰És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze.

¹¹Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.

¹²Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez.

¹³Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

¹⁴Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

¹⁵Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek,

¹⁶Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.

¹⁷Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből.

¹⁸Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.

¹⁹Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

²⁰Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa!

²¹Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok!

²²Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!

²³Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

²⁴De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat.

²⁵Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!

²⁶Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!

²⁷Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;

²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket!

²⁹Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is!

³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!

³¹Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük!

³²Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

³³És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.

³⁴És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár.

³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

³⁶Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!

³⁷Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak!

³⁸Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.

³⁹Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe?

⁴⁰A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.

⁴¹Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?

⁴²Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

⁴³Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem.

⁴⁴Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

⁴⁵A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.

⁴⁶Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok?

⁴⁷Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik.

⁴⁸Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

⁴⁹Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.

⁵⁰Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették.

⁵¹farizeusok közül némelyek így szóltak:
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?

⁵²Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak?

⁵³Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?

⁵⁴Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.

⁵⁵Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt.

⁵⁶Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

⁵⁷Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt.

⁵⁸Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –

⁵⁹És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze.

⁶⁰Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.

⁶¹Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez.

⁶²Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

⁶³Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

⁶⁴Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek,

⁶⁵Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.

⁶⁶Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből.

⁶⁷Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek.

⁶⁸Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

⁶⁹Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa!

⁷⁰Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok!

⁷¹Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!

⁷²Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

⁷³De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat.

⁷⁴Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!

⁷⁵Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!

⁷⁶Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;

⁷⁷áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket!

⁷⁸Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is!

⁷⁹Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!

⁸⁰Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük!

⁸¹Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

⁸²És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.

⁸³És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár.

⁸⁴Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

⁸⁵Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!

⁸⁶Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak!

⁸⁷Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.

⁸⁸Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe?

⁸⁹A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.

⁹⁰Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?

⁹¹Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

⁹²Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem.

⁹³Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

⁹⁴A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.

⁹⁵Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok?

⁹⁶Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik.

⁹⁷Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

⁹⁸Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.