¹Szeretem, mert az Úr meghallja

könyörgésem szavát.

²Bizony, felém fordította fülét,

ezért segítségül hívom, amíg csak élek.

³Körülfontak a halál kötelei,

az alvilágtól való rettegés fogott el,

szorongás és bánat a részem.

⁴De az Úr nevét hívom segítségül:

„Kérlek, Uram, szabadíts meg!”

⁵Irgalmas az Úr és igaz,

könyörületes a mi Istenünk.

⁶Megőrzi az Úr a tapasztalatlanokat.

Nyomorult voltam, és megsegített.

⁷Nyugodj meg, lelkem, újra,

mert az Úr tette ezt veled!

⁸Bizony, megmentettél a haláltól,

szemem a könnyektől, lábam az elbukástól.

⁹Az Úr színe előtt járhatok

az élők földjén.

¹⁰Hiszek, még ha így szólok is:

„Nagyon szerencsétlen vagyok.”

¹¹Rémültemben mondtam ezt:

„Minden ember hazug.”

¹²Mivel viszonozzam az Úrnak

mindazt, amit velem tett?

¹³A szabadulás kelyhét emelem,

és az Úr nevét szólítom.

¹⁴Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaim

egész népe előtt.

¹⁵Túl drága az Úr szemében

szentjeinek halála.

¹⁶Ó, Uram, a szolgád vagyok,

szolgád vagyok, szolgálód fia:

bilincseim leoldottad.

¹⁷Hálaáldozatot mutatok be neked,

és az Úr nevét szólítom.

¹⁸Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaim

egész népe előtt,

¹⁹az Úr házának udvaraiban,

tebenned, Jeruzsálem!

Hallelujah!