¹A karvezetőnek – Dávidé – Hangszeres kísérettel

Istenem, akit dicsőítek, ne maradj néma!

²Gonosz ajkak, álnok ajkak nyíltak meg ellenem,

hazug nyelvvel beszélnek velem.

³Gyűlölködő szavakkal bekerítettek,

rám támadtak ok nélkül.

⁴Szeretetem viszonzása vádaskodás,

de maga az életem lett könyörgés.

⁵Rosszal fizetnek a jóért,

gyűlölettel szeretetemért:

⁶„Rendelj ki ellene egy gonosz embert,

álljon vádló jobbja felől!

⁷A törvénykezésnél találják bűnösnek,

még az imájáról is mutassák ki, hogy vétek!

⁸Napjainak száma legyen csekély,

tisztségét kapja meg más!

⁹Fiai maradjanak árván,

felesége özvegyen!

¹⁰Csak kódorogjanak a fiai, és kéregessenek,

s házuk romjától távol keressenek otthont!

¹¹Vegye birtokba mindenét a hitelező,

idegenek fosztogassák, amit szerzett!

¹²Ne legyen hozzá senki jóindulattal,

ne könyörüljön árváin senki!

¹³Pusztítsák el utódait,

már a következő nemzedék felejtse el nevüket!

¹⁴Emlékezzék az Úr atyái bűnére,

anyja vétke ne merüljön feledésbe!

¹⁵Mindenkor legyenek ezek az Úr előtt,

törölje a földről emléküket!

¹⁶Mert nem volt benne jóság mások iránt,

üldözte az elesettet s a szegényt,

hogy megölje a megtört szívűt.

¹⁷Szerette az átkot, rajta lett.

Nem örült az áldásnak, eltávozott tőle.

¹⁸Átkot vett magára, akár egy köntöst.

Átáztatta, mint a víz,

csontjaiba ivódott, mint az olaj.

¹⁹Ez legyen ruhája, mely befedi,

s öve, melyet mindenkor visel!”

²⁰Ezt teszik, akik vádolnak emlegetve az Urat,

akik gonoszul szólnak ellenem.

²¹De te, Uram, Istenem,

tégy velem jót nevedért!

Jó vagy és hűséges: ments meg,

²²mert elesett és szegény vagyok,

s a szívemet tőr járta át.

²³Eltűnök, mint este az árnyék,

leráznak, mint ruháról a sáskát.

²⁴Térdem rogyadozik a koplalástól,

sovány vagyok, csont és bőr.

²⁵Gúny tárgya lettem előttük:

ha meglátnak, fejüket csóválják.

²⁶Segíts meg, Uram, Istenem,

szabadíts meg jóságod szerint!

²⁷Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve,

hogy te tetted ezt, Uram!

²⁸Ők átkozódjanak csak, te áldást adsz.

Rám támadtak, de megszégyenültek,

és szolgád örülni fog.

²⁹Vádlóimat borítsa gyalázat,

fedje be őket a szégyen, mint a köpeny!

³⁰Hangos szóval magasztalom az Urat,

dicsérem őt a sokaság előtt,

³¹mert pártját fogja a szegénynek,

hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik.